Teljesen átláthatatlan, mire költi az EP az adófizetők pénzét

A korrupt EP-képviselők – köztük Soros György emberei – több tíz milliárd eurót tüntettek már el nyomtalanul.

Davos, 2013. január 23. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke beszél a Világgazdasági Fórum 43. davosi találkozójának egyik sajtóértekezletén 2013. január 23-án. (MTI/EPA/Jean-Christophe Bott) Fotó: Jean-Christophe Bott

2018. július 2-án az Európai Parlament képviselőinek többsége szavazáson elutasította a saját költségtérítési szabályozásuk szigorúbbá tételét. Ez az ún. általános kiadási juttatás (röviden GEA) körüli szabályozás megváltoztatását jelentette volna a sokat vitatott, havi közel ötezer eurós kifizetés kapcsán, amelyet a képviselők kapnak az irodai és egyéb költségek fedezésére – olvasható a Tűzfalcsoport oldalán megjelent cikkben.

A mai szabályok szerint ugyanakkor nem kötelesek számlával igazolni eme kiadásaikat, és az esetlegesen fennmaradó összeget sem kell visszafizetniük. Összességében tehát senki nem ellenőrzi, hogy mire költötték azt, és így ténnyel, adattal a költéseikben esetleg tapasztalható és dokumentálhatónak vélt korrupciós mozzanatok nehezen kimutathatók oly módon, hogy az valóban alkalmas legyen a költségvisszaéléssel kapcsolatos állítások, vádak, feltételezések igazságának a kiderítésére, illetve tisztázására.

Jelentős összegről beszélünk: az EP-s politikusok irodabérlésre fordítható juttatására több tíz millió eurót fizet az EU, a költségelszámolás pedig kikényszeríthetetlennek tűnik. A probléma végül peres útra terelődött, ugyanis még 2015-ben egy képviselői közpénzköltésekre irányuló adatigénylő megkeresést utasított vissza az EP, majd az ügy a luxembourgi székhelyű uniós bíróság elé került. 2018. szeptember 25-én pedig az Európai Törvényszék kimondta: az Európai Parlament nem köteles nyilvánosságra hozni, hogy tagjai hogyan költik el az összesen évi 100 millió eurót meghaladó költségtérítéseket. A költések átláthatósága így nem megkövetelhető.

Az elmúlt évek során számos botrányos eset került felszínre, és ezeket a sajtó, a közvélemény igyekezett mindig feltárni, bár többnyire jelentős lemaradással.

Ernst Strasser volt osztrák európai parlamenti képviselőt a Politico brüsszeli lap beszámolója alapján 2013-ban három év börtönbüntetésre ítélték, miután a bíróság megállapította, hogy törvénymódosítást ajánlott fel az Európai Parlamentben egy olyan vállalkozás nevében, amely hajlandó volt évente 100 000 eurót fizetni neki. Ekkor vált sokak számára nyilvánvalóvá, hogy egyes képviselők – jól gyaníthatóan ebből a forrásból – saját maguktól vagy a pártjuktól bérlik az irodájukat, s többen nem is voltak hajlandóak elárulni, mire fordítják az általános költségtérítésüket.

Többen is szerepelnek a korrupt képviselők közül az Open Society Foundations belső adatbázisából származó kiadványban, amely a 751 EP-képviselőből 226-ot sorol fel, vagyis az anyag szerint Soros Györgynek több „megbízható szövetségese” volt és van a brüsszeli parlamentben. Szintén a Politico tárta fel, hogy az előző ciklusig évtizedeken át EP-képviselői pozíciót betöltő Elmar Brok látogatói csoportoktól gyűjtötte be brüsszeli irodájának kifizetéseit, és legalább 18 000 eurót szivárogtatott le magának. A lap szerint Soros egy másik szövetségese is gyanús ügyletbe keveredett, ennek keretében Guy Verhofstadt 420 000 eurós mellékbevételét jelölték meg aggályosként – áll a Tűzfalcsoport írásában.

Botrányt kavart a közvéleményben az is, hogy néhány éve kiderült: nyolc német EP-képviselő (köztük Manfred Weber) a saját tulajdonában levő ingatlanban bérli irodáját. Továbbá napvilágra került az a tény is, hogy Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) befolyásos politikusa korábban az EP elnökeként – hatáskörén túllépve – támogatta saját bizalmasait.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ekkor bejelentette, hogy vizsgálni fogják a bérleti díjat saját maguknak fizető EP-képviselők ügyét.

Az első vizsgálat során megállapították, hogy 2014 és 2019 között az érintett EP-képviselők és a vizsgálatban érintett tagországi párt delegációjának munkatársai több mint 640 ezer eurós hozzájárulást fizettek a nemzeti központnak. Az OLAF ezért azt javasolta, hogy az Európai Parlament vezessen be hatékony szankciókat annak érdekében, hogy a jövőben fel tudjon lépni az EP költségvetési szabályainak megsértőivel szemben.

Az OLAF a második vizsgálat során megállapította, hogy 2014–2019 között egyes EP-képviselők egyenként havi 3-4000 eurót fizettek pártjuknak, összesen több mint 540 ezer eurót az egész ciklus alatt. Ezek a kifizetések pedig sértik az EP szabályait, de az OLAF azt is hozzátette, hogy a szabályozás elégtelen ahhoz, hogy az ilyen szabálytalanságokat szankcionálni vagy a pénzt visszakövetelni lehessen.

Az uniós intézmények megbecsültsége és hosszú távú jövője szempontjából sem lényegtelen kérdés, hogy mit tud kezdeni az EP a saját pénzügyi átláthatóságának problémájával – állapítja meg a blogoldal.

Az EP-s politikusok általános költségtérítésének átláthatósága ugyanis leginkább homályos üveghez hasonlítható, amelyen keresztül semmi sem látható abból, hogy ezek a képviselők miként gazdálkodnak az európai polgárok adófizetői pénzével. Az adatkéréseket az Európai Parlament elutasítja. A költségtérítések felhasználásának ellenőrzését segítő adatok, dokumentumok (például hotelszámlák) és más iratok megismerése gyakorlatilag lehetetlen. Mindez hosszabb távon az Európai Unió intézményeibe vetett hitet, a közösség tekintélyét is meggyengítheti és alááshatja.

A teljes, eredeti cikk ITT érhető el.

Borítókép: Soros György (Fotó: MTI/EPA/Jean-Christophe Bott)