Hatvan éve került a világ legközelebb egy nukleáris háborúhoz

1962. október 27-e, vagy más néven a fekete szombat úgy vonult be a történelemkönyvekbe, mint a nap, amikor a világ a legközelebb került egy nukleáris konfliktus kirobbanásához. Napra pontosan hatvan évvel ezelőtt ért véget a kubai rakétaválság, szakértők szerint pedig az ukrajnai háború miatt kialakult feszült helyzetben sok tanulságot le lehet vonni az akkori krízis megoldásából.

1962 októberében az Egyesült Államok tengeri blokád alá vonta Kubát, megakadályozandó, hogy a Szovjetunió további nukleáris töltetekkel felszerelt rakétákat szállítson az országba. Ennek biztosítására Washington tengeralattjáró-elhárító egységeket csoportosított a térségbe, melyek jelenléte és agresszív taktikája miatt október 27-én majdnem kirobbant a harmadik világháború − derül ki egy szovjet vezérkari főnök 1997-es beszámolójából, melyet idén októberben fordítottak le először angolra. Vaszilij Arkipov jelentése szerint a fekete szombaton másodperceken múlott, hogy az amerikai blokádot kijátszani próbáló szovjet B−59-es tengeralattjáró − melynek fedélzetén ő is szolgált − ne lőjje ki nukleáris töltettel ellátott torpedóját. 

A repülőgépek 20-30 méterre a tengeralattjáró összekötő tornya felett köröztek, az erős reflektorok elvakítottak, körülöttünk mélységi bombák robbantak, előttünk veszélyesen kis távolságra amerikai hadihajók, ágyúik ránk szögezve

− írta le a pillanatot Arkipov, amikor a tengeralattjárónak fel kellett jönnie a felszínre töltenie akkumulátorait, azonban az amerikaiak gyűrűjében találták magukat. A legénység, valamint Valentyin Szavickij parancsnok kis híján sokkot kapott: azt hitték, az amerikai egységek tüzet nyitottak rájuk és kirobbant a háború. 

A pillanatnyi sokknak köszönhetően Arkipov kiszúrta, hogy csupán jelző lövéseket adtak le rájuk, így sikerült megállítania Szavickij parancsnokot, aki már kiadta volna a nukleáris torpedó kilövésének parancsát. 

Ugyanakkor nem ez volt az egyetlen eszkalációval fenyegető incidens aznap. Egy U−2-es amerikai felderítő gép eltűnt a radarokról, amikor Szibéria felett repült, védelmére pedig több F−102-es elfogó vadászgépet küldtek − a parancsot kiadó vezérkari főnökök azonban nem tudták, hogy a gépek nukleáris rakétákkal voltak felszerelve, mivel a légierő már kettes felkészültségi szintbe lépett addigra. Így tehát atomtöltetekkel felszerelt amerikai vadászgépek repültek be szovjet légtérbe. Emellett Kuba felett a szovjetek ezzel egy időben lelőttek egy másik U−2-est, a kilövési parancsot két szovjet tábornok adta a legfelsőbb szovjet vezetés tudta nélkül. 

A szerencsének és a diplomáciának hála John F. Kennedy amerikai elnök és Nyikita Hruscsov, a Szovjet Kommunista Párt első titkára sikeresen szüntette meg a feszültséget, melynek nyomán a kubai rakétaválság 1962. október 28-án lezárult.

Világos tehát, hogy a jelenleg is fennálló kiélezett helyzetben elég egy apró emberi figyelmetlenség ahhoz, hogy visszafordíthatatlan, tragikus következményekkel járó döntések szülessenek. 

Ez különösen igaz most, tekintettel arra, hogy − Kennedyvel és Hruscsovval ellentétben − sem Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, sem Joe Biden amerikai elnök nem tart fent közvetlen kapcsolatot Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Oroszországnak megvannak a nukleáris képességei arra, hogy megfordítsa a háború menetét, szakértők szerint pedig a vezetők közötti kommunikáció hiánya súlyos számítási hibákhoz vezethet. 

Biden háborús bűnösnek nyilvánította Putyint, utóbbi pedig ezt megbocsáthatatlannak nevezte. A két vezető közti párbeszéd tehát befagyott, ugyanakkor elengedhetetlen lesz, hogy a krízis valamely pontján a felső szinteken kommunikáljanak a felek

− hangsúlyozta a diplomácia fontosságát Rose Gottemoeller, a NATO korábbi helyettes főtitkára. 

Sokan ugyanakkor úgy gondolják, az okos diplomácia jelenleg már nem lesz elegendő. Harlan Ullman, a washingtoni Atlanti Tanács vezető tanácsadója úgy véli, a nukleáris háború elkerülésének érdekében először is ki kell dolgozni egy hosszú távú stratégiát, amely mentén kedvező feltételek mellett − melyben mindegyik félnek engedményeket kell tennie − be lehet fejezni a háborút. 

Ennek kidolgozására és véghezvitelére pedig elengedhetetlen, hogy megfelelő közvetítők bevonásával Washington újra felvegye a diplomáciai kapcsolatot Moszkvával.

Jelenleg ez tűnik a legnehezebbnek, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ugyanis kijelentette: Oroszország nem látja értelmét, valamint nincs arra irányuló akarata, hogy korábbi jelenlétét visszaállítsa a nyugati államokban. 

Borítókép: Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése a rakétaválság idején (Fotó: AFP/Getty Images)