– Mennyire szokványos az, hogy a francia alkotmány 49.3-as cikke alapján parlamenti szavazás nélkül hirdetnek ki egy törvényt?
– Ezt a paragrafust nagyon megszigorították 2008-ban, nem lehet akármire használni, elsősorban a költségvetéssel kapcsolatos törvényeknél lehet automatikusan alkalmazni – egy ciklusban egyetlenegy törvénynek az átviteléhez. Nem szokványos eszköz tehát, de a költségvetési törvényeknél már előfordult korábban is. Emmanuel Macronék a nyugdíjreformot nagyon ügyes módon becsempészték a költségvetési törvénytervezethez kapcsolódó jogszabályba. Eredetileg nem akarták használni, mert tudták, hogy ennek komoly következménye lesz. Azért is volt szükség erre, mert Macron pártjának nincs többsége a nemzetgyűlésben. A jobbközép Republikánusok jelentik a mérleg nyelvét, de ők is nagyon megosztottak a kérdésben.
– A kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány benyújtására készült az ellenzék. Sikerülhet megbuktatniuk a kormányt?
– Az a nagy kérdés, hogy mennyire áll ki egy ilyen indítvány mellett a teljes ellenzék. Abban kell ugyanis megállapodniuk, hogy mire kívánják fektetni a hangsúlyt az indítványban, meg kell egyezniük egy közös szövegről. A rendkívül heterogén ellenzéket ismerve viszont kizárt, hogy ez megvalósuljon. Van egy másik lehetőség: ha valamivel több mint 180 képviselő benyújt egy indítványt népszavazás kiírására. Ez azonban bonyolult jogi folyamatokkal járna, az alkotmánybíróság jóváhagyására is szükség volna, nem véletlen tehát, hogy ezzel a lehetőséggel még sosem éltek. Arra látok nagyobb esélyt, hogy Macron számára annyira kellemetlen lesz a nyugdíjreform elfogadtatására adott társadalmi reakció, illetve a parlament is obstrukcióval akadályozhatja ezentúl a törvénykezést, hogy kormányátalakításra lesz kényszerítve. Azt viszont nem tartom valószínűnek, hogy meghátrál a nyugdíjreformot illetően.