„Papírt lobogtató robot” – írta le a beszámolók szerint Victoria Nuland, amerikai külügyminiszter-helyettes Szergej Rjabkovot, orosz hivatali partnerét 2021 októberi találkozójukon. A felek hiába ismerték egymást évtizedek óta és ápoltak jó viszonyt, az amerikai elmesélések szerint Rjabkov a korábban megszokott gyakorlatias és higgadt tárgyalópartneri szerepéből kibújva egy papírról olvasta fel Moszkva hivatalos álláspontját, nem engedve semmiféle tárgyalási kísérletnek.
A BBC brit közszolgálati médium cikke szerint az orosz diplomaták mára elvesztették tekintélyüket és külpolitikai stratégiai alkotószerepüket, helyette csupán a Kreml agresszív retorikáját ismételgetik.
A BBC által hivatkozott amerikai diplomaták szerint az orosz, vezető pozíciót betöltő külügyminisztériumi dolgozók egyre kevésbé használtak diplomatikus nyelvezetet az elmúlt években, és olyan mondatokat „engedtek meg maguknak”, mint:
Köpünk a nyugati szankciókra. Most én beszélek, különben az orosz rakéták hangját tapasztalhatja meg.
Putyin beszéde az egypólusú világról
A brit csatorna szerint is furcsa, hogy „ide jutottunk”, hiszen hatalomra kerülésekor Vlagyimir Putyin orosz elnök 2000-ben még úgy fogalmazott:
„Nem tudom elképzelni az országomat Európától elszigetelve”, illetve „Oroszország kész együttműködni a NATO-val…egészen a szövetséghez való csatlakozásig.”
Amint arra a BBC is emlékeztetett, Putyin akkoriban az orosz kapcsolatok elmélyítésén dolgozott a Nyugattal, és ekkor szinte valamennyi nyugat-európai vezető tárt karokkal fogadta őt. Ekkoriban az orosz diplomaták is nagyban segítették Putyint, előmozdították a területi vitákat Kínával és Norvégiával, tárgyalásokat vezettek az európai országokkal való mélyebb együttműködésről, és biztosították a békés átmenetet a grúziai forradalom után – sorolta a BBC.
De ahogy Putyin egyre erősebbé és tapasztaltabbá vált, egyre inkább meggyőződött arról, hogy mindenre tudja a választ, és így nincs szüksége a diplomatákra
– fogalmazott Alexander Gabuev, a Berlinben élő Carnegie Russia Eurasia Center igazgatója.
A fordulat 2007-ben a müncheni biztonságpolitikai konferencián (MSC) érkezett, amikor Putyin azzal vádolta a nyugati országokat, hogy „egypólusú világot akarnak építeni”.
Ezt a szemléletet a diplomaták is átvették, és Szergej Lavrov orosz külügyminszter egy évvel később már azt mondta brit kollégájának, David Milibandnak, hogy „Ki vagy te, hogy kioktatsz engem?”.
A BBC szerint tovább mélyítette a törésvonalakat a 2011–2012-ben kibontakozó arab tavasz, amikor – az amerikai álláspont szerint – Putyin úgy döntött, hogy a diplomácia nem vezet sehová.
Andrej Kelin, Oroszország londoni nagykövete elutasította azt az elképzelést, hogy az orosz diplomaták elvesztették volna befolyásukat, és szerinte nekik nincs felelősségük abban, hogy megromlottak az orosz kapcsolatok a Nyugattal.
Az orosz–ukrán háborúról pedig úgy fogalmazott: az a diplomácia folytatása más eszközökkel.
Konszenzus helyett helyretevés
A BBC újabb fordulatként jellemezte Marija Zaharova, orosz külügyminisztériumi szóvivő 2015-ös érkezését, amikor „a kifinomult diplomata kifejezéseket” a kiabálások és a kritikusok sértegetése vette át. A brit csatorna szerint ezt sok orosz minisztériumi dolgozó is megelégelte és távozott az intézményből.
A cikk szerint az orosz diplomaták fókusza mára az lett, hogy „nagyon megnehezítsék nyugati kollégáik dolgát, meghátrálásra kényszerítve őket”. Eszerint a cél az lett, hogy „helyre tegyék a nyugatiakat” és nem az, hogy konszenzust érjenek el – igaz, korábbi tapasztalatokból a Nyugatnak sokszor csak az számított konszenzusnak, hogyha végül teljesült az eredeti akarata.
A BBC írása arra is kitér, hogy az orosz–ukrán háború tovább szította a helyzetet, és az orosz diplomaták „öklükkel az asztalt csapkodva” követelték, hogy a NATO térjen vissza az 1997-es határaihoz – ez lényegében a kelet-európai blokk egészének elhagyását jelenti.
