2022. augusztusában Donald Trump korábbi amerikai elnök mar-a-lagói birtokán házkutatást tartott a Szövetségi Nyomozói Iroda (FBI), melynek során több minősített dokumentumot is találtak. Alig fél évre rá, az új esztendő első napjaiban járta be a nemzetközi sajtót a hír: Joe Biden egyik − már használaton kívüli − irodájában minősített iratokra bukkantak az elnök ügyvédei. − Az esetek újra előtérbe hozzák azokat, az egyébként már régóta létező sajátosságokat az amerikai közéletben, melyek egyfajta szürke zónát képeznek − magyarázta lapunk megkeresésére Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
A szakértő rámutatott, ezeket a dokumentumokat általában nem vihetik ki a szövetségi intézményeken kívülre, ugyanakkor a magas rangú tisztviselők − elsősorban elnökök és alelnökök − rendelkeznek valamennyi szabadsággal e téren, azonban ennek foka nincs pontosan szabályozva.
A republikánusok már jóval a Trump-ügyet megelőzően azzal vádolták a demokrata adminisztrációt, hogy visszaél a szövetségi ügynökségek fölött gyakorolt hatalmával, ennek ellensúlyozására képviselőházi többségüket kihasználva vizsgálóbizottságot is indítottak.
A mostani nyomozások formalitásukat figyelembe véve ugyanakkor nem feltétlenül árulkodnak kettős mércéről. − Merrick Garland igazságügyi miniszter Trump és Biden esetében is egy független ügyészt bízott meg az ügy kivizsgálásával − emelte ki a szakértő. Csizmazia Gábor hangsúlyozta, ez azért is fontos, mivel − ellentétben az igazságügyi miniszter alá rendelt többi tisztviselővel − a független ügyészek külön költségvetéssel, külön személyzettel és külön jogosultságokkal rendelkeznek, s nem kötődnek politikailag a mindenkori adminisztrációkhoz. Ennek ellenére az bizonyos, hogy a republikánusok mindkét ügyben több vizsgálatot fognak követelni.
− Trump esetében azon lesz a hangsúly, hogy mennyire volt szakszerű és korrekt az illetékes szövetségi ügynökségek − főként az FBI − fellépése, míg Bidennél a dokumentumok kikerülésének körülményei kerülhetnek középpontba − mutatott rá a szakértő.
A két eset hasonlóságai mellett sok különbség is felfedezhető, ilyen például azok nyilvánosságra hozatalának körülményei. Míg Trump esetében szinte pillanatok alatt végigjárta a világsajtót a dokumentumok híre, addig Bidennél azok november eleji − a félidős választások előtti − felbukkanása és az első híradások közt eltelt több mint két hónap.
− Biden csapata az eljárásnak megfelelően rögtön jelentette a történteket az illetékes hatóságoknak, azonban a kormányzatból a sajtó felé történő tájékoztatás, szivárogtatás kapcsán már erős kontraszt van a két ügy között − magyarázta Csizmazia Gábor. Ez egyébként régre visszanyúló tendencia, republikánus kormányok idején − lásd Trump első közjogi felelősségre vonása − gyakoribbak a szivárogtatások, mint demokrata adminisztrációk esetében.
Ez nem csak az összehangoltságot feltételezi, hanem azt is, hogy efelett a kormányzaton belül elviekben semleges szereplők szemet hunynak
− hangsúlyozta a szakértő.
Az, hogy a két botránynak milyen hatásai lesznek a potenciális elnökjelöltek támogatottságára, még kérdéses. Az elvakult hívek nem valószínű, hogy emiatt hátrálnának ki Trump vagy Biden mögül, azonban a kulcsfontosságú donorok, meghatározó politikai szereplők, politikusok esetében már más a helyzet.
Trump esetében lehetett érezni, hogy augusztusban volt egy törés ezen támogatók körében, amely a félidős választások után még inkább előjött. Az ellentétben jelenleg nem látszik, hogy Biden mögül kihátráltak volna a demokraták
− zárta szavait a szakértő.
