Napra pontosan hatvan év telt el a Charles de Gaulle francia elnök elleni, petit-clamart-i sikertelen merényletkísérlet óta, de az abban való részvételéért öt évet ült Marton Lajos véleménye nem változott.
Azok közül, akik lőttek is, Sári Gyulával ketten vagyunk még életben. Kilencvenévesek elmúltunk, de az irányt, amit tartottunk, az életünk végéig tartjuk
– mondja telefonon a 91 esztendős férfi, akit Párizs környéki otthonában értünk el.
Marton Lajos úgy látja: De Gaulle Algériát egyszerűen átadta a „legszélsőségesebb araboknak”, a Nemzeti Felszabadítási Frontnak, a „feketelábúaknak” nevezett algériai franciáknak pedig el kellett menekülniük. – Az ország azóta is csak csúszik lefelé, az igazi történelmi Franciaország megszűnt létezni. A fiatalság elzüllött, és már az újságok is feszegetik, hogy az ország képes lenne-e egyáltalán megvédeni magát. Szerintem nem. Vannak elitalakulatok, de nagyon kevés – állítja Marton, aki ma az amerikaiak szuperhatalmától félti a világot.
Az 1962. augusztus 22-i merényletkísérletet Charlotte Corday-műveletnek nevezték el arról a fiatal nőről, aki 1793-ban meggyilkolta Jean-Paul Marat-t, a francia forradalom egyik vezéralakját. A Párizs melletti Petit-Clamart-nál akkor próbálták megölni De Gaulle-t, amikor konvojával egy este a katonai repülőtérre hajtott a fővárosból. De lövéseikkel – köztük a Marton Lajos amerikai gyártmányú, Thompson géppisztolyából leadottakkal – célt tévesztettek. A Citroën limuzint eltalálták ugyan, de sem az elnöki párnak, sem sofőrüknek nem esett bántódása.
Az akciót az 1954–62-es algériai háború összefüggésében lehet megérteni. Párizs 1962 nyarán ismerte el Algéria függetlenségét, amely addig francia megye volt. – De Gaulle még 1959-es elnöki beiktatása előtt azt mondta az algériai franciáknak: „Megértettem önöket!”, illetve „Éljen a francia Algéria!” De végül mégiscsak feladta a gyarmatokat. Amikor már az önrendelkezésükről beszélt, ezt az Algériában élő franciák árulásnak tekintették, és a hadseregen belül is szervezkedni kezdtek – idézi fel Léh Tibor ügyvéd, a Párizsi Magyar Katolikus Misszió tiszteletbeli elnöke, akinek vele azonos nevű édesapja a három magyar vádlott tolmácsa volt a merényletkísérletet követő perben.
Apám az egész pert végigkövette, minden este beszélt róla otthon
– mondta Léh Tibor, akivel Budapesten találkoztunk.
