Most látta elérkezettnek az időt, hogy bejelentse indulását a 2023-as törökországi elnökválasztáson Recep Tayyip Erdogan. A 68 esztendős államfő Izmirben tartott beszédében először erősítette meg hivatalosan, hogy ő lesz az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) közös jelöltje. Egyúttal felszólította az ellenzéket, hogy nevezzék meg, ki lesz a kihívója.
Ha van merszetek, jelentsétek be a jelöltet, vagy a szövetség jelöltjét!
– üzente harciasan.
Abban nincs is semmi meglepő, hogy a Törökországot lassan húsz éve – előbb miniszterelnökként, majd elnökként – irányító Recep Tayyip Erdogan ismét megméreti magát. A kérdés inkább az, hogy ki áll ki ellene? A magyarországihoz hasonló módon a török ellenzékben is egyfajta összefogás formálódik, amely a teljes politikai spektrumot lefedő hat jelentősebb pártot tömöríti, csak a kurdbarát Demokratikus Néppárt (HDP) maradt ki belőle. Arról azonban egyelőre nem született döntés, hogy ki legyen a közös elnökjelöltjük, vagy egyáltalán hogyan döntsenek a személyéről.
Alapvetően három kihívó neve forog a sajtóban. Az egyik a legnagyobb ellenzéki erő, a Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kilicdaroglu, aki nem is csinál titkot belőle, hogy vállalná a feladatot. A másik a 2019-ben Isztambul polgármesterévé választott, ugyancsak CHP-s Ekrem Imamoglu. A harmadik a szintén a CHP-t erősítő ankarai főpolgármester, Mansur Yavas. Utóbbi kettő még nem nyilatkozott egyértelműen szándékairól, és közöttük még nem lejátszott a meccs, már csak azért sem, mert a közvélemény-kutatások szerint jelenleg szinte fej-fej mellett haladnak.
A felmérések szerint rosszul áll Recep Tayyip Erdogan szénája: bárki induljon ellene, a második fordulóban 10-15 százalékot verne rá.
Az elnökválasztással egy időben új parlamentet is választanak a törökök, ahol a felmérések szerint még vezet ugyan a kormányzó AKP, ám korántsem biztos, hogy többsége lenne az egyesült ellenzékkel szemben.
Azért még korai lenne leírni a veterán politikust, 2023 júniusáig még sok minden történhet. Az elnöknek először is a gazdaságot kellene ráncba szednie, a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy leginkább emiatt fáj az emberek feje. A különféle diplomáciai csörték a Nyugattal, a koronavírus-járvány, az unortodox monetáris politika, amely szerint az iszlám tanításai miatt alacsonyan tartják a kamatot, majd az ukrajnai háború alaposan megviselték a törökök pénztárcáját:
egy év alatt 73 százalékos volt az infláció, és csak tavaly 44 százalékot gyengült a líra a dollárhoz képest.
