Magyarok a francia puccsisták között
A kommunistákkal kapcsolatban is engedékenynek tartott De Gaulle politikájával szemben a francia államon belüli ellenállásból nőtte ki magát az OAS, a Titkos Hadsereg Szervezete, amely erőszakhullámot indított el, merényleteket követve el. A petit-clamart-i merénylőcsoport vezetője Jean Bastian-Thiry mérnök alezredes volt – az egyetlen, akit a támadásért 1963-ban kivégeztek, egyben az utolsó francia, akinek halálos ítéletét sortűzzel hajtották végre.
A három magyart – köztük Marton és Sári mellett Varga Lászlót, aki már nem él – a francia titkosszolgálat szervezte be, később Marton egy évig bujkált a tőlük kapott hamis papírokkal.
Értettek a fegyverhez, Sári megjárta Indokínát, Marton pedig Magyarországon katonatiszt volt. Részt vett az 1956. novemberi harcokban, majd decemberben elhagyta az országot, végül Franciaországban telepedett le. Ötvenhatos szerepéért itthon előbb halálra ítélték, majd a rendszerváltozás után kitüntették. Meg kell ölni De Gaulle-t, illetve Életem a hazáé! címmel két könyve jelent meg magyarul.
Miért volt három magyar a csoportban?
– a telefonbeszélgetésben maga teszi fel a kérdést Marton Lajos, akit először halálra, majd húsz év börtönre ítéltek, végül 1968-ban, öt esztendőt leülve amnesztiával szabadult. Családot alapított, francia állampolgárságot kapott.
A Nyugat, különösen az Egyesült Államok teljesen elárulta a mi ’56-os forradalmunkat
– feleli. – Ezek a magyarok mind kemény antikommunisták voltak, de naivak is. Mindenesetre a perben a franciák szívben őket is franciának tekintették – állítja Léh Tibor, akitől megkérdeztük, milyen embernek ismerte meg Marton Lajost, akivel maga is találkozott. – Abszolút nem egy gyilkossal beszéltem, hanem olyasvalakivel, aki akkor és ott úgy gondolta, ezt kell tennie. De lelkiismeret-furdalása nem volt – felelte.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!