Frans Timmermans 2014-ben a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottságban a többi között jogállamiságért felelős uniós biztos és alelnök volt. 2019-től az Ursula von der Leyen vezette testületben az európai zöldmegállapodás végrehajtásáért felelt, amíg nemrégiben le nem mondott tisztségéről, hogy a következő holland miniszterelnök lehessen.
A politikus a Munkáspárt (PvdA) és a Baloldali Zöldek (GL) közös listáját vezeti, de a meggyűlik a baja a szövetségesek keresésével. A jelenlegi mérések szerint a harmadik helyen áll a Timmermans vezette szövetség. Az első két helyen jelenleg Mark Rutte leköszönő miniszterelnök utódja, a Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) vezetője, Dilan Yeşilgöz, valamint a centrista kívülálló Pieter Omtzigt áll, aki alig néhány hónapja alapított új pártot.
A VVD kiszorításának érdekében Timmermans Omtzigt felé próbált gesztusértékű közeledést tenni, amikor egy saját szervezésű vitán azt mondta neki, hogy még nem hallott olyat tőle, ami kapcsán ne tudnának kompromisszumot kötni.
Omtzigt ehhez képest óvatosabban fogalmazott egy baloldali szövetséggel való együttműködésről, kiemelve, hogy a migráció, klíma- és atomenergia területén nincs egyetértés közöttük, sőt a migrációval kapcsolatban a jobboldalon (ahova a VVD-t is sorolják) könnyebben számít eredményekre.
Timmermans megítélésével kapcsolatban Simon Otjes, a Leideni Egyetem holland politikával foglalkozó adjunktusa úgy fogalmazott, hogy
a jobboldali szavazók számára Timmermans és a benne látott arrogancia, valamint az átlagszavazóktól való távolságtartás képviseli mindazt, ami rossz a holland politikában.
Otjes szerint a baloldaliak azonban szeretik a többnyelvűségét, nemzetközi tapasztalatát és az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységeit.
Hogy megértsük, hogy a jobboldal miért láthat arroganciát és távolságtartást a politikusban, elég felidéznünk azokat az eseményeket, amikor Timmermans télen azt követelte az emberektől, hogy tekerjék lejjebb a fűtést, ezzel is segítve a Vlagyimir Putyin orosz elnök elleni harcot.
