A Mandiner számolt be róla, hogy online elérhetővé vált a Megélt sokszínűség: Minden gyermeket örömmel látunk! című, a német adófizetők pénzéből terjesztett információs anyag. A dokumentum saját bevallása szerint azért fontos a tájékoztatás, mert részben a hiányzó háttértudás miatt vált ki a család és a társadalom részéről bizonytalanságot a transzneműség.
A német szülők olyan „alapvető ismereteket” szerezhetnek az anyagból, mint hogy:
- kik azok a transzneműek;
- mit kíván a transzgyermek;
- ezen túl pedig megható történetekről is beszámol.
A kiadvány szerint „a transzgyermekek fiatal emberek, akikhez születésükkor olyan nemet rendeltek hozzá, amely nemi önképüktől eltér. A transzkislányok férfi testi jegyekkel »fiúknak« születnek. A transzfiúk női testi jegyekkel »lányoknak« születnek. Emellett vannak olyan gyermekek is, akik nem osztják be magukat vagy nem is beoszthatók a női vagy férfi kategóriák egyikébe. Őket nembinárisnak vagy abinárisnak nevezik.”
A dokumentum talán legkritikusabb része az, amikor megható történetekkel illusztrálják a transzgyermekek nehéz sorsát.
Írnak benne például olyan háromévesről, akinek a szülei számára „sokk volt, amikor rájöttek, hogy gyermekük nem érzi magát a születési anyakönyvi kivonatában szereplő nemhez tartozónak”, és csak szakmai tanácsadás után tudtak az elfogadás útjára lépni, a környezetüket is beleértve.
Az üzenet persze megható, a német családügyi minisztérium és a Munkásjólét nevű szociális szövetség együttesen leszögezik, hogy a transzgyermekek csupán azt szeretnék, hogy „fogadják el őket úgy, ahogy vannak”.
