Trükközés és csűrés-csavarás: tényleg megnyílhatnak az uniós pénzcsapok?

„Brüsszeli pénzeső” hullhat Magyarországra, sajtóhírek szerint hazánk megkaphat tízmilliárd eurót a régóta visszatartott kohéziós alapokból. De vajon mi lesz a többi pénzzel? És mi van, ha újra elzárják a pénzcsapokat? Gát Ákos Bencét, a Danube Institute külkapcsolati vezetőjét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóját kérdeztük.

Tusnádfürdõ, 2022. július 22. Gát Ákos Bence, a Danube Institute kommunikációs és külkapcsolati vezetõje a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tartott pódiumbeszélgetésen az erdélyi Tusnádfürdõn 2022. július 22-én. MTI/Veres Nándor Fotó: MTI/Veres Nándor

– A hírek szerint az Európai Bizottság úgynevezett írásbeli eljárásban adhatja áldását a Magyarországnak járó tízmilliárd euró kifizetésére. Mit jelent az, hogy írásbeli eljárás?

– Az írásbeli eljárás azt jelenti, hogy a döntést hivatalosan nem a biztosi kollégium fizikai ülésén hozzák meg, amelyre egyébként főszabály szerint hetente kerül sor, hanem a dossziét írásbeli formában köröztetik meg a biztosok között, akik így adják a jóváhagyásukat. 

Ezt indokolhatja az ügy ütemezése, esetleges sürgőssége vagy az, hogy már korábban tárgyaltak a kérdésről a biztosok, és így csak formális jóváhagyás szükséges. 

Önmagában annak, hogy a bizottság milyen eljárásban dönt, nincs túlzott jelentősége, bár ez esetben jól láthatóan minden dátum az Európai Tanács 2023. december 14–15-i ülése köré konvergál.

– A 22 milliárd eurós kohéziós alapok mintegy felét érinti a döntés. Mi lesz a többi pénzzel? Az első lépés után könnyebben megegyezés születhet ezekről is?

– Az Európai Unió a Magyarországnak járó uniós forrásokat jelenleg több különböző, egymással bonyolultan és kevéssé átláthatóan összefüggő eljáráson keresztül tartja vissza. Először is a bizottság diszkrecionális politikai mérlegelése alapján még nem fizették ki a Covid-világjárvány nyomán 2020-ban létrehozott, az európai országok járvány utáni gazdasági újra indítását célzó helyreállítási alapból Magyarországnak járó forrásokat, ami mintegy 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást jelent. Másodszor, a 2022. áprilisi országgyűlési választásokat követően a bizottság az EU történetében először alkalmazni kezdte az úgynevezett kondicionalitási mechanizmust, melynek célkeresztjébe Magyarországot állította. A mechanizmust létrehozó rendeletet 2020 év végén fogadták el a többéves költségvetési keret (MFF) csomag részeként, nagy politikai játszmák közepette. 

Ez az eszköz, bár papíron az uniós költségvetés védelmét kell, hogy szolgálja, a gyakorlatban az uniós politikai fősodorral szembehelyezkedő vagy – ahogy Brüsszelben mondják – „lázadó” tagállamok politikai és pénzügyi fegyelmezésére szolgál. 

A bizottság a helyreállítási alapról szóló és a kondicionalitási eljárás keretein belül folyó tárgyalások során számos politikai feltételt szabott meg, valamint jogi és intézményi átalakítások sorát követelte Magyarországtól. Ezek nyomán hazánk reformok sorát hajtotta végre a tavalyi évtől kezdve. 2022 végére úgy tűnt, sikerült a bizottsági feltétellista nagy részét kipipálni, a testület mégis azt javasolta a tanácsnak, hogy függesszen fel 6,3 milliárd eurót. Sőt a bizottság ezenfelül új, harmadik frontot is nyitott. és egy 2022. december 22-i, bürokratikus hangvételű sajtóközleményben jelezte, hogy a kohéziós források kifizetése úgynevezett „horizontális feljogosító feltételekhez” kötött. Sajtóhírek alapján úgy néz ki, hogy most ezen utóbbi fronton lehet engedmény, tízmilliárd eurónyi kohéziós forrás várható felszabadításáról hallani. 

Mivel sok az átfedés a feltételek között, logikus lenne, ha a többi eljárásban is enyhülés következne be, azonban a jogállamiságinak nevezett eljárásokban általában politikai kalkulációk érvényesülnek Brüsszelben, ezért nehéz előre kiszámítani a jövőbeli fejleményeket.

– Ahogyan megnyitották a „pénzcsapokat”, ugyanúgy el is zárhatják megint?

– Az uniós források felfüggesztését elvileg a jog szabályozza. Ugyanakkor az Európai Unióban jelenleg a legnagyobb probléma a joghoz kötöttség, a jogi kiszámíthatóság hiánya bizonyos nagy horderejű ügyekben. Ez azt jelenti, hogy – különösképpen az olyan átpolitizált ügyekben, mint a Magyarországnak járó uniós források kérdése – a jogszabályok nem képesek garanciát nyújtani a jelenlegi brüsszeli hatalmi központ politikai akaratával szemben.

Az elmúlt években groteszk jogértelmezések, trükközések és csűrés-csavarások sora világított rá, hogy hiába léteznek az uniós alapszerződések, rendeletek, ezeket a politikai akarat bármikor könnyedén felülírhatja az EU intézményeiben. 

Szembetűnő ellentmondás, hogy míg az EU állandóan a jogállamiságot kéri számon a tagállamokon, az unió rendszerein belül a jog egyre inkább elértéktelenedik, és a politikai akarat kiszolgálójává válik. Olykor úgy tűnik, hogy Brüsszelben a jognak már csak folklorikus jelentősége van: valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy a politikai döntéseket jogi köntösbe öltöztessék, de ez sokszor nem több puszta díszletnél. Ha nincs meg a kellő többség a politikai akaratnak megfelelő jogszabály elfogadásához, akkor homályos kompromisszumos szövegeket fogadnak el, majd a politika és a bürokrácia gondoskodik arról, hogy a gyakorlati alkalmazás során mégis nekik megfelelő intézkedések szülessenek. 

Az eredmény egy egyre inkább belső ellentmondásoktól terhelt uniós jogrendszer, amely olykor már nem képes ellátni a jog feladatát. 

Ahelyett, hogy megvédené a kiszolgáltatottat a hatalmasoktól, és kiszámíthatóságot, törvény előtti egyenlőséget biztosítana, politikai diszkriminációt, kafkai pereket eredményez, ahol a „vádlott” azt sem tudja, hogy pontosan mikor, milyen szabálynak miért nem felel meg, csak az egyik bürokratikus eljárásból kerül a másikba. 

– Az uniós csúcs fő témája Ukrajna csatlakozása lesz. Mire számít, sikerülhet valamiféle kompromisszumra jutni?

– A jelenleg az Európai Unió és Magyarország szomszédságában zajló háború tükrében elvárható, hogy az uniós tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács rendszeresen áttekintse Ukrajna helyzetét. 

Fontos az is, hogy a stratégiai döntéseket az állam- és kormányfők ne engedjék ki a kezükből, ne adjanak szabad teret az Európai Bizottság politikai akaratának és fantáziájának. 

Ehhez szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy mi az optimális európai stratégiai a háború kapcsán, amit érdemes megvitatni az Európai Tanácsban. Egy háborúban álló ország uniós csatlakozási folyamatainak felgyorsításáról tárgyalni azonban szokatlan jelenség, és érthetően vitákat szül. A magyar álláspont az ügyben világos, az Európai Tanács szűkszavú napirendi tervezetében pedig az látszik, hogy Ukrajna és az EU bővítése külön napirendi pontokat képeznek. A 27 tagállam közötti dialógus eredményét utólag lehet majd értékelni.

Borítókép: Gát Ákos Bence, a Danube Institute kommunikációs és külkapcsolati vezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tartott pódiumbeszélgetésen az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 22-én (Fotó: MTI/Veres Nándor)