Az úgynevezett CumEx-ügytől évek óta hangos a nemzetközi sajtó, mivel több ország is érintett benne. Az ügy lényegében egy adócsalási rendszerrel kapcsolatos nyomozás, amelyben egy komplett hálózatot vizsgálnak a hatóságok, amelyet bankok, tőzsdei kereskedők, ügyvédek és pénzügyi tanácsadók alkottak – írja a V4NA nemzetközi hírügynökség.
A hálózat milliárdokat szerzett az európai államkincstáraktól az osztalékadóval kapcsolatos feltételezett csalás és spekuláció révén. A legnagyobb pénzösszeget veszítő államoktól több mint 62 milliárd dollárt csaltak el. A sor elején Németország van, a jelenlegi adatok szerint a nyugat-európai nagyhatalmat több mint harmincötmilliárd dollárral károsították meg.
Olaf Scholz német szociáldemokrata kancellár is érintett lehet az ügyben, bár időről-időre sikerül magát valahogy ideiglenesen kimosni a nyomozásból. Felmerült ugyanis a gyanúja annak, hogy Scholz még hamburgi polgármesterként segített adót csalni a Warburg banknak.
Amikor elkezdték a bank elleni nyomozást, az intézményt a jelenlegi polgármester, Peter Tschentscher vezette. A nyomozás és az ügyészség munkálatai ellenére Hamburg kifizetett 47 millió eurónyi adóvisszatérítést a Warburg banknak, pedig erre nem is volt jogosult az intézmény, Olaf Scholz pedig a gyanú szerint tudott a turpisságról.
Scholz ugyanis többször találkozott a bank tulajdonosaival, de a nyomozás során azt állította, hogy nem emlékszik arra, hogy pontosan miről beszélgettek a találkozókon. A kancellár memóriáját azonban felfrissítette egy tanú naplóbejegyzése. Az egyik tulajdonos, Christian Olearius ugyanis lejegyezte, hogy Scholz mindenkit biztosított arról, hogy ha rajta múlik akkor a Warburg bank megtarthatja a pénzt. A két fél közötti kapcsolatot erősíti a tény, hogy a bank rengeteg pénzt adott Scholz pártjának, a szociáldemokratáknak – a jelek szerint tehát szó szerint kifizetődő volt a barátság és a feltételezett segítségnyújtás.
A Warburg Bank körüli CumEx-botrányban most további olyan e-mailek kerültek elő, amelyek kétségbe vonják a kancellár első vallomását. Először a Stern számolt be a nyomozó hatóságok által biztosított új bizonyítékokról.
Eszerint Scholz irodavezetője, Jeanette Schwamberger állítólag bizalmasának és jelenlegi kancelláriaminiszternek, Wolfgang Schmidtnek küldött e-mailekben csodálkozott rá a naplójában szereplő bejegyzésekre, amikről korábban azt állította Scholz, hogy nem történtek meg. Vagyis ezeket a találkozókat titokban szervezték le.
Olaf Scholz korrupciós botrányáról most egy könyv is megjelent, amelyet Oliver Schröm és Oliver Hollenstein írtak és amely a „A Scholz-akták: A kancellár, a pénz és a hatalom” címet viseli a Cum-Ex botránnyal és mások mellett Olaf Scholz szerepével foglalkozik. A könyv alapvetően arra a két kérdésre keresi a választ, hogy:
Hamburgi polgármestersége alatt, Olaf Scholz kampányolt-e a bankért, hogy annak tulajdonosai mentesüljenek az adó-visszatérítés alól? Illetve, hogy a jelenlegi kancellár szándékosan vezette-e félre a parlamentet és a közvéleményt az ügyben betöltött szerepével kapcsolatban az elmúlt években?
A könyv kapcsán akkor vita alakult ki a német parlamentben is, Matthias Hauer, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) képviselője kijelentette, hogy a botrány napról napra jobban rombolja a kancellár hitelességét, pedig Németországnak most egy olyan kancellárra van szüksége, aki becsületesen vezet, és akiben az emberek megbízhatnak. Ahogy fogalmazott,
akár Hamburgban, akár a szövetségi kormányban, egy kormányfőtől elvárom, hogy ne találkozzon az adóbűnözőkkel, ne adjon nekik tippeket, hanem egyenesen és világosan megmondja nekik: nem ússzátok meg az adócsalás.
Az Alternatíva Németországért (AfD) képviselője, Albrecht Glaser pedig azt mondta a parlamentben, hogy az állam és a demokrácia megbecsülése évek óta csökken és nem azért, mert a polgárok rossz demokraták, hanem mert a politikai osztály nem végzi a dolgát.
