Generációk vitája a háborúról
Egy idősebb férfi a videóban arról beszél, hogy ha 18 éves fia lenne, soha nem engedné háborúba menni.
Ha 18 éves fiam lenne, és el akarnák vinni a frontra, inkább elhagynám vele az országot. Nem küldeném háborúba.
Ezután egy fiatal szólal meg:
Ez az egész annyira igaz – és pont ezért félünk mi is. Nem hősök akarunk lenni, hanem élni szeretnénk.
Az idősebbek még emlékeznek a háború árnyékára, és a saját fiaikat akarják megóvni. A fiatalok pedig nem gyávaságból, hanem tudatos önvédelemből utasítják el a háború gondolatát.
Az alábbi utcaképes videó többféle reakciót mutat a sorkatonaság témájára: találkozunk határozott elutasítással, nosztalgiával a régi rendszer után, pacifizmussal, bevándorlói identitásból fakadó közömbösséggel, de akadt olyan is, aki mindenképp kötelező szolgálatot – akár katonait, akár szociálisat – javasolna.
A megszólalások jól tükrözik a társadalom töredezettségét: a félelem és a biztonság iránti igény ütközik a személyes szabadság, élettervezés és szociális igazságosság követelményével. A videóban fiatalok és idősebbek is elmondják véleményüket, kendőzetlenül, nyersen. Az első reakciók máris sokatmondók:
Belépni a Bundeswehrbe? Nem. Egyszerűen nem.
A legtöbben nem politikai ideológiák mentén, hanem félelemből és kiábrándultságból beszélnek. Egy fiatal férfi így fogalmaz: „Kimaradt nálam a katonaság, de ha tényleg jönne a baj, mennék védeni. Pacifista vagyok, de néha muszáj lépni.” Mások viszont már nem érzik magukat kötődve a hazához. Egy bevándorló így fogalmaz:
Nem érzem magam igazán németnek, három éve élek itt. Háború? Nem az én ügyem.
Vannak olyan idősek, akik nosztalgiával gondolnak vissza a régi rendre: „Kinőttem már ebből a korból. De hiba volt eltörölni a sorkötelezettséget.” A legerősebb vélemények a fiatalabb nemzedéktől érkeznek. Ők azok, akik a háborút már nem dicsőségként, hanem értelmetlen geopolitikai játszmaként látják:
A régi énem talán igent mondott volna, a mostani már nemet. Mindig van más út, mint a háború. A Bundeswehr nem minket véd, hanem a nagyvállalatokat.
A videó hangulata így összegzi a mai német valóságot: a politikai elit háborúról beszél, miközben a társadalom békét akar. A fiatalok már nem hisznek a régi jelszavakban, és nem akarják olyan döntéseknek a terheit viselni, amelyeket mások hoztak meg helyettük.