A spanyol kutató szerint Magyarországon még érték a család

Spanyolországban az 1,2-et sem éri el a termékenységi arányszám, miközben a népesség 2,1-es rátánál tartható fenn. A majd ötvenmilliós országban már minden ötödik gyermek bevándorló-hátterű, de vajon a migráció megoldást jelenthet a demográfiai problémára? A spanyol helyzetről lapunk Jorge González-Gallarzát, a madridi Fundación Civismo kutatóját kérdezte, aki az Alapjogokért Központ meghívására vett részt minap az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány családpolitikai konferenciáján.

Jorge Gonzalez-Gallarza spanyol kutató. Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

– Uniós viszonylatban Spanyolországban az egyik legalacsonyabb az úgynevezett termékenységi ráta. Miért lehet ez?

– Ha meg kellene neveznem a legfőbb különbséget Spanyolország és Magyarország között ezzel kapcsolatban, akkor nem az adókedvezményeket, a támogatásokat vagy egyáltalán a politikát említeném. Sokkal inkább azt, hogy míg Spanyolország egy borúlátó ország, addig Magyarország derűlátó. Mikor 2021 nyarán először jártam Magyarországon, szinte letaglózott, hogy itt a korombeliek mennyire optimisták a családalapítással, a házassággal és gyermekvállalással, és egyáltalán az ország jövőjével kapcsolatban. 

Ezzel szemben a fiatal spanyolokat elsősorban a munkájuk, a karrierjük, a hobbijuk érdekli.

Esetleg egy barát vagy barátnő, de az sem hosszú távon. A különbség szerintem alapvetően a társadalmi értékrendszerben van: Magyarországon értéket jelent a család, Spanyolországban inkább magukkal törődnek.

– Akkor hatékonyabb lehet kulturális eszközökkel harcolni, mint politikaiakkal?

– A politika sokat nyom a latban, és Spanyolországnak különösen sok a teendője. A kormány most a GDP 0,5 százalékát költi családpolitikára, beleértve a szociális segélyezést is. Ezt mindenképpen feljebb kellene tornászni. A konzervatív Vox párt ezért javasolta például, hogy a baloldal által életre hívott úgynevezett egyenlőség minisztériumát alakítsák át családügyi minisztériummá. De a politika csak az érem egyik oldala, a másik a kultúra. A családalapítás nem csak pénz kérdése. Legalább ilyen fontos az ösztönzés, a példamutatás. Mindent elárul, hogy amikor megérkezel Magyarországra, már a Liszt Ferenc-repülőtéren az a plakát fogad: Magyarország családbarát ország.

– Sokan viszont a migrációban látják a demográfiai probléma megoldását. Mi a helyzet Spanyolországban?

Óriási szakadék tátong aközött, amit egy átlagos spanyol és amit az elit gondol a migrációról.

Egy 2019-es közvélemény-kutatás eredményei szerint az „elit” – üzletemberek és szakértők – fele vélte úgy, hogy a migráció a válasz a demográfiai kihívásokra. Az átlagos spanyolok viszont alig húsz százaléka értett ezzel egyet. A többség úgy gondolta, hogy a bevándorlás enyhíthet ugyan a problémákon, de nem fordítja meg a trendeket hosszú távon. Nagy különbség ugyanakkor Magyarország és Spanyolország között, hogy hozzánk többségében Latin-Amerikából érkeznek. Ők könnyen beilleszkednek, hiszen ugyanazon a nyelven és kultúrán osztozunk. Másrészt egyre magasabb a más térségekből, például a szub-szaharai Afrikából, Szíriából érkezők aránya. Az ő integrációjuk már sokkal nagyobb kihívás.

– Európában több országban is felismerték már ugyanezeket a problémákat, nemrégiben például Olaszországban aratott győzelmet a jobboldal. Milyen esélyei vannak a már említett Vox pártnak?

– A Voxnak minden bizonnyal csak a jobbközép Néppárttal (PP) koalícióban lenne esélye kormányra kerülni. A Néppárt viszont aligha bízná a kulcsfontosságú belügyi tárcát – ahová a migráció is tartozik – rájuk. De még ha így is tennének, a kezük akkor is meg lenne kötve az uniós szabályozások, jelesül a dublini egyezmény miatt. Nagyobb mozgásterük lenne a családpolitikát illetően. Ha létrehoznának egy családügyi minisztériumot, az már önmagában üzenetértékű lenne. Egyébként úgy vélem, a Vox elért egy „üveg plafont”, támogatottsága most nagyjából húsz százalékon áll. Habár még tele vannak energiával, ez aligha fog növekedni, már csak azért sem mert a PP új vezetője konzervatívabb politikát folytat, mint elődje.

– Migráció, családalapítás, gyermekvállalás. Ezek hagyományosan keresztény, konzervatív értékek, amelyektől mégis elfordultak a nagy, európai kereszténydemokrata pártok. Mi történhetett?

– Ne kerülgessük a forró kását, az egyértelmű válasz: Németország. A 2015-ös migrációs válság idején Angela Merkel német kancellár meghívott egymillió szíriait, kérdés nélkül kitárta nekik Európa kapuját. 

A német kereszténydemokraták ekkor tértek le az útjukról.

Ennek oka pedig szerintem a bűntudatban kereshető. Németország bűnösnek érzi magát a holokausztért, a nácizmusért, a környező országok leigázásért. Emiatt sokan úgy érzik, a migránsok befogadásával tehetik jóvá a bűneiket. Spanyolországban és Magyarországon viszont ezt a kérdést másképpen látják. Miért kellene nekünk megfizetni a németek múltbéli hibáit?

– Madridban még 25-30 Celsius-fokot mérnek. Azért ott is aggódnak a tél miatt?

– Bárki bármit is gondoljon, szerintem nagyon figyelemreméltó a magyar kormány pozíciója, miszerint a legfőbb cél a mielőbbi tűzszünet. Az Egyesült Államok úgyis állig fegyverzi Ukrajnát, így Európa inkább dolgozhatna azon, hogy a háború véget érjen a nagyon keménynek ígérkező tél előtt. Ami Spanyolország álláspontját illeti, a szocialisták és kommunisták koalíciója nem ért egyet a kérdésben: előbbiek támogatnák az ukránokat, utóbbiak semmit nem adnának. Saját véleményem, hogy nem teszünk eleget, hiszen még a beígért fegyvereket sem szállítottuk le. Szerintem a spanyolok többsége együttérez az ukránokkal, az oroszokra agresszorként tekintenek.

De arra nem állnak készen, hogy feláldozzák a jólétüket az ukrán győzelemért. Inkább annak a pártján állnak, hogy mielőbb egyezzenek meg, és legyen elég energia télen.

Borítókép: Jorge González-Gallarza spanyol kutató az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány 110 éves a magyar családtámogatási rendszer nevű konferenciáján (Fotó: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)