A Fülöp-szigetek a héten megnevezte a pontos helyét annak a négy katonai bázisnak, melyeken az Egyesült Államokkal még 2014-ben köttetett megállapodás értelmében rotációs rendszerben, határozatlan ideig amerikai katonák állomásoznak majd. A négyből három támaszpont Luzon szigetén van, Tajvan közvetlen közelében. Az, hogy újabb amerikai katonák érkeznek a térségbe, heves tiltakozást váltott ki Pekingből. Ez nem is meglepő, tekintve, hogy az amerikai−kínai viszony egyre feszültebbé válik, a két hatalom versengésének legforróbb színtere pedig éppen a délkelet-ázsiai és csendes-óceáni térség.
A világ minden pontján
Az újabb négy támaszponttal együtt már közel nyolcszáz külföldi katonai bázison állomásoznak amerikai katonák világszerte. Ez elképesztően nagy szám, a második legtöbb külföldi támaszponttal az Egyesült Királyság rendelkezik, azonban Nagy-Britannia esetében ez „csak” száznegyvenötöt jelent.
A legtöbb amerikai katonai bázis éppen Kína szomszédságában, Japánban található: az al-Dzsazíra hírportál 2021-es összeállítása alapján 120 támaszpontot üzemeltet vagy állomásoztat katonákat területén Washington.
Az Egyesült Államok a második világháborút követően van jelen a szigetországban, egészen 1952-ig megszállás alatt is tartotta Japánt. Ez idő alatt hozták létre az ország pacifista alkotmányát, amely kimondja, hogy a japán nép mindörökre lemond a hadviselés szuverén jogáról, ezáltal nem lehet önálló hadserege sem. Ezt az űrt pedig az Egyesült Államok töltötte be, mára már közel 54 ezer amerikai katona állomásozik a szigetországban. A japán társadalom egyébként egyre nehezebben birkózik meg ezzel a teherrel, az elmúlt években több tüntetést is rendeztek, melyeknek célja az amerikai katonák visszavonásának elérése volt.
A második világháború vége óta több gyilkosság, nemi erőszak és más, erőszakos bűncselekmény köthető hozzájuk, legutóbb pedig a koronavírus-járvány gyors terjedéséért is az amerikai katonákat okolták a támaszpontok közelében fekvő városokban.
Hasonló a helyzet Dél-Koreában is, noha Szöul rendelkezik saját hadsereggel, itt is hatalmas az amerikai katonai jelenlét. Ezenfelül itt található az Egyesült Államok legnagyobb külföldi bázisa, a Camp Humphreys. A közel 1500 hektáron elterülő támaszpont alig száz kilométerre fekszik az Észak-Korea és Dél-Korea közt húzódó demarkációs vonaltól.
Ázsia mellett Európában is tekintélyes létszámmal van jelen az Egyesült Államok hadserege. Az ukrajnai háborút megelőzően körülbelül hatvanezer katona állomásozott a kontinensen, legnagyobb részben valamely európai NATO-szövetséges államban. Ez a szám azóta csak több lett, ugyanis Oroszország invázióját követően Washington megerősítette katonai jelenlétét, leginkább a NATO keleti szárnyán, így például Lengyelországban vagy éppen Romániában.
A legtöbb amerikai katona és a legtöbb európai bázis egyaránt Németországban van, 119 támaszponton közel harmincnégyezren állomásoznak.
Ez a szám már az állomány megfelezését követő helyzetet mutatja, ezt megelőzően mintegy hetvenháromezer amerikai katona tartózkodott az Európai Unió egyik vezető államában. Az utóbbi időben azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy Lengyelország kezdi átvenni Németország szerepét ebből a szempontból. A kelet-európai országban az elmúlt években jelentősen megnövelték az ott állomásozó amerikai katonák számát, a lengyel haderő modernizációja során pedig Varsó előszeretettel támaszkodik az amerikai hadi eszközökre és technológiára.
Mindezek mellett a Közel-Keleten, valamint Latin-Amerikában is akadnak olyan országok, melyek otthont adnak amerikai katonáknak, ugyanakkor a nemzetközi rend szemünk előtt történő átalakulásával − ahogy ezt az amerikai csapatkivonások is jól mutatják − más térségek kapnak kiemelt figyelmet.
Orosz érdekszféra
Oroszország és főként Kína a külföldön létesített katonai bázisok tekintetében jócskán le van maradva az Egyesült Államok mögött. Moszkvának körülbelül háromtucatnyi támaszpontja van más országokban, ezek nagyobb része az oroszok kezdeményezésére létrehozott Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagállamaiban található.
Itt leginkább olyan országokról van szó, melyek a Szovjetunió részei voltak, s annak felbomlása után is többé-kevésbé az orosz érdekszférában maradtak, így például Örményország, a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok, Grúzia vagy éppen Belarusz.
Ezenfelül még Szíriában, a szakadár Transznisztriában, valamint egyes afrikai országokban − habár itt az orosz zsoldoshadsereg, a Wagner-csoport harcosai állomásoznak − van jelentősebb orosz katonai jelenlét.
Felmerül a kérdés, hogy idesorolható-e a jogilag Ukrajnához tartozó, de 2014 óta orosz fennhatóság alatt álló Krím félsziget, valamint az itt található szevasztopoli haditengerészeti bázis. Amennyiben külföldi támaszpontként tekintünk rá, úgy kétség sem fér hozzá, hogy ez a legjelentősebb az összes közül, itt állomásozik a fekete-tengeri flotta, az orosz haditengerészet egyik ékköve.
Kína feltörekvőben?
Peking egyelőre még nem tört legfőbb vetélytársáéhoz hasonló babérokra, azonban − vélik a szakértők − ami késik, nem múlik. Jelenleg Dzsibutiban, Kambodzsában és Tádzsikisztánban található kínai katonai bázis, ezek száma ugyanakkor a jövőben valószínűleg növekedni fog. Amerikai szakértők szerint ennek előjele a Peking által 2013-ban útjára indított Egy övezet, egy út kezdeményezés, melynek során Kína dollármilliárdokat fektetett különböző, leginkább fejlődő országokban megvalósuló infrastrukturális projektekbe.
Ezeket a befektetéseket ugyanakkor meg kell védeni, biztonságban kell tudni, elemzők szerint éppen ezért elengedhetetlen, hogy a kezdeményezésben részt vevő államok egy részében a jövőben kínai katonai bázisok jöjjenek létre.
Potenciálisan ilyen országnak gondolják Pakisztánt, valamint több afrikai államot is, melyekkel Peking kifejezetten jó gazdasági kapcsolatokat ápol. Emellett Kína több csendes-óceáni szigetországot is megkörnyékezett a közelmúltban, 2022 tavaszán például már arról lehetett olvasni, hogy a Salamon-szigeteken kínai haditengerészeti bázist húznak fel, ugyanakkor ebből a projektből végül nem lett semmi. Kétségtelen, hogy a kínai hadsereg, s főként a haditengerészet létszámban már kezdi fel venni a versenyt Washingtonnal, külföldi bázisok nélkül azonban sokkal kevésbé hatékony a riválisához képest.
