A modern ember őseit határozta meg az orvosi Nobel-díjjal kitüntetett Svante Paabo

Az emberiséget mindig érdekelte az eredete, hogy honnan jött, és milyen kapcsolatban állt azokkal, akik előtte jártak, hogy miben különbözik a Homo sapiens a többi emberfélétől. A kérdésekre adott válaszokért a 2022-es orvosi Nobel-díjat Svante Paabo svéd kutató kapta – jelentette be a stockholmi Karolinska Intézet. A tízmillió svéd koronával járó elismerést december tizedikén Stockholmban adják át.

neanderthal versus homo sapiens Fotó: 123RF/Camilo Maranchon Garcia

Összehasonlító elemzésekkel kimutatták, hogy a neandervölgyiek DNS-e jobban hasonlít az Európából vagy Ázsiából származó kortárs ember szekvenciáihoz, mint az Afrikából származó kortárs emberekhez. Ez azt jelenti, hogy a neandervölgyiek és a Homo sapiens évezredeken át tartó együttélésük során keresztezték egymást. 

A mai európai és ázsiai származású emberek genomjának körülbelül 1-4 százaléka a neandervölgyiektől származik. 

2008-ban Szibéria déli részén, a Gyenyiszova-barlangban 40 ezer éves ujjcsonttöredéket fedeztek fel. A csont kivételesen jól megőrzött DNS-t tartalmazott, amelyet Paabo csapata meghatározott. Az eredmények szenzációt keltettek: felfedeztek egy korábban ismeretlen emberfélét, amely a gyenyiszovai nevet kapta. Azt is igazolták, hogy a gyenyiszovai ember és a Homo sapiens között is történt génáramlás. Ezt a kapcsolatot először Melanéziában és Délkelet-Ázsiában észlelték, ahol az emberek génjeinek akár hat százaléka gyenyiszovai lehet. Paabo felfedezéseinek köszönhetően tudjuk, hogy abban az időben, amikor a Homo sapiens kivándorolt ​​Afrikából, legalább két (azóta kihalt) emberféle élt Eurázsiában. 

A neandervölgyiek Eurázsia nyugati részén éltek, míg a gyenyiszovaiak a kontinens keleti részeit népesítették be. 

A Homo sapiens Afrikán kívüli terjeszkedése és keleti vándorlása során mindkettővel keveredett. Svante Paabo úttörő kutatásai egy teljesen új tudományágat hoztak létre, a paleogenomikát. Felfedezéseinek köszönhetően ma már értjük, hogy a kihalt rokonainktól származó archaikus génszekvenciák miként befolyásolják életünket. Ilyen például az EPAS1 gén gyenyiszovai változata, amely előnyt jelent a túlélés szempontjából nagy magasságban, ezért gyakori a mai tibetiek körében.

Svante Paabo 1955-ben született Stockholmban. Doktori disszertációját 1986-ban védte meg az Uppsalai Egyetemen, majd posztdoktori ösztöndíjas volt a svájci Zürichi Egyetemen, később a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley, USA). 1990-ben a Müncheni Egyetem professzora lett. 1999-ben Lipcsében megalapította a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetet, ahol jelenleg is dolgozik.

– Svante Paabo az archeogenetika, illetve a paleogenetika tudományának egyik legnagyobb pionír kutatója. Egyiptomi múmiákkal kezdett el először dolgozni. 1997-ben már mitokondriális DNS-t tudott kinyerni neandervölgyi emberféle csontmaradványából. Egyik legnagyobb hozzáadott érték – a paleogenomika módszertani fejlesztésein túl – a neandervölgyi emberek genetikai meghatározása, összehasonlítása a mai emberekkel. A másik nagy eredmény a gyeniszovai emberféle felfedezése, tisztán genetikai alapon. A több tízezer éven át egymás mellett élt emberfélék evolúciókának majd utólagos keveredéseinek kimutatása hatalmas jelentőséggel bír a Homo sapiens evolúcióját tekintve, illetve, annak megértésében, hogy genetikai értelemben mi tesz minket emberré? – reagált a hírre Szécsényi-Nagy Anna, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet vezetője. 

Borítókép: Egy neandervölgyi és egy homosapiens koponya (Fotó: 123RF/Camilo Maranchon Garcia)