Érdekel, hogyan adj el pizzát egy olasznak?

Valljuk be, nem a legkönnyebb feladat Olaszországba utazni, ott pizzát készíteni, kielégíteni a helyiek ízlését, és ebből megélni.

Az olaszországi „dolce vita” nem csak arról szól, hogy egy bájos vidéki faluban olcsó szálláshelyet talál az ember, majd minden nap eszik, iszik, amennyit bír. Valójában jóval többről. Nézni a fényeket egy kávézó teraszán, hallgatni az olasz fecsegést, egy pillanatra láthatatlanná válni és úgy beszívni az ottani levegőt, mintha mi is elemi része lennénk az összetevőknek, illetve természetesen végigkóstolni azokat a sokszor mesterien egyszerű ám felejthetetlen ételeket.  

Míg az Olaszországba özönlő külföldiek közül sokan a Bel Paese szépségére, tájaira és nyugalmára vágynak, egy müncheni párnak más volt az álma: az ikonikus olasz étel felszolgálása a helyieknek – írja a CNN. 

Valljuk be, nem a legkönnyebb feladat Olaszországba utazni, ott pizzát készíteni, kielégíteni a helyiek ízlését, majd ebből megélni. Nem, egyáltalán nem a legegyszerűbb küldetés. 

Thomas Hartke és Irene Horbrand, akik mindketten a hatvanas éveikben járnak, mégis próbát tettek és a liguriai Airole vidéki faluban, A Teira-ban vezetik az egyetlen, egész évben nyitva tartó pizzériát. 

Alig négyszázötven ember él itt, közülük százötven külföldi.

Ami csaknem ötven évvel ezelőtt nyaralásnak indult, az egy új, váratlan kulináris eredményekkel teli életté változott.

1975-ben szerettünk bele ebbe a helybe, amikor először itt jártunk

 – mondja Hartke, az egykori kőművesből lett pincér. 

Sokszor visszajöttünk, majd 23 évvel ezelőtt végleg ideköltöztünk, és egy bérelt házban telepedtünk le. A helyiek barátságosak és vendégszeretők, kedves falusi hangulat vesz körül, és semmit sem hagytunk hátra Németországban. Miért is mennénk vissza?

A házaspár mindig is aktív életet élt, és számukra az álmuk megélése fantasztikus élményt jelent, ami kemény munkával járt, de nagyon hálásak érte. Néhány évig a falu központi bisztróját vezették, majd 2016-ban átvették a pizzériát.

A bár sokkal megterhelőbb volt Hartke szerint, napi 18 órás munkarenddel. A pizzéria vezetése is okozott fejfájást először nekik, mivel az engedélyek megújítása és a napi bürokrácia nem egyszerű feladat, de ő nem csinált hiúsági kérdést az ügyből, egyszerűen segítséget kért a városházán, mondván, hogy ő német, és a helyiek nagyon segítőkészen álltak rendelkezésükre. 

A legnagyobb kihívás azonban az volt, hogy jó pizzát készítsen, és a helyiek egyenek belőle. „Tudtuk, hogy nem lesz könnyű pizzát kínálni az olaszoknak – ez egy érinthetetlen, szent étel –, de nem féltünk a próbálkozástól, és a bátorságunknak meglett a jutalma”

– árulta el a CNN-nek a német férfi.

A vendégek valóban értékelik a pizzáinkat, törzsvendégekké válnak, és ez nem csak a külföldiekre igaz. Helyiek is járnak ide.

A pizzéria az esti étkezések és a hétvégi aperitifek kedvelt helye, különösen télen, amikor Airole kevés étterme és bárja többnyire zárva tart. Csak egy másik étkezőhely van nyitva egész évben – egy étterem, amely regionális ételeket szolgál fel, de pizzát nem. Az egyetlen konkurenciájuk egy taverna, amely a nyári hónapokban pizzát kínál.

Airole egy eldugott hely, nem túl messze Liguria nyüzsgő strandjaitól, érintetlen erdők és völgyek veszik körül, mely szinte ugyanolyan, mint régen volt. Szűk, macskaköves sikátorok, úgynevezett caruggi-k, amelyek csak szamarak számára elég szélesek, pasztellszínű, régi, faajtós házak és borostyánnal borított középkori oszlopok veszik körül ezt a mesebeli kis falut. 

Részben a németek meglepő pizzakészítési készségeinek köszönhetően A Teira népszerűsége egyre jobban terjed. Tavasszal és nyáron, amikor a tengerpartról a napozók a hűvösebb levegőre és a csendre vágyva érkeznek Airoléba, a hely kifejezetten túlzsúfolt. A nagyjából ötven vendégre, melyet a hely képes befogadni, mindössze tíz asztal jut, és nincsen személyzet. Thomas és Irene egyedül dolgoznak. A nő a pizzaséf, a férfi pedig az asztalokkal és a vendégekkel foglalkozik.

Ami a pizzáikat kiemeli, azok a kreatív csavarok, különleges nevekkel, amelyek eltérnek az olasz hagyományoktól.

A klasszikusokon kívül Irene sikeresen kísérletezik nem olasz alapanyagokkal, keveri az étkezési szokásokat. Német származása előtt tisztelegve készít pizzát savanyú káposztával, kolbásszal és borjúcsülökkel, paradicsomsalátával, pizzát kebabbal, továbbá kecskesajtos pizzát és lazacos pizzát – ez utóbbi a legkeresettebb az ügyfelek körében.

Irene, aki korábban szőrmeszabó volt, mielőtt eldöntötte, hogy ideköltözik férjével és éttermet fognak üzemeltetni, még soha nem készített pizzát. Gyakorlatilag egyik napról a másikra tanulta meg, hogyan kell elkészíteni egy igazi, hamisítatlan, ikonikus olasz ételt, egy nápolyi pizzakészítő által vezetett németországi gyorstalpaló tanfolyamon.

Mára már minden este, egyedül a kis konyhában, ahová még a férje sem mehet be, este hat órától tíz óráig hatvan pizzát süt meg. 

A helyi alapanyagokat, friss sajtot, paradicsomot, zöldséget, halat és pácolt húsokat minden reggel a piacon vásárolom lent Ventimigliában, amely mindössze 13 kilométerre van, és rendkívül széles kínálattal rendelkezik. Szeretek különböző pizzákat készíteni a szezonális termékek alapján, és minden pizzának megvan a maga története

– mondja.

Ott van a Pizza Irene mozzarellával, gorgonzolával, rukkolával és gombával. Ahogy a neve is mutatja, ez Irene kedvence. A Pizza Thomas sima paradicsomszószos, mozzarella nélkül (amit a férfi nem szeret), kapribogyóval, tonhallal és sonkával – elég merész keverék. Olaszországban a halat és a húst ugyanis soha nem párosítják.

Az olaszok általában eléggé kiakadnak, ha valaki a hagyományos ételekkel, különösen a tésztával és a pizzával szórakozik, de valahogy Airole lakóit mégis elcsábítják a német házaspár különlegességei.

Féltünk, hogy az ügyfelek undorodni fognak a sonkától és a tonhaltól egy ételben, de valójában imádják. Ez egy olyan egyedi pizza, amit csak itt találnak meg

– meséli Irene.

Az ötlet, hogy a lazacos pizzát citromlével és reszelt citromhéjjal készítsék, extravagáns húzás volt, amivel elsősorban az észak-európai bevándorlókat akarták idecsábítani – de váratlanul az olaszok körében is népszerűvé vált.

A Pizza Maxima, amely a holland királynőről, Maximáról kapta a nevét, az Airole-i holland közösségnek szól, és mozzarellából, brieből, speckóból és diófélékből készül. A német pizzaséf készít még körtés pizzát is, valamint egy olyat is, ami gombával és fokhagymával gazdagított. 

A legfelháborítóbb pizza mind közül, amitől az olaszok általában undorodva fordítják el az orrukat, az ananászos pizza, amelyet Irene bevallása szerint a külföldi vendégek nagyon kedvelnek. 

Irene legfontosabb összetevői a „szeretet és a szenvedély”, valamint a művészi érzék. Szeret az összetevők színével játszani: „Pizza amore, először a szemünkkel eszünk, aztán a szánkkal”.

„Egyszerűen imádom a kezemmel gyúrni a tésztát, díszíteni a naponta beszerzett friss élelmiszerekkel. Soha nem használok a hűtőből vett hozzávalókat.”

A német stílusú olasz étterem kreatív pizzacsavarjai meghódították a helyieket. Senki sem sznoboskodik a Teirával kapcsolatban – mondja egy törzsvendég. 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)