Az Egyesült Államok leggazdagabb államában él a legtöbb ember az utcán – és nem a kellemes idő miatt vándorolnak oda – írja a Világgazdaság.
A jövedelemkülönbségek és a magas lakhatási költségek teszik hajléktalanná az embereket Kaliforniában, ahol az idősebbek és a színes bőrűek a leginkább veszélyeztetettek – derült ki az 1990-es évek közepe óta készült legátfogóbb kutatásból.
Kaliforniában él az összes amerikai hajléktalan harminc százaléka annak ellenére, hogy az állam csupán az ország teljes népességének tizenkét százalékát adja.
A University of California San Francisco jelentéséből kiderül, több mint százhetvenegyezer hajléktalan él Kaliforniában – bő kétszer annyi, mint a második helyen álló New York államban. A vg.hu arról számol be, hogy Kalifornia GDP-je tavaly megközelítette a háromezer-hatszázmilliárd dollárt, amellyel önálló államként a világ ötödik legnagyobb gazdasága lenne, megelőzve Indiát és az Egyesült Királyságot.
A legtöbben a munkájuk elvesztése miatt kerülnek utcára.
A gazdasági periférián élő, magas lakhatási költségekkel, alacsony jövedelemmel és kevés megtakarítással rendelkezők számára nincs sok alternatíva. A jövedelem elvesztése vagy a munkaidő csökkenése sok, a gazdasági periférián élőt taszított hajléktalanságba – idézte a tanulmányt az ABC News.
A megkérdezettek huszonkét százaléka nevezte meg a keresete elvesztését vagy csökkenését a hajléktalansága indokaként. Tíz százalékuk egyéb okból, például egészségügyi kiadások vagy az élelmiszerárak növekedése miatt nem volt képes lakbért fizetni, ezért veszítette el az otthonát. Nyolc százalék pedig a lakbérek emelkedése miatt került utcára.
A Világgazdaság azt is megírta, a felmérésből még valami kiderült: a hajléktalanná válásuk előtti utolsó hat hónapban az érintettek átlagos bevétele havi kilencszázhatvan dollár volt, amelynek több mint harminc százalékát elvitte a lakbér. (Egy dollár 339,3 forint.)
A gazdasági, egészségügyi és szociális problémák gyakran elválaszthatatlanok egymástól. A kutatásban részt vevők egy része baleset, betegség vagy amiatt veszítette el az állását, mert egy családtagjáról kellett gondoskodnia. A megkérdezettek tizenhárom százalékának kellett lemondania a lakhatásról kábítószerezés miatt, tizenegy, illetve kilenc százalékának pedig azért, mert közeli hozzátartozója vagy ő maga beteg vagy munkaképtelen lett. Sokan számoltak be arról, hogy
hátrányos megkülönböztetésben részesültek a munkaerőpiacon a fogyatékosságuk, a bőrük színe, a bevándorlói státuszuk vagy a nyelvismeret hiánya miatt.
Ez kevesebb munkalehetőséget, csökkentett munkaidőt, alacsonyabb bért jelentett, és néha még azt a pénzt sem kapták meg, amit ígértek nekik.
A vg.hu szerint Kaliforniában a mítosszal ellentétben nem azért ilyen sok a hajléktalan, mert a kellemes időjárás odavonzaná a legszegényebbeket az ország más részeiről. Az utcán élők többsége helyi, kilencven százalékuk itt élt utoljára bérlakásban, hetvenöt százalékuk ugyanabban a megyében lakik, ahol korábban.
A hajléktalanpopuláció ráadásul egyre idősebb, a felmérésben részt vett felnőttek negyvenhét százaléka ötvenéves vagy idősebb. Etnikai hovatartozásukat illetően a hajléktalanok huszonhét százaléka fehér, huszonhat százaléka fekete, huszonhat százalék latino, tizenkét százaléka pedig amerikai őslakos. A feketék és az őslakosok azonban messze felülreprezentáltak a hajléktalanok között, a teljes kaliforniai népességben ugyanis az arányuk csak hat, illetve két százalék.
Minden ötödik hajléktalan, aki Kaliforniában él, volt korábban valamiféle állami intézmény, például börtön lakója. Ők mindannyian arról számoltak be, hogy nehéz elhelyezkedniük, és semmiféle hivataltól nem kaptak segítséget, ezért kerültek utcára.
Borítókép: illusztráció (Fotó: AFP/Tayfun Coskun)
