Az interjúban az ukrán elnök elmondta, egy évvel ezelőtt egyeztetett utoljára közvetlenül kínai hivatali partnerével, Hszi Csin-Pinggel, ugyanakkor a február 24-i orosz támadás óta folyamatosan törekszik egy négyszemközti megbeszélés megvalósítására. Kína egyértelműen fontos érintettje a konfliktusnak, egyrészt Oroszországgal ápolt kereskedelmi kapcsolatai miatt, másrészt azért, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Így az ukrajnai háború ügyében akár vétójogával is élhetett volna, azonban mindössze a harcoló feleket párbeszédre szólító nyilatkozatokat tett közzé. Zelenszkij hozzátette, megérti, hogy Kína kiegyensúlyozott hozzáállásra törekszik, de a távol-keleti országnak muszáj belátnia, hogy a háború Oroszország Ukrajna területére való behatolásával kezdődött. „Kína nagy és erős országként megszólalhatna, és helyretehetné Oroszországot” – hangsúlyozta Volodimir Zelenszkij.
Július végén Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök sürgetőbb hangnemben szintén felvetette, hogy Kínának tekintélyt parancsolóan kellene fellépnie a konfliktus feloldása érdekében, elítélve Oroszország agresszióját. Csao Li-csien kínai külügyi szóvivő ezzel kapcsolatban augusztus 1-jén, a TASZSZ orosz hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette: „Maguk [nyugati újságírók] csak az új-zélandi miniszterelnök negatív megjegyzéseit hajlandók hírként kezelni. […] Kína pozíciója továbbra is változatlan, és teljesen világos: kérjük az érintett feleket a harcok beszüntetésére, és a konfliktus békés rendezésére.”
Ugyanakkor valószínűtlen, hogy belátható időn belül megváltozzon Kína stratégiai alapokon álló belenyugvása Oroszország hadviselésébe.
Az egyesült államokbeli Wilson Center kutatóintézet szerint ennek egyrészt az az oka, hogy Kína a politikai, biztonsági és gazdasági bizonytalanságok miatt a maga részéről nem szeretne elhúzódó konfliktust. Másrészt viszont tiszteletben tartja az orosz biztonsági igényeket, és megérti Oroszország aggodalmait a NATO folyamatos bővítése miatt. A Foreign Affairs külpolitikai folyóirat elemzése szerint kínai értékelésben a NATO kelet-európai bővítésének szinonimájaként tekintenek az Egyesült Államok indokínai régióiban történő kapcsolatépítésére, aminek viszont már közvetlen hatása van az ország biztonságára. Kína Oroszországban mint középhatalomban alapvetően alkalmi partnert lát az Egyesült Államokkal való versengésben, és egyáltalán nem áll érdekében egy orosz vereség, mivel akkor elképzelhető, hogy egy nyugatbarát vezetés kerül az ország élére.
Az Egyesült Államok iránti fenntartások tehát döntőek a kínai hozzáállás szempontjából.
Kína ugyanis a jelenlegi folyamatok fényében a Wilson Center szerint lehetőséget lát arra, hogy a kétpólusú hidegháborút követő nemzetközi rendszert végre végképp egy multipoláris világ váltsa fel. Ennek diplomáciai alapjait már elkezdte lerakni: erősíti azokat az országcsoportokat és együttműködési fórumokat, amelyeknek vezető alakja lehet, és amelyek tagjai között nincs is ott az Egyesült Államok. Ilyen például a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő BRICS.
A Foreign Affairs elemzése is felveti: elképzelhető, hogy Kína nem fog törekedni a háború gyors lezárultának elősegítésére, mert abban bízik, hogy Ukrajna folyamatos támogatása miatt az Egyesült Államokban, de Európában is drasztikusan le fog csökkenni a hadianyag-állomány. Ezzel saját katonai pozíciói javulhatnak, például a távol-keleti régióban.
Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat)
