„Itt nem élünk, csak túlélünk”

Számomra a legmegrázóbb a légvédelmi szirénák és robbanások váltakozó, de folyamatos zaja volt. Sajnálatos módon a civileknek, akik itt maradtak, ez a mindennapjaik részévé vált, ebben kell élniük – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Achille Després. A Nemzetközi Vöröskereszt kijevi szóvivőjével a frontvonal közvetlen közelében történő humanitárius segítségnyújtás nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk.

− Hogyan kell elképzelni a frontvonal közvetlen közelében történő segítségnyújtást?

− A civilek, akik itt maradtak és itt kell ellátni őket, általában azok, akik olyan településekről menekültek el, ahol jelenleg a harcok zajlanak. Ez azt jelenti, hogy a létük fenntartásához szükséges legalapvetőbb eszközeik sincsenek meg – olyan dolgok, amelyeket mi természetesnek veszünk. Nagyon nagy probléma például az élelmiszerhiány. Az egyik konvojunk legutóbb 17 tonna élelmiszert szállított egy Bahmut közelében fekvő településre. A csomagokban rizs, tészta, étolaj és ehhez hasonló, alapvető élelmiszerek voltak, amelyeket tipikusan vészhelyzet esetére tesznek félre az emberek. A frontvonalhoz közeli településeken általában problémát jelent az ivóvízhez való hozzáférés. A helyi hatóságok kérésére legutóbb a Bahmuttól körülbelül tíz kilométerre elterülő Csasziv Jar városába szállítottunk hatszáz liter ivóvizet. Egy másik hatalmas probléma, hogy az emberek úgy hagyták hátra eddigi lakhelyeiket, hogy a legtöbb ruhájukat, egyéb dolgaikat nem hozták magukkal. Ukrajnában jelenleg nagyon hideg van, főleg éjszaka, éppen ezért nélkülözhetetlen a meleg ruházat, takarók, főleg abban az esetben, ha újból tovább kell állniuk. Ezek mellett természetesen higiéniai eszközökre is szükségük van, ezekből is a legalapvetőbbekre: szappan, sampon, fogkefe és fogkrém, egészségügyi betét a nőknek stb.

− Melyek a legnagyobb kihívások, amikkel a segélyszervezetek munkatársainak szembe kell nézniük a frontvonal közelében?

− Mivel a harcok nagyon közel zajlanak a segítségnyújtás helyszínéhez, így például az utakat nagyon nehézkes használni. Ezek erősen militarizált területek, folyamatosan ellenőrző pontokon kell áthaladni. Az utakra különböző, a katonai járművek haladását megakadályozni vagy lassítani hivatott dolgokat helyeztek el. Ezenfelül sosem lehet kizárni, hogy egy-egy út nincs-e aláaknázva, éppen ezért mindig egyeztetünk a helyi hatóságokkal és közösségekkel, hogy melyek a járható területek. Nekünk is vannak saját szakértőink, akik a konvojok elején haladnak és megvizsgálják az utat előttünk. 

Számomra a legmegrázóbb a légvédelmi szirénák és robbanások váltakozó, de folyamatos zaja volt. Sajnálatos módon a civileknek, akik itt maradtak, ez a mindennapjaik részévé vált, ebben kell élniük.

Egyikük beszélgetésünk során úgy fogalmazott: „Nagyon nehéz ez a helyzet, hangos és félelmetes. Itt nem élünk, csak túlélünk.” A frontvonalak közelében történő humanitárius segítségnyújtáskor azt is mérlegelni kell, hogy a biztonsági kockázat ne legyen magasabb a nyújtott segítség mértékénél. Amikor segélycsomagokat osztunk szét, rengeteg ember gyűlik össze egyszerre, viszonylag kis helyen. Nekünk az ő biztonságukért is felelnünk kell.

− A civilek többsége ugyanakkor elhagyja ezeket a területeket. Mik a legfőbb okok, amiért néhányuk mégis itt marad?

− Erre a kérdésre nincs egy egységes válasz, hiszen mindegyik eset, történet más, azonban megfigyelhetők hasonlóságok. Elsősorban azok maradnak, akiket nem lehet evakuálni: fogyatékkal élők, idősek, alacsony mozgásképességű emberek. Sokan azért maradnak, mert egész életüket itt töltötték, nem akarják hátrahagyni otthonaikat, ezt pedig őszintén szólva, szerintem mindannyiunk meg tudja érteni. Ugyanakkor vannak itt fiatalok is. Egyikük például azért maradt, hogy nagyapjának, valamint a településen élő nyugdíjasoknak segítsen. Fontos kiemelni, hogy általában azok maradnak hátra, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségnyújtásra.

Achille Després, a Nemzetközi Vöröskereszt kijevi szóvivője Fotó: Vöröskereszt

− Sok szó esett eddig a frontvonal Ukrajna felőli részéről, de mi a helyzet azokkal a területekkel, amelyek orosz fennhatóság alatt vannak? Elér odáig a Nemzetközi Vöröskereszt támogatása?

− A célunk a humanitárius segítségnyújtás, ezt pedig teljesen függetlenül és pártatlanul végezzük. Nem teszünk különbséget a segítségre szoruló emberek között származásuk miatt, nem az a célunk, hogy egyik vagy másik háborús felet támogassuk. 

Azokon az embereken segítünk, akik a fegyveres konfliktus miatt szenvednek, éppen ezért oda megyünk, ahol szükség van ránk.

Ebből a szempontból ugyanakkor fontosak a biztonsági körülmények, valamint az, hogy hova kapunk engedélyt a bejutásra. Ebből kifolyólag zajlanak projektjeink a frontvonal másik oldalán is. Munkatársaink dolgoznak például Donyeck városában, ami jelenleg Oroszország fennhatósága alatt áll. Nem számít, hogy a frontvonal melyik oldalát nézzük, ezek a civilek egy konfliktus közepén ragadtak, ami sok humanitárius szenvedést okoz és sok humanitárius szükségletet teremt, és mi ezeket a szükségleteket akarjuk kiszolgálni.

− Ha ki kellene emelni egyet, melyik volt a legtragikusabb esemény a háború kitörése óta a civilek szempontjából?

− Ez egy nagyon nehéz kérdés, mivel sajnálatos módon az elmúlt hónapok rengeteg szenvedést hoztak a civileknek. Millióknak kellett hátrahagyniuk mindenüket úgy, hogy nem tudták, mi vár rájuk. Ezrek haltak vagy sebesültek meg, rengeteg civil infrastruktúrát pusztítottak el. Ezért nagyon nehéz kiemelni egyetlen eseményt, amely a legtragikusabban érintette a civileket. Ez talán még jobban megmutatja, hogy mennyire nagy szükség van arra, amiért a Nemzetközi Vöröskereszt kiáll nem csak Ukrajnában, de a világ összes konfliktussal sújtott területén. Ez pedig a civilek és a harcokban részt nem vevők életének védelme, amely a genfi egyezményekben is le van fektetve. Az Oroszország és Ukrajna közötti fegyveres konfliktus újfent rámutat, milyen fontos is ez.

− Számszerűsítve eddig mennyi segítséget nyújtott a szervezet Ukrajnában? Nem félnek attól, hogy elapadnak a források, ha a háború tovább húzódik?

− Mindig az emberek szükségleteinek megfelelően dolgozunk, ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy ezeket nem minden esetben tudjuk százszázalékosan kielégíteni. Több mint egymillió civil számára nyújtottunk humanitárius segítséget eddig Ukrajnában, a leginkább rászorulók számára – ez több mint háromszázötvenezer embert tesz ki – adományoztunk több mint 110 millió dollárt. Több mint tízmillió ember számára biztosítottunk hozzáférést tiszta ivóvízhez a frontvonalak közvetlen közelében, emellett rengeteg élelmiszert és az alapvető szükségletekhez elengedhetetlen eszközt juttattunk el a rászorulóknak. Tisztában vagyunk vele, hogy az embereknek ennél többre van szükségük, mi pedig megpróbálunk ennél is többet adni nekik. Nem titok, hogy az ukrajnai humanitárius válság nagymértékű szolidaritást váltott ki mind az átlagemberek, mind az államok és a nemzetközi közösség esetében. Rengetegen támogatják a munkánkat, amiért nagyon hálásak vagyunk, továbbra is számítunk az emberek nagylelkűségére, hiszen még sokáig szükség lesz a vöröskereszt által nyújtott védelemre és segítségre Ukrajnában.

Borítókép: A Nemzetközi Vöröskereszt humanitárius tevékenysége Ukrajnában (Fotó: Nemzetközi Vöröskereszt)