A csapatmozgásokról szóló terelésekkel téveszthették meg egymást leginkább a hadviselő felek

Az ellenfél drónjairól begyűjtött adatok terén a legkiélezettebb a verseny az oroszok és az ukránok között – jelentette ki Kis-Benedek József a Magyar Nemzetnek adott interjúban, amelyben a háború információs aspektusát járta körül. Mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi tanára rámutatott, a konfliktusban minden információ morzsának vérre menő tétje lehet, így például az is előfordult, hogy az oroszok mobiltelefonok jele alapján mértek be és semmisítettek meg egy ukrán csapategységet. A beszélgetésből az is kiderül, hogy a biztonságpolitikai szakértő szerint mikor ér véget a szomszédunkban zajló háború.

Mikolajiv, 2023. július 20. Az ukrán Állami Katasztrófavédelmi Szolgálat által közreadott videóról készített képen lakóházat oltanak Mikolajivban 2023. július 20-án, miután orosz légicsapás érte a dél-ukrajnai várost. Helyi források szerint legalább 18 ember, köztük három gyermek megsebesült. MTI/AP/Ukrán Állami Katasztrófavédelmi Szolgálat Fotó: -

– Kijelenthető, hogy egyik korábbi háborúban sem játszott olyan fontos szerepet az információs hadviselés, mint az ukrajnai konfliktusban?
– A háborúknak mindig is volt egy erős kommunikációs oldala. Viszont napjainkban a nemzetközi média folyamatosan tudósít a frontvonalról, valamint a háború egyéb aspektusairól, és ez a hadviselő feleknek is lehetőséget jelent a saját üzenetük célba juttatására.

– Arra utal, hogy álhírek kerülhetnek a sajtóba?
– Persze ez is előfordulhat, de nemcsak erről van szó. Az úgynevezett dezinformáció nem feltétlenül álhírek terjesztését jelenti, hanem inkább a tények körültekintő, óvatos manipulációját. Fontos, hogy legyen valami jól megragadható igazságtartalma, különben a mérvadó sajtóorgánumok gyanút fognak, és nem veszik át az ilyen anyagot, holott pont ez lenne a cél.

– Hogyan lehet óvatosan manipulálni a híreket?
– Ebben a titkosszolgálatok is fontos szerepet játszanak. E szolgálatoknak általában van olyan részlegük – nem is kicsi –, amely a dezinformáció gyártásával és terjesztésével foglalkozik. 

Mindig egy valós helyzetből indulnak ki, amit elcsavarnak egy olyan irányba, ami az adott államnak fontos. Ha jól van szerkesztve és hitelesnek tűnik a dezinformáció, akkor átveszi a sajtó. 

A terjesztés mikéntje sem mindegy: az ilyen anyagokat először általában vidéki lapokban jelentetik meg, ahol könnyebb azokat elhelyezni, s ha ez a lépés megvan, más orgánumok is átveszik. Egyébként a dezinformáció sokszor pusztán abban merül ki, hogy egy adott hadviselő fél szelektál a sajtóval megosztott információk között, vagyis ilyenkor az az elsődleges számára, hogy mit tart vissza.

– A manipulált hírek tehát bármelyik médiumba bekerülhetnek?
– Igen, de abban nagy különbség van, hogy milyen mértékben. Az olyan mérvadónak tekinthető hírügynökségek, mint a Reuters, vagy az AP kínosan ügyelnek arra, hogy csak verifikálható híreket vegyenek át, és alaposan tájékozódjanak a rendelkezésükre álló forrásokból.

– Mindennek ellenére például a háborús veszteségekkel kapcsolatban rendkívül eltérő értesülések jelentek meg, még a fősodrú médiumokban is. Míg az ukrán vezérkar szerint kétszázezer orosz katonát likvidáltak eddig, a legutóbbi orosz közlések ennek csak néhány százalékát ismerik el.
– Mivel ez különösen érzékeny terület a hadviselő feleknek, sok információt visszatartanak, ezért leginkább becslésekre kell hagyatkozni. 

A mérvadó lapok egyébként valahol a két szám közé teszik az oroszok valós emberveszteségét, és hasonló a helyzet az ukrán oldalon is. 

Ugyanakkor sokszor nem is olyan nehéz olvasni a sorok között. Van, hogy mindössze egy eufemizmust kell helyesen értelmezni ahhoz, hogy tisztábban lássunk.

– Mire gondol?
– Az oroszok nagyon sok katonát nyilvánítottak eltűntnek, ám ismert, hogy eközben vonatokra telepített krematóriumokban égetik el a harcokban elesettek holttesteit. Ha észrevesszük az összefüggést a két dolog között, pontosabb képet kapunk az eseményekről, de számos hasonló példa említhető.

– A tavaszra beharangozott ukrán offenzíva kapcsán is több megszellőztetett információ bizonyult terelésnek. Néhány hónapja még az Egyesült Államokban, a Pentagon által elkészített haditerv is nyilvánosságra került. A hivatalos közlés szerint egy fiatal tiszt osztotta meg a dokumentumot, ám sokan azt feltételezik, hogy ez is a dezinformáció része volt.
– Nem hinném, hogy ezt megtévesztésnek szánták volna, amit ugyanis egy haditerv nyilvánosságra hozásával nyernének a réven, az bőven elmenne a vámon. Valószínűleg lefizették azt a tisztet, aki feltöltötte ezeket a titkos dokumentumokat az internetre.

Ukrán katonák egységük állásában, a kelet-ukrajnai Donyecki területen húzódó fronton 2023. július 14-én. (Forrás: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk)

– Arról azonban, hogy milyen hadieszközöket küld Ukrajnába Amerika és néhány más nyugati állam, valóságos médiakampányok indultak. Ki ne hallott volna már például a Stinger, a Javelin, vagy a HIMARS rakétákról, de az orosz fél is eposzba illő enumeráció keretében vonultatta fel a „csodafegyvereit”. Soha ennyi technikai információt nem közöltek még a sajtóban aktuálisan használt fegyverrendszerekről. Ez nem üthet vissza?
– Nagyon alaposan megnézik a vezérkarok, hogy milyen információt lehet vagy érdemes kiadni a fegyverekről. Esetenként egyszerű blöffről van. Észak-Korea ennek a nagymestere, hiszen arra is volt példa, hogy egy műanyag ágyút telepítettek valahova, ezzel tévesztve meg az amerikaiak radarjait. Egyébként ha egy adott fegyvertípusról igazán lényegi információkat kívánunk megtudni, nem árt annak a birtokába jutni. Ízekre szedve és kielemezve ezeket az eszközöket már hatékonyan fel lehet készülni ellenük.

– Erre is volt példa az ukrajnai háborúban?
– Bőven. Az oroszok már egy sor nyugati fegyvert – köztük a HIMARS rakétákat – tudnak semlegesíteni azzal, hogy elektronikusan megzavarják az irányító rendszereiket. De például hatékonyabban tudják megvédeni a saját tankjaikat is a Javelin lövegek ellen. 

Egyébként az amerikaiak épp azért nem akarják a legfejlettebb fegyverrendszereiket az ukránok rendelkezésére bocsátani, mert előbb-utóbb azokból is felkészülnének az oroszok.

– Hogyan tudnak mondjuk ízekre szedni egy HIMARS rakétát? Miután becsapódott, marad benne egyáltalán valami vizsgálható?
– Sokkal prózaibb módon is az ellenfél kezébe kerülhetnek csúcstechnológiás fegyverek. Ismert, hogy az ukránok sok haditechnikai eszközt eladtak az oroszoknak, s előfordulhat, hogy ezek között voltak HIMARS rakéták is.

– Az ellenfél mely eszközeinek működésére lehet a leginkább kíváncsi az ukrán, illetve az orosz fél?
– Azt szoktam mondani, hogy ez a háború a „drónok harca”, mert ezek az eszközök olcsók, mozgékonyak, jelentős pusztítást képesek végezni és információszerzésre is rendkívül alkalmasak. Ugyanakkor, mivel nagy számban vetnek be a drónokat, gyakran jutnak az ellenfél kezére, akik akár visszaküldhetik azokat a feladóhoz, vagy lekoppinthatják a műszaki vagy elektronikai megoldásaikat. Ezen a területen a legkiélezettebb a verseny. Érdekesség, hogy Irán amerikai drónok elfogásával jutott azon információk birtokába, amelyekre alapozva dróngyártó nagyhatalommá váltak. 

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy egy háborúban minden egyes információmorzsának vérre menő tétje lehet, ráadásul sokszor nem lehet előre látni mindezt.

Például nemrégiben az oroszok úgy bukkantak egy ukrán harci egységre, hogy egy épületből több száz telefonhívás jelét detektálták, s egy rakétacsapással az egész csoportot megsemmisítették.

– Mi volt eddig a legügyesebb dezinformációs húzás, amellyel az ukránok és az oroszok megtévesztették egymást?
– Elsősorban csapatmozgásokról kiszivárogtatott információs terelések tekinthetők ilyennek. Például az oroszok sokáig nem tudták, hogy az ukránok Bahmutnál akarnak-e indítani ellentámadást, vagy tovább mennének dél felé, Zaporizzsja irányába. Az oroszok pedig jól titkolják a védelmi vonaluk gyenge pontjait, egyelőre ötletük sincs az ukránoknak, hogy hol lehetne áttörni. Ezt persze azzal is „megtámogatták” az oroszok, hogy számos helyen elaknásították a terepet, ami eleve ellehetetleníti az ukrán előrenyomulást. Az ukrán fél pedig azzal, hogy vízi drónokkal megtorpedózta a Krímbe vezető hidat, bizonytalanságot kelthet az oroszok körében, akik korábban szívesen választották a félszigetet nyaralóhelyül.

– Utóbbi az ellenfél társadalmának küldött üzenetek jelentőségére példa?
– Igen, hiszen a lakosságon keresztül a politikai vezetésre is lehet nyomást gyakorolni. Ezt mindkét fél műveli, Putyin, Medvegyev és még néhány orosz vezető rendszeresen beszélnek a harmadik világháború lehetőségéről, amitől azt várják, hogy gyengüljön a háborúpártiság a nyugati társadalmakban.

– Amerika hogyan tudja elérni az orosz társadalmat, amely sokkal zártabb a nyugatiaknál?
– Nyilván korlátozottabbak a lehetőségeik. Például rádióadókon keresztül vagy internetes fórumokon. Talán ide sorolható, hogy az Egyesült Államok azt lengette be, hogy kazettás bombákat – vagyis tömegpusztító fegyvereket – küld Ukrajnának.

– Ezek a vérmes fenyegetések tehát gyakorlatilag blöffnek tekinthetők?
– Gyakorlatilag annak, vagy legalábbis mindkét fél csak a legvégső esetben, más opció híján nyúlna valamilyen tömegpusztító fegyverhez. 

Főként, mivel Kínának – a világ második számú szuperhatalmának, amely maga is atomhatalom – az az érdeke, hogy a háború ne eszkalálódjon és minél hamarabb befejeződjön. Sőt, az oroszok és az ukránok is lassan, de biztosan felőrlődnek ebben az anyagháborúban, ezért arra számítok, hogy a konfliktus katonai része jövő tavasszal véget ér.  

Borítókép: Az ukrán Állami Katasztrófavédelmi Szolgálat által közreadott videóról készített képen lakóházat oltanak Mikolajivban 2023. július 20-án, miután orosz légicsapás érte a dél-ukrajnai várost. (Forrás: MTI/AP/Ukrán Állami Katasztrófavédelmi Szolgálat)