Elavult építési technológia
„Az egyik oka a sok sebesültnek és elhunytnak az épületek rossz állapota” – idézte az Al-Dzsazíra pánarab televízió Mustafa Erdik professzort, az isztambuli Bogazici Egyetem Kandilli Obszervatóriumának és Földrengéskutató Intézetének a munkatársát.
Már a 2012–2023-as időszakra szóló török földrengési stratégia és cselekvési terv is rávilágított arra, hogy az 1950-es évek jelentős bevándorlási hulláma miatt elindult gyors és tömeges „építési lázzal” nem tudott lépést tartani a városfejlesztés. Mindez – a dokumentum szerint – oda vezetett, hogy a városok „sebezhetővé” váltak a természeti katasztrófákkal szemben.
Az 1999-es, 17,4 ezer halálos áldozatot követelő földrengés után Ankara felismerte, hogy sürgősen csökkenteni kell a kockázatokat, és elfogadott egy jogszabályt, amely minden új építésű épületre kötelező tervezési és építési ellenőrzést ír elő.
Azonban a földrengésálló tervezési előírások szerint megépült épületek még mindig kisebbségben vannak az országban. – Azok, amelyek összeomlottak, még 2000 előtt épültek – mondta Erdik, utalva arra, hogy a katasztrófában zömében az elavult épületek dőltek össze – a Szíriában összeomlott épületek ugyancsak elavult technológiával készültek.
Az ország katasztrófavédelmi hivatala szerint Törökország délkeleti részén közel hatezer épület omlott össze, két kórház és emlékmű is, köztük a hettita királyság idejéből származó, a Római Birodalom alatt kibővített, 2200 éves Gaziantep-vár több bástyája is.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!