„Ankarának nem érdeke egy túlságosan erős Oroszország”

– Törökország inkább Ukrajnának szurkol ebben a háborúban, noha ezzel egy időben mindent megtesz, hogy ne idegenítse el Moszkvát sem – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Pénzváltó Nikolett, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője és a szeptember végén megjelent Törökország orosz rulettje című kötet szerzője. A szakértővel többek közt az orosz-török kapcsolatokról, Ankara ukrajnai háborúban betöltött szerepéről, valamint az ország egyensúly-politikájáról beszélgettünk.

Asztana, 2022. október 13. Recep Tayyip Erdogan török (b) és Vlagyimir Putyin orosz elnök kétoldalú megbeszélése az Ázsiai Együttmûködési és Bizalomerõsítõ Konferencia (CICA) hatodik csúcstalálkozóján a kazahsztáni fõvárosban, Asztanában a kétnapos esemény elsõ napján, 2022. október 13-án. MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Vjacseszlav Prokofijev Fotó: Vjacseszlav Prokofijev

Pénzváltó Nikolett, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője. Fotó: Gyurkovits Tamás/Migrációkutató Intézet

– Eljöhet az a pont, amikor Törökországnak mégis nyíltan választania kell Oroszország és a Nyugat között?

– Ami biztos, hogy Törökország mindent meg fog tenni, hogy elkerüljön egy ilyen forgatókönyvet.

A jelenlegi egyensúly-politikából sokat profitál. Ha viszont kiéleződne a feszültség a NATO és Oroszország között, akkor a hidegháború időszaka után könnyen ismét egy kedvezőtlen frontállami vagy ütközőállami pozícióban találhatná magát. Bizonyos értelemben Ankara már választott, hiszen NATO-tag és európai uniós tagjelölt. Törökország nem fogja feladni a NATO-tagságot.

Egy ilyen, konfliktusokkal teli régióban, ilyen szomszédokkal Ankara pontosan tisztában van a kollektív védelmi garancia értékével. A másik kritikus tényező Törökország nagymértékű és a közeljövőben kiválthatatlan gazdasági függése a Nyugattól, amin keresztül (potenciális szankciókkal) nyomást lehet gyakorolni Törökországra, hogy csökkentse az együttműködést Moszkvával.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy végül a törökök megakadályozzák Svédország csatlakozását a NATO-hoz?

– Nagyon valószínűtlennek tartom. Ankarának is érdeke a NATO-bővítés. Törökország már korábban is élt a NATO-ban hasonló nyomásgyakorló eszközzel, de végül, legfeljebb néhány hónap után, mindig engedett. A török vezetés kihasználja a lehetőséget, hogy felhívja a figyelmet a terrorizmus kérdésének eltérő török és nyugati értelmezésére, és a svédek most kénytelenek figyelni rájuk. Úgy gondolom, Törökország meg fogja szavazni a svéd csatlakozást.

A kérdés csak az, hogy mikor. Az idő előrehaladtával ugyanis nem lehet teljesen kizárni, hogy napirenden tartják az ügyet egészen akár a 2023. júniusi törökországi parlamenti és elnökválasztásig.

Pénzváltó Nikolett Törökország orosz rulettje című könyve. Fotó: Gyurkovits Tamás/Migrációkutató Intézet

– Milyen hatással lehet az ukrajnai háború Törökország középhatalmi ambícióira a Nyugat-Balkánon és a Közel-Keleten?

– A Nyugat-Balkán esetében én nem várok jelentős változást. Törökország balkáni befolyása egy kicsit túl van misztifikálva. Ankarának egyik elsődleges érdeke a Nyugat-Balkán stabilitása, és támogatja a térség mihamarabbi euroatlanti integrációját. A hat nyugat-balkáni állam kereskedelmének mindössze mintegy 4,5 százalékát bonyolítja Törökországgal, míg a befektetések esetében 3 százalék körüli a török részesedés, szemben az Európai Unió közel 70, illetve 60 százalékos részesedésével. A közvélekedéssel ellentétben törökök sem igazán élnek a Nyugat-Balkánon (a legtöbben, 70 ezren Észak-Macedóniában, majd a második legtöbben, 19 ezren Koszovóban).

A Balkánnal kapcsolatos hangzatos török politikai nyilatkozatok elsősorban befelé, a törökországi török választópolgároknak szólnak, különös tekintettel a milliósra tehető balkáni gyökerekkel rendelkező szavazókra, valamint a vallásos és nacionalista érzelműekre.

A Közel-Keleten leginkább Szíria lehet izgalmas. Megerősödhet-e például annyira Törökország alkupozíciója az ukrajnai események hatására, hogy a többi szereplő engedményeket tegyen neki a szíriai háborúban?

– Néhány hónappal ezelőtt felmerült, hogy Ankara újabb szíriai offenzívát indítana, az északi kurd területeken vészhelyzetet is elrendeltek, ám mindebből nem lett semmi. Hogy áll most ez az ügy?

– Továbbra sem tettek le egy esetleges újabb korlátozott szíriai intervencióról, ennek a lehetőségét nem lehet kizárni. Minden bizonnyal zajlik a háttérben egy nagyhatalmi alkufolyamat, Ankara Washington vagy Moszkva jóváhagyását várná az offenzívához. Másrészt lassan egy olyan időszakba lépünk, amikor szinte minden török döntést a közelgő jövő évi választás határoz meg.

A kérdés, hogyan ítéli meg Erdogan: egy újabb szíriai beavatkozás hoz neki több szavazatot – az elmúlt években működött a „jobbról előzés”– vagy a közeledés (lebegtetése) a Bassár el-Aszad-rezsimhez?

Borítókép: Recep Tayyip Erdogan török (balra) és Vlagyimir Putyin orosz elnök kétoldalú megbeszélése az Ázsiai Együttműködési és Bizalomerősítő Konferencia (CICA) hatodik csúcstalálkozóján a kazahsztáni fővárosban, Asztanában a kétnapos esemény első napján, 2022. október 13-án (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Vjacseszlav Prokofijev)