Új csillag van felemelkedőben Lengyelországban

Új csillag van felemelkedőben a lengyel belpolitikai palettán, amely a választások előtt pár hónappal felboríthatja az eddigi viszonyokat. A rendszerkritikus Új Remény párt vezetője, Slawomir Mentzen elképesztő népszerűségnek örvend a fiatalok körében, a jobboldali Konföderáció pártszövetség pedig vezetésével a harmadik helyre tört előre a közvélemény-kutatások szerint. Könnyen lehet, hogy nélkülük nem lehet majd kormányt alakítani.

Az őszi lengyelországi parlamenti választások közeledtével a felmérések elmozdulásokat jeleznek a pártok népszerűségi mutatóiban. Az egyik nagy meglepetés, hogy a harmadik helyre tört előre az ellenzéki, jobboldali Konföderáció (teljes nevén: Szabadság és Függetlenség Konföderáció) nevű pártszövetség, amely a 2019-es választásokon 6,8 százalékos eredményével éppen csak megugrotta az ötszázalékos választási küszöböt. Most viszont megtörténhet, hogy nélküle nem lehet majd kormányt alakítani.

A magát a jobb- és baloldaltól egyaránt elhatároló, rendszerkritikus formáció az újabb közvélemény-kutatások szerint 11-13 százalékon áll, maga mögé utasítva az eddigi biztos harmadik, Szymon Holownia vezette ellenzéki, centrista Lengyelország 2050 mozgalmat. 

De minek köszönheti üstökösszerű feltűnését? Ennek okaira keresi a magyarázatot a lengyel média. 

Fél évvel a választások előtt a pártok rangsorában változatlanul tartja első helyét a kormánykoalíciót vezető nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) 33-36 százalék közötti kedveltséggel, második továbbra is a fő ellenzéki erő, a liberális, globalista, Polgári Platform (PO) vezette Polgári Koalíció (20-27 százalék), míg a harmadik helyen álló Konföderáció utáni befutó helyeken a Lengyelország 2050, a Baloldal és a Lengyel Parasztpárt (PSL) osztoznak, bár a két utóbbi nem lehet biztos a parlamentbe jutásban.

Fiatalos lendülettel borítanák fel az asztalt

A Konföderáció sikerének fő kovácsa az egyik tagpárt, az Új Remény (Nowa Nadzieja) vezetője, a pártszövetség társelnöke, a 36 éves Slawomir Mentzen. 

Donald Tusk 65 éves, Jaroslaw Kaczynski 73, mindketten idősebbek a szüleimnél. Rafal Trzaskowski (a varsói főpolgármester − a szerk.), akit a Polgári Platformban fiatalnak állítanak be, túl van az ötvenen. Ideje nyugdíjba küldeni őket. A fiatalok nem akarják, hogy ők alakítsák az életüket

– idéz egy minapi interjújából a Do Rzeczy konzervatív hetilap.  

Egyik TikTok-videójában Mentzen még nyersebben fogalmaz: – Van egy fontos hírem a Platform, a PiS, a Baloldal, Holownia, a PSL és az egész bagázs számára. Nem azért indulunk a választáson, hogy egy asztalhoz üljünk veletek, hanem hogy felborítsuk az asztalt. 

Mentzennek bőven van ideje, hogy politikusi karriert csináljon. Nem keresi a fiatalok nyelvén „dziaderseknek” (angol megfelelője a „boomer”, vagyis régimódi, elavult) csúfolt idősebb szavazók támogatását, akik többségükben a PiS vagy a Polgári Platform hívei, ehelyett a fiatal választókat célozza meg, sőt maga akar kinevelni választókat pártjának a mai tizenévesekből. És minden jel szerint tudja, hogyan kell ezt csinálni.

Népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy jól ismeri a közösségi médiát, amelyen keresztül a fiatalokhoz eljuthat. 

Mentzen jelen van a legkülönfélébb platformokon, a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on, a Twitteren és a Facebookon. Igaz, ott van a PiS és az ellenzék sok politikusa is, de ők nem tudnak hozzá mérhető sikert elérni. Egyszerű a recept: Mentzen – Donald Tusktól vagy Rafal Trzaskowskitól eltérően – politikai karrierjét az interneten kezdte, és csak később, már nem ismeretlenül jelent meg a hagyományos médiában. Ezért a fiatal internetfogyasztók szemében hiteles, ellentétben azokkal a politikusokkal, akik már régóta a fősodor részei, és csak később kapcsolódtak a közösségi médiához.

Egyszerű üzenetek 

Mentzen szinte naponta jelentkezik a TikTokon rövid videóival, melyeknek köszönhetően elképesztő népszerűségre tesz szert. Több mint 700 ezren követik, háromszor annyian, mint Donald Tuskot. Videói rövidek, kevesebb mint egypercesek. Legtöbbször az íróasztalánál ül, és a kormányt és az ellenzéket szidja. Azt mondja, amit a nézői hallani akarnak: a politikusok semmirekellőek, ostobák, tolvajok, és ha nem lennének, a lengyelek sokkal jobban élnének. 

Üzenetei egyszerűek, sőt olykor primitívek. 

A lengyelek rosszul élnek, mert meglopja őket az állam. Ha megszüntetnénk az adók többségét, a kötelező társadalom- és egészségbiztosítást, mindenre futná a pénzünkből. Magánoktatásra, amely sokkal jobb lenne, mint a jelenlegi állami, külföldi utazásokra és új lakásra is. Némi problémát okozna ugyan a fizetős egészségügy, mert a súlyos betegségek gyógyítása nagyon sokba kerül, de az emberek legalább nem fognak minden csekélységgel orvoshoz szaladgálni. 

Kedvenc szava a racionalizálás. Mindennek racionálisnak kell lennie: a kiadásoknak, a szükségleteknek, a döntéseknek. A racionalitás azt jelenti, hogy megszabadulunk a szükségtelen illúzióktól és gátlásoktól. Hiszen maga a természet is racionális: a gyengék elpusztulnak, az erősek életben maradnak.

Furcsa világszemlélet

A liberális ellenzék előszeretettel ragasztja rá a fasiszta jelzőt, pedig ő egyáltalán nem az. Bár nehéz nem egyetérteni azzal, hogy a hideg racionalizmus iránti vonzalom a fasiszta rendszerek egyik jellemzője volt, amelyek ilyen módon vonzották magukhoz a válságtól sújtott középosztályt és kispolgárságot.

Ez a világszemlélet sokak számára ma is vonzó, akiknek a válságban nem a legjobban megy a soruk. Látszólag ellentmondás ez, mert akinek nincs pénze, annak az újraelosztást és a szociális juttatásokat kellene támogatnia. De a fiatalok, főleg a szinglik, senkivel se akarnak osztozkodni, és a szociálpolitikát lopásnak tekintik. Hasonlóan gondolkodnak a kisvállalkozók, akik számára az adók és a társadalombiztosítás nehezen elviselhető teher. Célba talál náluk egy egyszerű üzenet: az adók megszüntetése minden problémájukat megoldja. Közben nem veszik észre, hogy ez a politika nem nekik, hanem a leggazdagabbaknak hozza a legnagyobb hasznot, akik még gazdagabbak lesznek. Természetesen a kevésbé tehetős többség révén, amelyet megfosztanak az állami támogatástól. Mentzen számára az állami segítség nem más, mint mások pénzének osztogatása. 

Mentzen katolikusnak vallja magát, ellenzi az abortuszt, és küzd az Európai Unió ideológiai szélsőségei ellen, mert pontosan érzékeli, hogy ha Brüsszel ilyen politikát folytat, hamar kihűl a lengyelek lelkesedése iránta. 

Ő azonban valójában liberális, amit egyébként sohasem titkolt. Elsősorban éppen liberális gazdasági nézeteinek köszönheti népszerűségét. Ezek nagymértékben egybevágnak a PO korábban hirdetett nézeteivel. A Platform választóinak jelentős része nem érti, hogy a pártelnök Tusk, miközben bírálja a PiS „osztogató” politikáját, miért hirdet meg újabb és újabb szociális programokat, miért lett az LMBTQ-ideológia híve, és miért támogatja fenntartás nélkül az EU politikáját. Ennek egyenes következménye, hogy a PO mind több választója pártol át Mentzenhez. 

De liberális nézetei vonzóak lehetnek a baloldal fiatal szavazói számára is, akik a felmérések szerint elutasítják az 500+ jellegű szociális programokat (a PiS által bevezetett, a családoknak gyerekenként járó, 41 ezer forintnak megfelelő havi 500 zloty adómentes juttatást), és akiknek tetszenek az olyan javaslatok, mint a marihuána legalizálása. A Konföderáció – radikális nemzeti szárnyán kívül – szkeptikus a vallással is. Világszemlélete nem engedi meg a gyöngeséget, a lelkiismeret-furdalást, és lényegében szemben áll a katolikus egyház társadalmi tanításával. 

Úgy tűnik, Slawomir Mentzen csakugyan kezdi felborítani az asztalt. Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott fog ülni majd az új asztalnál, de hosszabb távon a lengyel belpolitikai színtéren elkerülhetetlennek tűnnek a változások, és az új színtéren bizonyosan neki is szerep jut majd. 

Borítókép: Slawomir Mentzen, az Új Remény párt vezetője (Fotó: Twitter/Slawomir Mentzen)