Soha nem látott tömeg gyűlt össze hétvégén a madridi Cibeles téren, hogy az egészségügyi rendszer tönkretétele ellen tüntessen. A megmozdulást 74 szervezet hívta össze, a helyi orvosokon, ápolókon és lakókon kívül vidékről is számtalan résztvevő érkezett. A szervezők szerint legkevesebb egymillióan, a kormánydelegáció szerint 250 ezren vettek részt az eseményen. Nem Madrid volt az egyetlen, ahol tüntettek, Santiago de Compostelában húszezren, Burgosban tizenegyezren vonultak utcára, hogy megoldást követeljenek.
A spanyol alapellátásban dolgozó házi- és gyermekorvosok novemberben hirdettek határozatlan idejű sztrájkot, amely most lépett a tizedik hetébe, emellett hetente szerveznek tüntetéseket tarthatatlan munkakörülményeik és a bérrendezés hiánya miatt.
A legfontosabb probléma a szakemberhiány, miután több mint négyezer-ötszáz orvos és legkevesebb harmincezer ápoló hiányzik a kórházakból és a rendelőkből, ami miatt nem tudnak megfelelő figyelmet biztosítani a betegeknek. A várólisták végeláthatatlanok, Katalóniában és Valenciában már egy házi- és gyermekorvosi konzultációra is átlagosan tíz napot kell várni, de Madridban sem jobb a helyzet, ahol kilencnapos a várakozási idő.
Az orvosok azért sztrájkolnak és tüntetnek, hogy minden páciensre minimum tíz percet fordíthassanak, mert jelenleg ennek a felét sem tudják biztosítani nekik. A probléma súlyosságát reprezentálja, hogy az állampolgárok jelentős része a sürgősségi osztályokat keresi fel a téli meghűléses, illetve influenzaszerű megbetegedésekkel is. Emiatt viszont már ott is káosz alakult ki, januárban voltak olyan intézmények, ahol a betegek egy-két napot vártak a váróteremben arra, hogy ágyat kapjanak. Múlt héten pedig egy kislány tragédiája rázta meg az állampolgárokat Valenciában, akit szülei hiába vittek háromszor kórházba, egyik intézményben sem tudtak odafigyelni rá és megfelelően kivizsgálni, végül hashártyagyulladásban meghalt.
A szakszervezetek és a madridi kormány közötti tárgyalásokon az egészségügyi rendszer küszöbönálló összeomlása ellenére sem történik előrelépés, sőt három hónap elteltével is minden egyeztetés holtponton áll. A szakszervezetek szerint sem a központi, sem a regionális kormány nem hajlandó kommunikálni velük.
