„De facto az unió fizetni fog a határkerítésekért”

Ahhoz képest, hogy 2015 után Magyarországot még élesen bírálták, amiért kerítést épített a határain, mára többen követték a példáját. Sőt, mostanra ott tartunk, hogy az uniós csúcson is elismerték, meg kell erősíteni a külső határokat, és ehhez pénzügyi forrásokat kell rendelni.

Röszke, 2020. január 29. Rendõr és katona járõrözik a röszkei közúti határátkelõhely szomszédságában épült kerítésnél 2020. január 29-én. A határátkelõnél 2020. január 28-án hajnalban migránsok nagyobb csoportja próbált a kerítést megrongálva magyar területre jutni a szerb oldalról. MTI/Kelemen Zoltán Gergely Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad; nagyjából így értékelhető a pénteki uniós csúcstalálkozón született döntés, amely szerint a külső határok megerősítésére van szükség, és ehhez megnövelt uniós forrásokat kell rendelni. Egyrészt ugyanis konkrétan falak vagy kerítések építésére – brüsszeli szóhasználattal „téglára és habarcsra” – továbbra sem ad pénzt az unió, másrészt viszont más határvédelmi eszközökre, így például gépjárművekre, őrtornyokra, megfigyelőtechnológiára még többet fog. Könnyű belátni, hogy ha az utóbbi cechet állják, akkor több marad a tagállamok zsebében. 

Vagy ahogy Karl Nehammer osztrák kancellár megfogalmazta, „de facto az unió fizeti a kerítéseket, még ha azt is mondja, hogy nem”.

Miért kell egyáltalán a trükközés? Azért, mert egyes baloldali uniós körökben máig tartja magát, hogy a falak nem működnek. – Azt akarjuk, hogy Európát egy erőddé változtassuk? A falak, egyszerűen szólva, nem működnek – érvelt a vitában a Politico brüsszeli hírportál információi szerint Olaf Scholz szociáldemokrata német kancellár, elrettentő példaként az amerikai–mexikói határt emlegetve. Korábban Ylva Johansson, az Európai Bizottság szintén szociáldemokrata svéd belügyi biztosa is megerősítette, hogy „a kerítés nem jó megoldás a migráció megállítására”, és az Európai Parlament is ilyen állásfoglalást fogadott el.

Hogy akkor mi a jó megoldás, és hogy akkor miért épít mégis mindenki határzárat, arról viszont kevesebbet beszélnek. Márpedig egy 2022 végi jelentésből kiderül, hogy míg 2014-ben, tehát a migrációs válság kirobbanása előtt 315 kilométernyi kerítés magasodott az uniós tagállamok határain, addig tavaly év végén már 2048 kilométer. 

Az Európai Unió 12 033 kilométeres külső szárazföldi határán 1535 kilométeren, avagy 13 százalékán emeltek már akadályt. 

 

Kerítést épített Törökországgal közös határán Görögország és Bulgária; Athén tavaly jelentette be, hogy meghosszabbítja a határzárat. Követte a magyar példát Szlovénia, igaz, ott azóta a baloldali kormány a kerítés elbontásába kezdett (ki is lőttek a migrációs adatok). Emlékezetes, 2015-ben Werner Faymann osztrák kancellár még azzal védekezett, ők nem kerítést építenek, csak „kaput oldalsó szárnyakkal”. Az orosz fenyegetés miatt, illetve miután Belarusz 2021-ben politikai célokból növelte a migrációs nyomást, szintén határzárat húztak fel a baltiak és Lengyelország, s erre készül Finnország is.

Szögesdrótot építenek a lengyel–orosz határon. Fotó: SOPA Images

A határvédelem költségét nehéz megbecsülni, hiszen a kerítést nemcsak felépíteni kell, de fenntartani és üzemeltetni is. Magyarországon múlt év végén úgy számolták, hogy 2015 óta a költségek közelítik a 650 milliárd forintot, aminek legalább a felét az uniónak kellene állnia. Most úgy tűnik, a közösség végre elmozdult abba az irányba, hogy anyagilag komolyabban is hozzájáruljon a határvédelemhez.

A magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz! 

– reagált korábban Orbán Viktor a hírekre, hogy már Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője is elismerte a külső határok védelmének fontosságát.

Borítókép: Rendőr és katona járőrözik a röszkei közúti határátkelőhely szomszédságában épült kerítésnél 2020. január 29-én (Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely)