− A civilek többsége ugyanakkor elhagyja ezeket a területeket. Mik a legfőbb okok, amiért néhányuk mégis itt marad?
− Erre a kérdésre nincs egy egységes válasz, hiszen mindegyik eset, történet más, azonban megfigyelhetők hasonlóságok. Elsősorban azok maradnak, akiket nem lehet evakuálni: fogyatékkal élők, idősek, alacsony mozgásképességű emberek. Sokan azért maradnak, mert egész életüket itt töltötték, nem akarják hátrahagyni otthonaikat, ezt pedig őszintén szólva, szerintem mindannyiunk meg tudja érteni. Ugyanakkor vannak itt fiatalok is. Egyikük például azért maradt, hogy nagyapjának, valamint a településen élő nyugdíjasoknak segítsen. Fontos kiemelni, hogy általában azok maradnak hátra, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségnyújtásra.

− Sok szó esett eddig a frontvonal Ukrajna felőli részéről, de mi a helyzet azokkal a területekkel, amelyek orosz fennhatóság alatt vannak? Elér odáig a Nemzetközi Vöröskereszt támogatása?
− A célunk a humanitárius segítségnyújtás, ezt pedig teljesen függetlenül és pártatlanul végezzük. Nem teszünk különbséget a segítségre szoruló emberek között származásuk miatt, nem az a célunk, hogy egyik vagy másik háborús felet támogassuk.
Azokon az embereken segítünk, akik a fegyveres konfliktus miatt szenvednek, éppen ezért oda megyünk, ahol szükség van ránk.
Ebből a szempontból ugyanakkor fontosak a biztonsági körülmények, valamint az, hogy hova kapunk engedélyt a bejutásra. Ebből kifolyólag zajlanak projektjeink a frontvonal másik oldalán is. Munkatársaink dolgoznak például Donyeck városában, ami jelenleg Oroszország fennhatósága alatt áll. Nem számít, hogy a frontvonal melyik oldalát nézzük, ezek a civilek egy konfliktus közepén ragadtak, ami sok humanitárius szenvedést okoz és sok humanitárius szükségletet teremt, és mi ezeket a szükségleteket akarjuk kiszolgálni.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!