Pénzügyi machinációk mesterfokon: így csal a szemünk láttára a Chelsea

A Chelsea nem kispályás, ha a pénzügyi szabályok áthágásáról van szó. A londoni klub kreatív könyvelési manőverekkel próbálja elkerülni a büntetéseket, egyelőre sikerrel. Cikkünkben utánajártunk, hogy milyen trükkökkel sikerült a Chelsea-nek túljárnia az Európai Labdarúgó-szövetség és a Premier League eszén.

Fotó: Martin Meissner Forrás: MTI/AP

Nemrég rengeteg csontváz hullott ki a Chelsea szekrényéből:

A Chelsea mesterterve

Az UEFA Financial Fair Play (FFP) és a Premier League Profit and Sustainability Rules (PSR) fenntarthatósági szabályai 2023-ig nem rendelkeztek arról, hogy egy klub hány éves szerződést köthet egy játékossal. Ezt használta ki a Chelsea, és sok esetben az átlagosnál jóval hosszabb, 7-8-9 éves szerződéseket kötött játékosaival. Mihajlo Mudrik például 8,5 éves szerződést kötött 2023 januárjában a londoni kékekkel.

A hosszú távú szerződések célja, hogy a klubok több évre elnyújtsák a kiadásaik könyvelését. Egy játékos vételára ugyanis nem egyszerre, hanem a szerződés teljes időtartama alatt kerül elszámolásra – vagyis ha valakit 20 millió fontért vesznek meg négy évre, az évente 5 millió font kiadásként jelenik meg a könyvekben. Ezzel szemben az eladott játékosokért befolyó pénz egy összegben, az adott pénzügyi évben számít bevételnek. Ennek köszönhetően például Mudrik 88,5 millió fontos vételára a 8,5 éves szerződése miatt évente csupán évi 10,4 millió font terhet jelent a Chelsea-nek, legalábbis a könyvekben. 

Ráadásul ha az együttes saját nevelésű játékost értékesít, az abból származó bevétel teljes egészében tiszta nyereségként jelenik meg a pénzügyi kimutatásokban. A londoniak az elmúlt években épp ezért több tucat saját nevelésű játékosuktól váltak meg, többek között Fikayo Tomorinak, Tammy Abrahamnek, Marc Guehinek, Kurt Zoumának, Mason Mountnak, Ian Maatsennek és Conor Gallaghernek is távozniuk kellett.

A kiskapu bezárult

Az UEFA és a Premier League 2023-ban megelégelte a Chelsea tevékenységét, és új szabályozást vezetettek be. Az átigazolási díjak elkönyvelhetőségét öt évben maximalizálták, így ugyan a klubok továbbra is olyan hosszú szerződést köthetnek a játékosokkal, amilyet csak akarnak, viszont a könyvekben csak az első öt év fog számítani. 

A hosszú távú szerződések hátulütői

Ha csak a könyvelést és a számokat nézzük, valószínűleg a Chelsea elképesztően jól járt ezzel az amortizációs trükkel, azonban több hátulütője is van a londoniak mestertervének. Térjünk csak vissza Mudrikra. Az ukrán szélső 2023 janurjában hatalmas, 88,5 millió fontos összegért érkezett a Sahtar Donyecktől. A nyugat-londoniak 2031-ig láncolták magukhoz a villámléptű támadót. Minden jól is ment, Mudrik remekül mutatkozott be új csapatában. Azonban az első pár mérkőzés után a fiatal ukrán játéka visszaesett, kikerült a kezdőből, valószínűleg beilleszkedési problémákkal küzdhetett. 

Ha mindez nem lett volna elég, 2024 decemberében Mudrik doppingbotrányba keveredett, ugyanis a játékos szervezetében meldoniumot találtak, ami már régóta a tiltott szerek listáján szerepel. A doppingszer valószínűleg az ukrán válogatott edzőtáborában kerülhetett a játékos szervezetébe. Ha Mudrikot bűnösnek találják, akkor akár négy évre is eltilthatják a profi futballtól. 

Viszont a 24 éves játékosnak 2031-ig szerződése van a Chelsea-vel, így a klub kénytelen úgyis állni a támadó 5,2 millió fontos évi fizetését, vagy legalábbis annak egy részét, míg a játékos eltiltását tölti.

A Chelsea alapvetően igyekszik alacsonyan tartani a játékosok fizetését. Többek között ezért is igazol fiatal, nagy potenciállal rendelkező játékosokat, hiszen a pályafutásuk elején még olcsóbban – nem mellesleg nem túl magas fizetésért – lehet lecsapni rájuk. 

Mudrik példáján láthattuk, hogy előfordulhat, hogy egy játékos nem válik be, azonban az is megtörténhet, hogy egy játékos beváltja a hozzá fűzött reményeket, és így érthető módon fizetésemelést szeretne. Viszont a Chelsea pont azért is kötött hosszú távú szerződéseket, hogy ne szálljanak el a bérköltségek, viszont a klubnak már több esetben is felül kellett bírálnia magát, így például Cole Palmer és Enzo Fernández is fizetésemelést kapott.

A Chelsea továbbra sem állt le

A kiskapu ugyan bezárult, de a Chelsea ennek ellenére sem állt le a fiatal, rendszerint 23 év alatti szupertehetségek leigazolgatásával. Azonban a rengeteg játékosmozgásnak, a hatalmas fluktuációnak is megvan az árnyoldala. A rengeteg új érkező miatt rendszeresen óriásira duzzad a londoniak kerete, volt olyanra példa, hogy a klubnak új öltözőt kellett építenie az edzőpályán, mivel a játékosok nem fértek el, voltak, akiknek a folyósón kellett átöltözniük az edzések előtt.

A mesterségesen felduzzasztott keretből sokszor nem sikerül minden felesleges játékost eladni, hiszen vannak, akik épp sérüléssel küszködnek, magas a bérigényük, esetleg rossz formájuk miatt nem elég kelendőek. Így minden évben maradnak olyan játékosok a keretben, akikre nincs szüksége a klubnak. 

Jelenleg több játékos is Chelsea korosztályos csapatival edz, mivel nem sikerült megszabadulni tőlük a nyáron. A két legnagyobb „kolonc" Axel Disasi és Raheem Sterling, akik 2025 nyarán a Chelsea nyakán ragadtak. Mindkét játékos kölcsönben töltötte az előző idényt, Disasi az Aston Villánál, Sterling az Arsenalnál, azonban nem nyújtottak olyan meggyőző teljesítményt, amiért végleg megvásárolták volna őket. Sterling ráadásul a londoniak egyik legjobban kereső játékosa, évi 16,9 millió fontos fizetésével. Összehasonlításképpen: Szoboszlai Dominik évi 7,8 millió fontot keres a Liverpoolnál.

Raheem Sterling a Chelsea egyik legjobban fizetett játékosa, mégis az utánpótláscsapathoz száműzték. Fotó: KAMIL KRZACZYNSKI/AFP

A kreatív könyvelés lett a Chelsea veszte

A Chelsea nemcsak a játékospiacon volt kreatív, hanem a pénzügyi szabályok kijátszásában is. A klub például „eladta” saját magának a női csapatát: a BlueCo-csoporthoz tartozó 22 Midco Ltd. vásárolta meg a női egyesületet. A tranzakció célja egyértelmű volt: a Chelsea így papíron megfelelt a Premier League profit- és fenntarthatósági szabályainak (PSR), és elkerülte a lehetséges büntetést. Hasonló megoldást alkalmazott a klub két szállodája és a Stamford Bridge parkolóinak esetében is. A csapat ezeket szintén saját leányvállalatának adta el körülbelül 70,5 millió fontért, ami szintén javította a pénzügyi mutatókat és segített megfelelni a szabályozásnak.

A lépések jól mutatják, hogy a Chelsea továbbra is ügyesen találja meg a jogi és pénzügyi kiskapukat, miközben próbálja fenntartani a klub versenyelőnyét.

Azonban az Európai Labdarúgó-szövetség pénzügyi szabályait a két szálloda értékesítésével nem sikerült kijátszani, az UEFA vizsgálatot indított az ügyben, és 2025 júliusában 31 millió euróra büntette az angol együttest. 

A londoni „kékeknek” további 11 milliót azért kell fizetniük, mert a bevételeik több mint 80 százalékát költötték úgynevezett csapatköltségekre, például átigazolásokra és bérekre – írta az MTI. Az európai szövetség legújabb szabályozása szerint a bevételek maximum 70 százalékát szabad csapatköltségekre fordítani, ezt a Chelsea jócskán túllépte.

A 2025-ös klubvilágbajnoki cím és az érte járó 97 millió dolláros díjazás ugyan jelentősen jobb helyzetbe hozta a Chelsea-t, a csapat pénzügyi manőverei jól mutatják, milyen szűk mezsgyén kell lavírozniuk az angol topkluboknak a PSR korszakában. Ám a Chelsea a Blue-co átvétele után is bebizonyította, hogy ha pénzügyi machinációkról van szó, a londoni klub továbbra is verhetetlen.