Nem tudni, hogy hány amerikai költözik külföldre a nyugdíjba vonulása után. A társadalombiztosítási hivatal adatai szerint 2021 végén közel 450 ezer ember kapta az ellátást az Egyesült Államokon kívül, szemben a 2008-as 307 ezerrel. Kathleen Peddicord, a panamai Live and Invest Overseas tanácsadó cég alapítója szerint az egykoron furcsa ötletnek számító külföldre költözés mára már normálisnak számít.
„Az erős dollár miatt sok ország megfizethetőnek tűnik. Sok ország rendelkezik nyugdíjasoknak szóló vízummal. Általában megkövetelik, a kérelmezők ismertessék jövedelmüket és vagyonukat, hogy bizonyítsák, nem fognak pénzügyi teherré válni. Alaposan elbeszélgettünk hat olyan nyugdíjastársunkkal, akik Franciaországba, Portugáliába, Spanyolországba és Costa Ricába költöztek. A 70 ezer dollártól 1,8 millió dollárig terjedő megtakarításokkal bizonyítják, hogy a tengerentúli költözéshez nem kell hatalmas összegekkel rendelkezni” – mondta Peddicord.
Példaként említ egy házaspárt, akik 2006-ban költöztek Buenos Airesbe. Miután felszámolták az Egyesült Államokban található érdekeltségeiket, Argentínában vásároltak egy házat, azonban nem vált be nekik a levegőváltozás, és visszaköltöztek az Egyesült Államokba, ahonnan pár évvel később Párizs felé vették az útjukat. Ott csatlakoztak a tengerentúlon élő amerikaiak szövetségéhez és más külföldön élő szervezetekhez, hogy megismerkedjenek olyan dolgokkal, mint a francia vízumkérelem és a lakásbérlés. A Franciaországban élés hátránya a házaspár szerint a rengeteg papírmunka. Elmondásuk szerint minden reggel időt szakítanak a nyomtatványok, az adóbevallásoktól és a jogosítványkérelmek kitöltésére.
„Ahhoz, hogy lakást bérelhessünk, egy óriási, évekre visszamenő nyomtatványhalmazt kellett összeraknunk” – mondták.
Mások délebbre, Costa Rica felé vették az irányt: Susan Wojcik 2001-ben szeretett bele Costa Ricába egy nyaraláson, amelyet ott született házvezetőnője szervezett neki. Susan 2015-ben Samarába költözött, és 235 ezer dollárt költött arra, hogy földet vásároljon és egy kis panziót építsen medencével.
Európában Franciaország mellett Spanyolország is népszerű célország. A 60 éves Matthew Coe körülbelül 13 évvel ezelőtt költözött Barcelonába, miután külföldön dolgozott és rengeteget utazott. Az egykori vállalati jogász távmunkában dolgozott Spanyolországból jogi tanácsadóként, emellett befektetett helyi ingatlanokba, tavaly pedig saját vállalkozásba kezdett. Vállalkozása, amely a nemzetközi vásárlóknak segít megtalálni és felújítani a Barcelona környéki otthonokat, átlagosan heti 20 órát vesz igénybe, bár van olyan hét, amikor egyáltalán nem dolgozik, és ez így is van rendjén. Ez a munka, amelyből idén várhatóan 50 ezer dollár bevételt fog termelni, a tervezés iránti szenvedélyét fejleszti ki, és közelebb hozza a helyi közösséghez. Ha Seattle-ben élne, Coe becslése szerint havi kiadásai az utazással és az egészségügyi ellátással együtt sokkal magasabbak lennének, mint Barcelonában.
„Spanyolországban sokkal kevesebbet idegeskedem az alacsonyabb megélhetési költségek és az általánosságban magasabb életminőség miatt” – mondta Coe.
Az Ibériai-félszigeten belül a portugáliai Lisszabont is egyre többen választják célországként. Körülbelül hat évvel ezelőtt Halisi Vinson és Ricardo Crawley rájött, hogy pénzügyi életükben nagy változásra van szükség. A denveri házaspár, akik körülbelül 20 évvel ezelőtt házasodtak össze, túlzott költekezésüket okolta. Otthonuk minden szobájában volt televízió, és havonta körülbelül ezer dollárt költöttek éttermi étkezésre. A pár más külföldre költözött amerikaiakkal való beszélgetés és egy hónapos látogatás után döntött úgy, hogy Portugáliába költözik. Crawley elmondása szerint élvezték a lassabb tempót és a 75 centes eszpresszót.
A Lisszabonban élés segített nekik a kiadások további csökkentésében. A kiadások, beleértve a lakbért és az étkezést is, havonta körülbelül 2600 dollárt tesznek ki, ami nagyjából fele annak, amire az Egyesült Államokban számítanának.
Azonban nemcsak Nyugat-Európába, hanem Oroszországba is egyre többen költöznek. Több száz amerikai és kanadai jobboldali érzelmű ember készül hátrahagyni hazáját, hogy Oroszországba költözzön, ahol kifejezetten erre a célre létesítenek nekik egy települést − számolt be több sajtóorgánum az elmúlt napokban. A hivatalosan meg nem erősített hírt először a RIA Novosztyi orosz állami hírügynökség hozta le egy moszkvai bevándorlási ügyekre szakosodott ügyvédre hivatkozva.
Az amerikai jobboldaliak − és főként a gyakran MAGA-republikánusoknak hívott Trump-támogatók − nagyot csalódtak a 2020-as elnökválasztáson, ez pedig Joe Biden hivatali ideje alatt csak tovább fokozódott.
Az amerikai társadalom egyre növekvő megosztottsága már földrajzilag is megmutatkozik: egyre többen költöznek olyan államokba, amelyekben a világszemléletüknek, ideológiai beállítottságuknak megfelelő vezetés van hatalmon.
Ez a tendencia a koronavírus-járvány miatti lezárások és korlátozások következtében vált egyre intenzívebbé, ekkor kezdtek a szabadabb életre vágyó amerikaiak a szigorúbb északi államokból délebbre, főként Texasba és Floridába vándorolni. A gyakorlat azóta is folytatódott, most már azonban a woke-ideológia elől menekülnek a főként republikánus érzésűek. Ezt Ron DeSantis floridai kormányfő is hangsúlyozta a tavaly novemberi félidős választásokat követő győzelmi beszédében.
Borítókép: A számláikon őrlődő idős házaspár. (Forrás: Fizkes)
