Kijevben gyűltek össze pénteken az Európai Unió vezetői; Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, illetve további tizenhat uniós biztos is az ukrán fővárosba látogatott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és a kijevi kormány tagjaival tárgyaljanak. A történelemben először egy aktív háborús övezetben tartott kétnapos uniós csúcstalálkozó apropóján az Alapjogokért Központ Merre tovább, Európa? címmel tartott sajtótájékoztatót pénteken, amelyen Kovács István, a központ stratégiai igazgatója emlékeztetett: az Európai Unió és Ukrajna egymáshoz való közeledése nem ma kezdődött.
Az EU kiváltságos szerepet osztott Kijevre
– 2009-ben indult el az EU keleti partnerség elnevezésű – Ukrajna mellett Örményországra, Azerbajdzsánra, Belaruszra, Grúziára és Moldovára is kiterjedő – projektje, amelynek Magyarország már akkor az élére állt. A koncepciónak már akkor is szerves részét képezte az az elgondolás, miszerint Ukrajnának közelednie kell a tagállamok közösségéhez, ez azonban nagyon messze van attól, hogy Denisz Smihal ukrán miniszterelnök a minap már arról beszélt, Kijev kétéves menetrendet képzel el Ukrajna EU-csatlakozására – fogalmazott Kovács István. Szerinte a Kijevvel szemben alkalmazott pozitív kettős mérce igazságtalan például azokkal a nyugat-balkáni országokkal szemben, amelyek évek óta várnak arra, hogy csatlakozási folyamataikban haladás következzen be.
A stratégiai igazgató kitért arra is:
az események rossz irányba fordultak, a Krím félsziget oroszok általi 2014-es annektálása, illetve a kelet-ukrajnai Donbasz régióban kitört harcok idején azonban úgy tűnt, mintha az Európai Uniónak nem osztottak volna lapot. A béketárgyalásokra meg sem hívták az EU képviselőit – most úgy tűnik, mintha ezt igyekeznének túlkompenzálni, hogy mindenképpen főszerephez jussanak.
Kovács István hozzátette: sokkal jobban jártunk volna, ha az EU vezetői semmit nem csináltak volna, és ez – sajnos – nem csak az orosz–ukrán háború kezelésére igaz, hanem a 2008-as pénzügyi válság, az Európára nehezedő migrációs nyomás és a koronavírus-világjárvány kezelésére is. – Ehhez képest jelenleg Magyarországnak és Lengyelországnak kell alkudoznia az Európai Unió intézményeivel, hogy hozzájusson a járvány utáni gazdasági helyreállítást segítő uniós források hazánknak és a lengyeleknek is jogosan járó összegeihez, arról nem is beszélve, hogy az EU területén gyártott koronavírus-vakcinákat is az uniós állampolgárok kapták meg legutoljára Brüsszel hibás stratégiája miatt. „Azok a tagállamok tehát, amelyek Magyarországgal ellentétben kizárólag a közös uniós beszerzésre hagyatkoztak, a fejlett országok többségénél jóval később jutottak hozzá a vakcinákhoz” – emlékeztetett az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója.
A szankciós politika is visszafelé sült el
Kovács István hangsúlyozta:
Most azt látjuk, hogy az Európai Unió egyetlen válasza az orosz–ukrán háborúra az egyre bővülő szankciós csomagok, amelyek ugyan az orosz gazdaságot nem vagy csak kisebb mértékben sújtják, ellentétben az EU tagállamainak gazdaságával. Sokkal jobban jártunk volna tehát, ha Brüsszel inkább nem csinál semmit, hiszen egy erősebb Európa most tudna hatékony megoldást keresni a helyzetre.
A stratégiai igazgató emlékeztetett: Ursula von der Leyen nemrég már arról beszélt, hogy a háború kitörésének közelgő évfordulójáig már a tizedik szankciós csomagot is kivetnék Oroszországra, ráadásul ma már nem kizárólag a tagállamok küldenek fegyvereket Ukrajnának, illetve vesznek részt a katonák kiképzésében, de maga az EU is vállal missziókat, ami a béke helyett a konfliktus elmélyülésének irányába taszít minden érintettet.
Az EU maga is főszerepet játszik abban, hogy Európa egyre inkább belesodródik a háborúba, sőt háborús féllé váljon, a brüsszeli elit azonban a maga morális igazságának keresése közben csak egyre mélyebbre taszítja az európai életszínvonalat
– fogalmazott Kovács István, példaként felhozva az Egyesült Államokat, amely ugyan szintén vetett ki szankciókat Oroszországgal szemben, azonban csak olyan mértékben, hogy az Amerikának a lehető legkevésbé fájjon. „Egyáltalán nem tekinthető demokratikusnak az a döntéshozatali mechanizmus, amelynek eredményeképp a brüsszeli elit döntései miatt az egész kontinens belesodródik a háborúba” – húzta alá Kovács István, hozzátéve:
a brüsszeli elit olyan mélyen belemászott már ebbe a pozícióba, hogy nem tud kihátrálni, tőlük tehát nem is várható, hogy ki tudják vezetni ebből a helyzetből Európát.
A brüsszeli elit semmibe veszi az uniós polgárok érdekeit
Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós ügyekért felelős kutatási igazgatója a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: régóta egyértelmű, hogy az uniós vezetők kettős mércét alkalmaznak a tagállamokkal szemben; ennek azonban egy újabb szintre emelését látjuk az EU-hoz csatlakozni kívánó Ukrajna esetében. „Miközben Magyarországot és Lengyelországot pellengérre állítják mondvacsinált korrupciós vádakkal és a médiaszabadság helyzetének állandó kritizálásával, Ukrajna esetében ezek az érvek egyáltalán nem számítanak, sőt fel sem merülnek” – fogalmazott a kutatási igazgató. Hozzátette: a legnagyobb probléma a brüsszeli hozzáállásban, hogy nem az uniós érdeket képviseli az Európai Unió vezetése.
– Nem Ukrajna kottájából kellene az EU vezetésének játszania ebben a konfliktusban, hanem az európai polgárok érdekében kellene, vagy inkább kellett volna eljárnia. A szankciós politika azonban egyértelműen zsákutcába futott, az orosz gazdaságot nem sikerült megszorongatni, tehát kijelenthetjük, hogy a szankciós politika megbukott
– hangsúlyozta Kovács Attila. Hozzátette: a magyar érdek egyértelműen a büntetőintézkedéseken alapuló politika mihamarabbi felszámolása, és ebből az uniós vezetőknek is kellene venni a részüket.
A kutatási igazgató kitért az Ukrajna újjáépítéséről szóló uniós diskurzusra is. Mint azt Kovács Attila kiemelte: röpködnek az eurómilliárdok az uniós elit döntései alapján Kijevnek, és bár az természetes, hogy Európa szolidaritást vállal a háborúban álló országgal, az már korántsem az, hogy az elhibázott szankciós politika miatt nehéz helyzetbe került háztartásokra róják Ukrajna újjáépítésének anyagi terheit is – miközben a nekünk jogosan járó forrásokat visszatartják.
Kovács Attila beszélt arról is: az teljesen természetes, hogy az Egyesült Államok az önérdekét követi ebben a helyzetben, a gond az, hogy ezt az EU vezetése nem teszi meg – akár az Egyesült Államoknak ellentmondva is.
Ha tehát a konfliktus katonai értelemben el is éri vagy legalább közeledik a nyugvóponthoz, a gazdasági és társadalmi kilátások továbbra is borúsak, éppen ezért mindenképp szemléletváltásra és új vezetőkre van szüksége Európának, hogy ebből a konfliktusból ki tudjon kecmeregni a a kontinens
– emelte ki Kovács Attila.
Már a jövő évi EP-választásokra kampányolnak
Lapunk kérdésére a Kijevben a kilincset egymásnak adogató uniós vezetőkkel kapcsolatban a kutatási igazgató beszélt arról is: a politikai PR régóta fontos része az uniós csúcsvezetők kommunikációjának; emlékezzünk csak vissza arra, hogy Ursula von der Leyen asszony tavaly az Európai Parlament előtt tartott évértékelő beszédét az ukrán nemzeti színekbe öltözve, azaz kék-sárga kosztümben mondta el. „Ez volt egyébként az az ominózus beszéd, amelyben a béke szó egyetlenegyszer sem hangzott el” – fűzte hozzá Kovács Attila. A kutató kitért arra is:
jól mutatja az uniós vezetők tehetetlenségét, hogy a háború közepén PR-akciókat gyártanak, mert azokat az érdemi eszközöket, amelyek közelebb segítenék Ukrajnát a béke eléréséhez, nem tudják vagy nem akarják használni. De ne felejtsük el, hogy ez a kommunikáció egyrészt a brüsszeli elitnek, illetve a saját házi sajtójuknak szól, másrészt pedig vészesen közelednek a jövő évi európai parlamenti választások is, amelyeket követően ismét újraosztják a brüsszeli csúcspozíciókat.
Ebben a kontextusban egyértelmű, hogy Ursula von der Leyen nem úgy szeretne bevonulni a történelembe, mint az a bizottsági elnök, akinek ciklusához kevés siker, de cserébe sok kudarc fűződik; gondoljunk csak a járvány alatti elhibázott vakcinabeszerzésre vagy akár a brexit végkifejletére, magyarázta Kovács Attila.
Borítókép: Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója és Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója (Forrás: Alapjogokért Központ)
