Május elsején egy brazíliai üdülőhelyen egy pirájaraj támadt a vízben hűsölő nyaralókra, legalább nyolc ember megsérült – írja a Livescience.com.
A halak borotvaéles fogaikkal tépték szét a fürdőzők lábfejét és lábszárait, a vízből pedig egy turistastrandra kergették őket Taruma-Acu városában, az Amazonas állam fővárosától, Manaus-tól északkeletre fekvő Taruma-Acu régióban.
Szakértők szerint a harapási őrület téves azonosítás volt, és a piráják valójában az ételre hajtottak, amelyet a helyi éttermek látogatói rendszeresen a folyóba dobálnak.
„A piráják nem szoktak indokolatlanul támadni az emberekre” – mondta Steve Huskey, a Western Kentucky Egyetem biológiaprofesszora a Live Science-nek küldött e-mailjében. „Ebben a helyzetben a piráják hozzászoktak az ingyen ételhez, és ezek a harapások csak példát szolgáltattak a téves azonosításra, akárcsak a cápatámadások ügyében”.
Egyes pirájafajok, köztük a vöröshasú pirája (Pygocentrus nattereri), kollektív táplálkozási őrületet élnek át.
„A Pygocentrus nemzetséghez tartozó fajok, amelyek az Amazonas és a Sao Francisco folyó vízgyűjtő területein fordulnak elő, a legveszélyesebbek” - mondta Paulo Andreas Buckup, a brazíliai Rio de Janeiro-i Szövetségi Egyetem Nemzeti Múzeumának ichtiológusa és professzora a Live Science-nek.
Ez a viselkedés azonban csak kivételes körülmények között fordul elő, például amikor nagyszámú halat zárnak be kis medencébe, vagy hosszú ideig éheznek. Ezek a halak általában nem támadnak meg nagytestű állatokat – mondta Buckup.
A legtöbb pirája a professzor szerint ártalmatlan, és a húsevő fajok inkább keresgélnek, mintsem élő állatokra vadásznak. „A piráják családjának egyes fajai csak gyümölcsöket, rovarokat és növényi dolgokat fogyasztanak. Némelyikük a halak pikkelyeinek fogyasztására és más halak uszonyainak rágcsálására specializálódott” – mondta Buckup. „Más élő halakat vagy állatokat is megtámadhatnak, de ha van rá lehetőség, akkor megeszik az elpusztult húst.”
A fürdőzők jelenléte egy pirája-táplálkozóhelyen azonban zavarodottsághoz és agresszióhoz vezethet.
„A piráják etetése turistakörnyezetben erősíti a természetes viselkedésüket, hogy vadásszanak és harapjanak” – mondta Mark Sabaj Perez, a philadelphiai Drexel Egyetem Természettudományi Akadémiájának ichtiológusa.
A Taruma-Acuban történt támadást az válthatta ki, hogy egyetlen pirája összetévesztett egy lábat a táplálékkal, evett belőle, a vér viszont táplálkozási őrületet váltott ki. „A támadást valószínűleg vér jelenléte a vízben, bőrsérülés, vagy egy bajba jutott halra emlékeztető mozgás okozta” – mondta Buckup. „Mivel a fogaik olyan élesek, egyetlen harapás is nagy vérzést okozhat, és kiválthatja a csoportos táplálkozási őrület szindrómáját.”
Amint elkezdődik az étkezés, a Sea Life London Aquarium munkatársai szerint a piráják nagy sebességgel ugranak be és ki, hogy megharapják a zsákmányukat, és hogy elkerüljék, hogy véletlenül őket harapja meg a másik egyed.
A Scientific Reports című folyóiratban megjelent 2012-es tanulmány szerint
a piráják harapása a legerősebb, amit a csontos halak közül feljegyeztek – olyan erős, mint egy nagy fehér cápáé.
A fekete pirája (Serrasalmus rhombeus) a testsúlyának harmincötszörösével egyenértékű harapóerőt fejt ki, míg a nagy fehér cápa esetében ez az érték csak egyszerese a testsúlyának.
