Már az új szlovák kabinet első hónapjaiban, a koronavírus-válság hajnalán megjelentek az első disszonáns hangok: „lehet, hogy sokat loptak, de ezeknél talán jobban kezelték volna a helyzetet”. A négypárti koalíció végül egy vezércsellel, Igor Matovic lecserélésével elkerülte a szétesést – egy időre. Idén szeptemberben a libertáriusnak mondott, magát leginkább egyszerre a kormány és az ellenzék ellenzékeként meghatározó Szabadság és Szolidaritás (SaS) kilépett a koalícióból, mondván: nem bírják tovább a pénzügyminiszterré buktatott Matovicot. Valójában inkább arról volt szó, az SaS érezte, vagy kiugrik, vagy ráég a kormányzás minden kudarca.
Az alkotmányozó többségből egyszerre kisebbségi kormányzás lett. Jelenleg néhány független képviselő eseti támogatása biztosítja csak a törvényalkotást.
Az SaS távozása végül semmit nem oldott meg, az olyannyira várt nyugalmas időszak elmaradt. Talán belső vitából kevesebb akad, de a kormányzásra való képtelenség ugyanúgy kiütközik. A kormánypártok támogatottsága beleállt a földbe. A legnagyobb OĽaNO-é hét százalék körül mozog (miközben 25 százalékkal nyerték a választásokat), a legkisebb Za ľudí (Emberekért) nevű formációt gyakorlatilag mérni sem tudják, a Sme rodina (Család vagyunk) és elnöke, Boris Kollár pedig, az SaS példáját alapul véve, éppen a kiutat keresi az omladozó szövetségből. Jelen állás szerint mégsem egyértelmű, lesznek-e előre hozott parlamenti választások, hiszen 2024 tavaszán amúgy is esedékes a rendes, jövő ősznél előbb viszont gyakorlatilag nem lehetne kiírni egy előrehozott voksolást.
Hiába lesz januárban népszavazás arról, az ország lakossága támogatja-e a kormányzati ciklus népszavazással, illetve parlamenti döntéssel való lerövidítését, ez – a megfelelő részvétel hiányában – szinte biztosan érvénytelen lesz.
Egyetlen módon képzelhető el, hogy Eduard Hegerék nem tudják kitölteni a rájuk bízott négy évet, ha a már emlegetett, a szlovák parlament házelnöki tisztségét betöltő Boris Kollárék is dobbantanak. Az elmúlt hetekben nem egy kérdés kapcsán jelezte, ha nem úgy oldódik meg a dolog, ahogy azt „a pártja választói tőle elvárnák”, kilép a koalícióból. Az egyik ilyen a 2023-as költségvetés, amelynek parlamenti jóváhagyásához kötötte hozzá a kormányzás folytatását. Mindeközben Heger és Matovic a költségvetés elfogadását szabta feltételül a KKV-szektornak nyújtott támogatás fejében, ami úgy is értelmezhető, hogy megpróbálják megzsarolni az ellenzéket, miközben az ország gazdasága épp a végnapjait éli.
S ha már összeomlás, a szlovák egészségügyet néhány nap választja el a teljes csődtől.
A legtöbb állami kórház december elsejétől egyetlen tervezett műtétet sem hajt végre, miután a kormánynak mindmáig nem sikerült megegyeznie a fizetésemelést és jobb munkakörülményeket kérő orvosszakszervezettel. Október elején mintegy 2300 szlovákiai orvos adta be egyszerre a felmondását, ennek határideje jár le november 30-án. Nem lenne szép a szlovák egészségügy minden búját s baját a Heger-kabinet nyakába varrni, harmincéves mulasztásokról van itt szó, de az elmúlt két és fél évre olyannyira jellemző ad hoc döntések és átgondolatlan kommunikáció jócskán hozzájárult a kenyértöréshez.
Az ország szempontjából tulajdonképpen mindegy is, 2023 őszén vagy a következő év tavaszán búcsúzik a kabinet. A kérdés sokkal inkább az, hogy a jobbközép nagykoalíció kudarca után hagyott űrbe kik nyomulnak bele. Márpedig a felmérések azt mutatják, vagy progresszív, neoliberális, vagy radikális sovinisztákkal turbózott baloldali koalíció jön Hegerék után.
Borítókép: Eduard Heger szlovák miniszterelnök. (Fotó: Ludovic Marin)
