Trükközés és csűrés-csavarás: tényleg megnyílhatnak az uniós pénzcsapok?

„Brüsszeli pénzeső” hullhat Magyarországra, sajtóhírek szerint hazánk megkaphat tízmilliárd eurót a régóta visszatartott kohéziós alapokból. De vajon mi lesz a többi pénzzel? És mi van, ha újra elzárják a pénzcsapokat? Gát Ákos Bencét, a Danube Institute külkapcsolati vezetőjét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóját kérdeztük.

Tusnádfürdõ, 2022. július 22. Gát Ákos Bence, a Danube Institute kommunikációs és külkapcsolati vezetõje a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tartott pódiumbeszélgetésen az erdélyi Tusnádfürdõn 2022. július 22-én. MTI/Veres Nándor Fotó: MTI/Veres Nándor

– Ahogyan megnyitották a „pénzcsapokat”, ugyanúgy el is zárhatják megint?

– Az uniós források felfüggesztését elvileg a jog szabályozza. Ugyanakkor az Európai Unióban jelenleg a legnagyobb probléma a joghoz kötöttség, a jogi kiszámíthatóság hiánya bizonyos nagy horderejű ügyekben. Ez azt jelenti, hogy – különösképpen az olyan átpolitizált ügyekben, mint a Magyarországnak járó uniós források kérdése – a jogszabályok nem képesek garanciát nyújtani a jelenlegi brüsszeli hatalmi központ politikai akaratával szemben.

Az elmúlt években groteszk jogértelmezések, trükközések és csűrés-csavarások sora világított rá, hogy hiába léteznek az uniós alapszerződések, rendeletek, ezeket a politikai akarat bármikor könnyedén felülírhatja az EU intézményeiben. 

Szembetűnő ellentmondás, hogy míg az EU állandóan a jogállamiságot kéri számon a tagállamokon, az unió rendszerein belül a jog egyre inkább elértéktelenedik, és a politikai akarat kiszolgálójává válik. Olykor úgy tűnik, hogy Brüsszelben a jognak már csak folklorikus jelentősége van: valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy a politikai döntéseket jogi köntösbe öltöztessék, de ez sokszor nem több puszta díszletnél. Ha nincs meg a kellő többség a politikai akaratnak megfelelő jogszabály elfogadásához, akkor homályos kompromisszumos szövegeket fogadnak el, majd a politika és a bürokrácia gondoskodik arról, hogy a gyakorlati alkalmazás során mégis nekik megfelelő intézkedések szülessenek. 

Az eredmény egy egyre inkább belső ellentmondásoktól terhelt uniós jogrendszer, amely olykor már nem képes ellátni a jog feladatát. 

Ahelyett, hogy megvédené a kiszolgáltatottat a hatalmasoktól, és kiszámíthatóságot, törvény előtti egyenlőséget biztosítana, politikai diszkriminációt, kafkai pereket eredményez, ahol a „vádlott” azt sem tudja, hogy pontosan mikor, milyen szabálynak miért nem felel meg, csak az egyik bürokratikus eljárásból kerül a másikba. 

– Az uniós csúcs fő témája Ukrajna csatlakozása lesz. Mire számít, sikerülhet valamiféle kompromisszumra jutni?

– A jelenleg az Európai Unió és Magyarország szomszédságában zajló háború tükrében elvárható, hogy az uniós tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács rendszeresen áttekintse Ukrajna helyzetét. 

Fontos az is, hogy a stratégiai döntéseket az állam- és kormányfők ne engedjék ki a kezükből, ne adjanak szabad teret az Európai Bizottság politikai akaratának és fantáziájának. 

Ehhez szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy mi az optimális európai stratégiai a háború kapcsán, amit érdemes megvitatni az Európai Tanácsban. Egy háborúban álló ország uniós csatlakozási folyamatainak felgyorsításáról tárgyalni azonban szokatlan jelenség, és érthetően vitákat szül. A magyar álláspont az ügyben világos, az Európai Tanács szűkszavú napirendi tervezetében pedig az látszik, hogy Ukrajna és az EU bővítése külön napirendi pontokat képeznek. A 27 tagállam közötti dialógus eredményét utólag lehet majd értékelni.

Borítókép: Gát Ákos Bence, a Danube Institute kommunikációs és külkapcsolati vezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tartott pódiumbeszélgetésen az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 22-én (Fotó: MTI/Veres Nándor)