Jelenleg a Kárpátalját érintő problémák közül azt emelném ki, hogy az ukrán sajtó fókuszából kiesett a menekültek témaköre – mutatott rá lapunknak adott interjújában Gerevich János. Az Ökumenikus Segélyszervezet évtizedek óta Beregszászon működő képviseletének vezetője elmondta, tizennyolc hónappal a háború kitörését követően a Kárpátalján maradt belső menekültek túlnyomó része már olyan ember, aki nem mobil, nem tud tovább menni Európába.
Általában idős, beteg emberek, olyanok, akiknek a körülményei nem teszik lehetővé a mobilitást. Sok esetben nagyon rossz körülmények között élnek
– hangsúlyozta Gerevich János.
Ezt megerősítette Lehel László is, a segélyszervezet elnök-igazgatója elmondta, jelenleg egy teljesen más társadalmi réteget kell ellátniuk, mint a háború első vagy második szakaszában. – Eleinte nagyon jó módú emberek jöttek, akik egyből továbbutaztak Nyugatra, ezt követően egy olyan réteg érkezett, akik rövidebb-hosszabb ideig itt maradtak, de aztán ugyanúgy továbbálltak – magyarázta Lehel László. Hozzátette: a most érkezők már közvetlenül a frontövezetből jönnek, nincs esélyük arra, hogy tovább menjenek.
Ez olyan értelemben is probléma, mivel a belső menekültek esetében az lenne a kívánatos – tekintve, hogy rengetegen vándoroltak el a térségből, főként az aktív munkaerő köreiből –, hogyha hosszú távon maradnának és munkájukkal segítenék Kárpátalja további fejlődését.
– A helyzet ezzel ellentétben sajnos az, hogy ezt a réteget támogatni kell, szociálisan rászoruló emberek. Az ő ellátásuk a jövőben elég nagy problémája lesz majd a térségnek – vélte a segélyszervezet vezetője.
Országos hálózat
Az Ökumenikus Segélyszervezet a háború kirobbanása óta a magyar kormánnyal szorosan együttműködve hazánk történelmének legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre Ukrajnában. Ennek keretein belül mintegy tízmilliárd forintot fordítottak a belső menekültek megsegítésére, Kárpátalján óvodákat, anyaotthonokat, menedék- és óvóhelyeket húztak fel.
Munkájuk a korábban általuk létrehozott, az egész országot lefedő partnerszervezeti hálózatukra is támaszkodva tud ennyire hatékony lenni, melynek köszönhetően többek közt Herszonban, Odesszában, Közép-Ukrajnában, a kijevi, lembergi és harkovi térségben is létfontosságú humanitárius tevékenységet tudnak folytatni.
– Segélyszervezetünk ezzel az itt tevékenykedő legnagyobb tíz szervezet között van – mutatott rá Lehel László.
Jelen állás szerint azonban a háború elhúzódása miatt a helyreállítási és újjáépítési projektek csak korlátozottan, Kijev környékén tudtak megvalósulni, itt ugyanakkor jelentős munkálatok zajlanak. – Bucsában elkészült egy mentőállomás, a bucsai járásban egészségközpontot húzunk fel, a borogyankai járásban pedig megindult egy iskola felújítása – mutatott rá a segélyszervezet vezetője. Mint mondta, a magyar kormányzati segítségnyújtás leginkább ezekre a projektekre fókuszál.
Kifulladt szolidaritás
Ugyanakkor minél tovább tart a háború, annál inkább kezd kifáradni az Ukrajna felé mutatott nemzetközi szolidaritás, a donorok az idő elteltével egyre kevesebb forrást biztosítanak a háború sújtotta ország humanitárius megsegítésére.
Kezdetben sokan fordultak hozzánk, Magyarországon is nagy volt az adakozó készség, ez gyakorlatilag megszűnt
– magyarázta Lehel László. Mint mondta, mostanra már csak azok az alapok maradtak, melyek kormányzati és egyéb befizetésekből gyűltek össze, ezeket pedig túlnyomórészt az ENSZ kezeli. – Összességében jelentősen visszaesett a támogatás mértéke – zárta szavait a segélyszervezet vezetője.
Borítókép: Háború ihlette plakátok egy ungvári buszmegállóban (Fotó: Mirkó István)
