Irán természeti kincsekben dúsgazdag: bizonyítottan a világ második – más számítások szerint első – földgázkészletével és ötödik kőolajkészletével rendekezik.
Logikus lenne, hogy az orosz energiahordozók kivezetésével Európa a perzsa állam felé forduljon utánpótlásért.
Úgy tűnik, meg is indultak a tapogatózások. – Jelenleg annyiról tudok beszámolni, hogy valóban tárgyalunk ennek lehetőségéről – erősítette meg lapunknak Ali Bagheri iráni külügyminiszter-helyettes.
Ehhez azonban előbb számos akadályt kellene leküzdeni. Először is, az infrastruktúrát, jelenleg ugyanis nincs megfelelő csővezeték, amely célba juttathatná az energiahordozót. Másodszor, hiába az óriási gázmezők, ha Irán nem tudja őket kiaknázni. Egyes becslések szerint csak ahhoz az ötvenmilliárd dolláros beruházásra lenne szükség, hogy az ország saját szükségleteit kielégítse. Ezzel pedig el is érkeztünk a harmadik ponthoz: az elavult gáz- és olaj-infrastruktúra modernizálása nem valósulhat meg nyugati technológia és tőke nélkül, ezeknek viszont útját állják az Iránra kivetett szankciók.
Ennek a kezelése Európa felelőssége. Kaptunk olyan ígéreteket, hogy megoldják a problémát
– magyarázta Ali Bagheri.
Erre alapvetően két esély kínálkozik. Az egyik, ha sikerül megújítani az úgynevezett iráni atomalkut, amely az ország nukleáris programjának korlátozásáért cserébe feloldotta a gazdasági büntetőintézkedések egy részét. A megállapodásból még 2018-ban vezette ki Donald Trump az Egyesült Államokat, – amit gyakorlatban követett Európa is –, de azóta utódjának, Joe Bidennek sem sikerült tető alá hozni helyette újat. Habár az iráni külügyminiszter-helyettes személyesen is tagja volt a tárgyalásoknak, most annál többet nem árult el a fejleményekről, hogy „vannak vitás kérdések, de egyeztetnek”. Ugyanakkor tekintve, hogy két év múlva ismét választásokat rendeznek a tengerentúlon, és könnyen lehet, hogy Donald Trump visszatér a Fehér Házba, nem túl kedvezőek az előjelek.
A másik mód, hogy Európa valahogyan „megkerüli” a szankciókat. Ali Bagheri szerint az embargó egyébként is csak az olajra, nem a gázra vonatkozik, az akadályt inkább a pénzügyek, a bankszektorra kivetett büntetőintézkedések jelentik.
Az ukrajnai háború gazdaságilag tehát közelebb hozhatja Iránt és a Nyugatot. Kérdés viszont, mit szól ehhez Oroszország? Teherán és Moszkva hagyományosan szövetségesek, azonban ennek alapja inkább a közös érdekek és ellenség, mint az ideológia.
Európa nem a saját, hanem az amerikai érdekeket követte. Ha Európával nem tudtunk együttműködni, más partnerek felé kellett fordulnunk
– értékelte az iráni-orosz viszonyt a külügyminiszter-helyettes. Elmondása szerint ugyanez a gazdasági-politikai megfontolás hajtja most őket afelé, hogy csatlakozzanak a Sanghaji Együttműködési Szervezethez és a BRICS-hez.
Irán az ukrajnai háborúval kapcsolatban nem foglalt százszázalékosan állást. Egyik oldalról lehet tudni, hogy saját fejlesztésű drónjait eladta az orosz hadseregnek, születtek ígéretek a gazadasági együttműködés elmélyítésére is, és az a rutinja is jól jöhet, hogyan lehet túlélni a szankciókat. Hogy a büntetőintézkedésekről mi Teherán véleménye, ahhoz persze nem kell nagy fantázia.
Ki fizeti meg a szankciók árát, önök vagy az oroszok? Olcsóbb vagy drágább lett a benzin? Hát az áram? Mind tudjuk a választ
– magyarázta. Másrészt az ENSZ márciusi, Ukrajnáról szóló szavazásán például tartózkodott, és a szakadár területek népszavazását sem ismerte el. – Csak politikai megoldása lehet a konfliktusnak, katonai nem – szögezte le Ali Bagheri. A külügyminiszter-helyettes szerint az ukrajnai háború egy dolgot mindenesetre biztosan bizonyított: hogy az egypólusú, amerikaiak által uralt világrend nem működik többé.
Borítókép: Ebrahim Raíszi iráni (b) és Vlagyimir Putyin orosz elnök kétoldalú megbeszélést folytat a Sanghaji Együttmûködési Szervezet (SCO) csúcstalálkozóján Szamarkandban 2022. szeptember 15-én. (Fotó: MTI/AP/Pool/Kreml/Alekszandr Demjancsuk)
Orosz–ukrán háború
