„Nincs vesztegetni való időnk”

Az ENSZ tagállamai bíznak abban, hogy Magyarország tud olyasmit nyújtani, amire szükség van a mai világban — így értékelte Kőrösi Csaba, hogy a napokban a világszervezet szeptemberben kezdődő közgyűlésének elnökévé választották. A 64 éves karrierdiplomatát, aki a New York-i magyar ENSZ-képviselet, majd a Köztársasági Elnöki Hivatal környezeti fenntarthatósági igazgatóságának vezetőjeként is tapasztalatokat szerzett a feladathoz, Amerikában értük el telefonon.

New York, 2022. június 7. Az ENSZ által közreadott képen Kõrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal környezeti fenntarthatósági igazgatóságának vezetõje a sajtó képviselõinek nyilatkozik, miután az ENSZ Közgyûlése közfelkiáltással megválasztotta a 77. ülésszak elnökének a világszervezet New York-i székházában 2022. június 7-én. Kõrösi Csaba 2022 szeptemberétõl lesz egy éven át az ENSZ Közgyûlésének elnöke. MTI/AP/Manuel Elías Fotó: Manuel Elías

— Éppen Európában nem minden ország nagy barátja ma a magyar kormány politikájának. Voltak a támogatásukról biztosítók között olyan államok, amelyek meglepték ezzel?

— Amikor az előzetes konzultációk az intenzív szakaszba fordultak, arra számítottam, hogy kapok olyan kérdéseket, észrevételeket, amelyek kételyeket fogalmaznak meg és visszautalnak a vitákra, amelyeket nap mint nap vívunk az Európai Unióban. De látni kell azt is, hogy az ENSZ politikai értelemben sokkal szélesebb játéktér, mint az EU. Nemcsak azért, mert New Yorkban 27 tagállam helyett 193 képviselteti magát, hanem azért is, mert a világszervezet problémarendszere lényegesen szerteágazóbb. Az uniós országok részéről egyetlen alkalommal sem tapasztaltam, hogy szeretnék rávetíteni az elnökválasztási folyamatra a még megoldatlan brüsszeli vitáinkat. Inkább azt tapasztaltam: jónak tartják, hogy ezúttal egy uniós tagállam adhat elnököt. Megnyugtatónak találhatták, hogy a jelöltnek van tapasztalata az ENSZ működési rendszerével, illetve a megoldásra váró problémákkal kapcsolatban. Mindehhez hozzátartozik, hogy a közgyűlés elnökének szerepe semleges: nem az lesz a feladatom, hogy magyar nemzeti programot valósítsak meg. Ugyanakkor — mint korábban is megtörtént — megfelelő tárgyalásvezetéssel lehet úgy alakítani a megbeszéléseket, hogy áttörés szülessék Magyarország számára is fontos kérdésekben. Olyan ügyeket terelhetünk például megfelelő irányba, mint a víz, az élelmiszer- és a kiberbiztonság, a kisebbségi jogok és nyelvhasználat. Ha így lesz, az Magyarországnak is csak jó lehet.

— A világ nincs jó állapotban: Európában háború dúl, világszerte a legkülönbözőbb fenyegetésekkel szembesül az emberiség. Melyeket tartja közülük a legnagyobb kihívásoknak?

— Anélkül, hogy nagyon pesszimista képet akarnék festeni, legalább negyven éve nem találta magát szembe a világ olyan súlyos válsághalmazzal, mint jelenleg. Egymást erősítő válságok soráról van szó. Korábban azt hittük például, talán meg tudjuk oldani az éhezés problémáját. Jelenleg viszont ott tartunk, hogy néhány héten belül 43 országban 49 millió embert fenyeget éhínség. Az energia ára az utóbbi hónapokban kétszeresére-háromszorosára emelkedett. Néhány országban elkezdtek leállni bizonyos gazdasági tevékenységek. Olyan vízválság elébe nézünk — akár túl sok, akár túl kevés vagy szennyezett víz miatt —, ami két és fél milliárd embert, a Föld minden harmadik lakóját fenyegeti. Világgazdasági recesszió előtt, olyan szuverén — azaz állami — adósságválság-sorozat küszöbén állunk, hogy ötven állam, azaz minden negyedik ENSZ-tagország kerülhet csődközeli helyzetbe. A világ hagyományos, geopolitikai konfliktusai is sokkal élesebbek, mint az elmúlt harminc évben bármikor; 303 millió ember szorul humanitárius segélyre és védelemre. Az utóbbi fél évben tíz százalékkal nőtt az arányuk. Összességében tehát a számok igen kedvezőtlen képet mutatnak. Ha pedig mögéjük akarunk tekinteni, akkor azt látjuk: eljutottunk az antropocén — azaz magával az emberrel fémjelzett korszak — válságának prototípusához, amikor egymás után dőlnek be a dominók. Mégpedig nagyon széles területeket érintve. Ha ezeket a folyamatokat nem tudjuk megállítani, akkor egy képeslapot tartunk a kezünkben a jövőből. Ha nem tudunk gátat szabni nekik, úgy nagyon nehéz helyzetbe kerül a világ. Az ENSZ persze maga is leképezi a világ problémáit, hordozza annak feszültségeit, ráadásul a bizalmatlanság erősödésével tarkítva. Ezt a közgyűlésben a tagállamok is érzik és meg vannak riadva, hogy merrefelé tartunk — a világot és a világszervezetet is ideértve. Az ENSZ eredeti céljai, amelyekkel 1945-ben létrehozták, hogy legyen a béke és a biztonság őre, mozdítsa elő az emberi jogokat és a fejlődést, egyre több helyen léket kaptak. Mindenesetre sokan úgy tekintenek most a közgyűlési elnökre — talán megalapozatlanul, a csodavárás hangulatában is —: valami nagyon nagy dolgot kellene véghezvinni, hogy megfordítsuk a hajónk sodródását. Ez a nagy kihívás, amellyel a következő egy évben szembenézünk.

— Önt higgadt diplomatának ismerik a külügyi szakmában, nem álmodozó politikusnak. Mennyire reális, hogy megbízatása egy éve alatt sikerülhet megfékezni vagy visszafordítani ezeket a folyamatokat?

— Ha ez egyéves feladat lenne, már gyorsan le is mondtam volna. Teljesen irreális lenne ennyi idő alatt megszüntetni olyan problémákat, amelyek hosszú évtizedek alatt halmozódtak fel. Nincs varázspálcánk. Viszont egyetlen elvesztegetni való évünk sincsen. Folytathatunk kitartó, józan, pragmatikus építkezést, és ezért is javasoltam a közgyűlésnek, hogy válasszunk olyan mottót, ami kijelöl számunkra egy kiszámítható, hosszú távon az esélyünket jelentő utat. Próbálom majd befolyásolni az ENSZ tanácskozásainak, a döntések előkészítésének szellemét több tudományos evidenciát is bevonva. A tanácskozások néha nagyon feszült légkörét megpróbálom majd különböző „hídépítő” technikákkal oldani — nem is feltétlenül mindig bent, a teremben.

Borítókép: Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal környezeti fenntarthatósági igazgatóságának vezetője, aki 2022 szeptemberétől lesz egy éven át az ENSZ Közgyűlésének elnöke. (Fotó: MTI/AP/Manuel Elías)