Európa-szerte mintegy 17 millióan szenvedtek a koronavírus elhúzódó hatásaiban, az úgynevezett hosszú Covid–19 szindrómában a járvány első két évében – derült ki az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) felkérésére készült adatelemzésből kedden.
Hans Kluge, a WHO európai regionális igazgatója felszólította a térséghez tartozó 53 országot, hogy vegyék komolyan a hosszú Covid–19 szindrómát, és „amilyen gyorsan csak lehet, kezdjenek el befektetni a betegség kutatásába, kezelésébe és a rehabilitációba”.
A Washingtoni Egyetem orvosi karának egészségügyi adatok kiértékelésével foglalkozó intézete (IHME) a 2020-as és 2021-es év járványügyi adatainak vizsgálatánál azon megbetegedéseket tekintették hosszú Covid–19 szindrómának, melyek esetében a vírus hatásai legalább három hónapon keresztül elhúzódtak.
A tanulmány szerint a nőknél kétszer akkora a szindróma megjelenésének valószínűsége, mint a férfiaknál. Sőt akiknél súlyos tünetekkel jelentkezik a betegség, és ezért kórházi kezelésre szorulnak, azok még a fertőzöttség után is jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve az elhúzódó tünetek miatt. Az intézet modellje szerint az ebbe a kategóriába tartozó, súlyos fertőzöttek közül a nők harmada, a férfiak ötöde szenved hosszú Covid–19 szindrómában.
A WHO meghatározása szerint a szindróma tünetei közé sorolandó a hosszú ideig fennálló fáradtság és fáradékonyság, légszomj és olyan kognitív komplikációk, mint a feledékenység, zavarodottság vagy a koncentrációképesség hiánya.
Világszerte hozzávetőleg 145 millió ember szenvedett hosszú Covid–19 szindrómában a pandémia első két évében. A WHO regionális igazgatója hangsúlyozta, hogy nemcsak maga a jelenség igényelne több figyelmet, hanem a betegségben szenvedőknek is több támogatásra és szolidaritásra volna szükségük.
Borítókép: FFP2 védőmaszkot viselő közlekedő Bécsben 2021. január 25-én (Fotó: AFP/Alex Halada)
