Sokakat foglalkoztat mostanában az a kérdés, hogy vajon Törökország belép-e végül az Európai Unióba. Törökország európai integrációjának története egészen 1959-re nyúlik vissza, az ország ekkor nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösséghez, 1963. szeptember 12-én pedig aláírta az ankarai egyezményt, mely lehetővé tette a gazdasági együttműködést. Ezt követően, 1987. április 14-én Törökország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez, ám az Európai Bizottság az ország gazdasági és politikai helyzete, a török–görög kapcsolatok, valamint a ciprusi válság miatt nem tartotta megfelelőnek az időpontot a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. 1995-ben azonban Törökország vámunióra lépett az Európai Unióval, 1999 decemberében tagjelölti státust kapott.
A csatlakozási tárgyalások 2005-ben kezdődtek meg, ám a demokratikus rendszer működése, az alapvető jogok tiszteletben tartása és az igazságszolgáltatás függetlensége terén elvárt reformok folyamatos visszalépése miatt 2018 júniusában megrekedtek, és azóta sem igazán történt előrelépés.
Az Európai Bizottság kiemelte, Törökországba soha nem látott mértékben érkeznek a menekültek, elsősorban Szíriából. Az országban tartózkodó négymillió menekült közül 3,3 millióan szír állampolgárok, de jelentősen megnőtt az Irakból, Afganisztánból, Iránból és Szomáliából érkezők száma is.
A statisztikai adatok szerint Törökországban koncentrálódik a világ legnagyobb menekültpopulációja, melynek finanszírozása temérdek pénzbe kerül.
A menekültválság enyhítése érdekében az Európai Unió és Törökország 2016. március 18-án közös nyilatkozatban megerősítette közös elkötelezettségét a Törökország irányából az EU-ba tartó illegális migráció, valamint az embercsempészek tevékenységének megszüntetése iránt.
Törökország EU-csatlakozása a napokban ismét reflektorfénybe került, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök a vilniusi NATO-csúcstalálkozón bejelentette, támogatja Svédország felvételét a katonai szövetségbe.
A New York Times napilap nem sokkal később már attól cikkezett, bár kevés az esély Törökország uniós csatlakozására, az állhat Erdogan döntése mögött, hogy az EU-tagságért cserébe ígéretet tett arra, nem áll Svédország NATO-csatlakozásának útjába. Az Európai Bizottság szóvivője, Dana Spinant ugyanakkor arról beszélt, a két folyamatot nem lehet összekapcsolni, hasonló véleményének adott hangot Olaf Scholz német kancellár is.
A Politico brüsszeli hírportál arról írt, az EU tisztában van vele, hogy együtt kell működnie Törökországgal, amely földrajzi elhelyezkedése révén létfontosságú kapocs Oroszország, Ázsia és a Közel-Kelet felé, és bár egyelőre nem uniós tagállam Törökország, a brüsszeli vezetők megoldást keresnek arra, hogy hogyan tudnának jobban együttműködni Törökországgal. A lap szerint ha ebből a partnerségből bármi is lesz, abból Erdogan mindenképp jól jön ki. A The New York Times szerint a legtöbb EU-tagállam teljesen befagyott ügyként tekint a török csatlakozásra, ám ezt hivatalosan nem jelentették eddig ki – félő ugyanis, hogy elmérgesedne a viszony Erdogan és a tömb között, ami jelentősen megnehezítené az együttműködést kulcsfontosságú területeken, beleértve a migrációt és az energiaügyet. Ankara helyzetén az sem segít, hogy Törökország meglehetősen rossz viszonyban van két uniós országgal, Görögországgal és a Ciprusi Köztársasággal.
