– Az elmúlt heteket a Közel-Keleten töltötte a gázai háború árnyékában. Érződik a feszültség?
– Abszolút. Az elmúlt negyven évben oda-vissza jártam a térségben, éltem Ciszjordániában az intifáda idején, de még akkor is kisebb volt a feszültség, mint most.
– Izrael addig nem szándékozik befejezni a Gázai övezet ostromát, amíg a Hamászt meg nem semmisíti. Reális célt tűzött ki maga elé az ország? Hogyan érhet véget a háború?
– Szinte lehetetlen elpusztítani a Hamászt mint szervezetet vagy az ideológiát, amit a szervezet képvisel. Meg lehet ölni a vezetőiket, ez viszonylag egyszerű, és az izraeliek komoly erőfeszítéseket is tesznek annak érdekében, hogy likvidálják a terrorszervezet vezetőit, de magába a Hamászba és az ideológiájukba vetett hit is nagyon széles körű, október 7-e után pedig még nagyobb méreteket öltött. Mindez komoly aggodalomra ad okot Izraelnek és a régiónak.
A háború befejezése nagyon nehéz kérdés, mert a gázai harcok csak egy szakaszát fedik le a jelenleg zajló konfliktusnak: a Gázai övezetben nagyon aktívak a katonai műveletek, de küszöbön van egy háború az északi határnál a libanoni Hezbollah nevű félkatonai szervezettel.
Irán egyébként aktívan ellátja és segíti mindkét szervezetet. Tulajdonképpen egy nyílt végű háborúról van szó, ami rémálom az izraelieknek.
– Az ENSZ még március elején osztotta meg jelentését a Hamász által elkövetett szexuális erőszakkal kapcsolatban. Mit gondolnak róla az arabok és az izraeliek?
– A jelentés már régóta esedékes volt. Egy olyan dokumentumról van szó, amelyre a Danube Institute, a Batthyány Lajos Alapítvány és a Hungary Helps által támogatott kutatócsoportunk is összpontosított a terepmunkánk során, és a kutatásainkban is jelentős hangsúlyt helyezünk a témára. A szexuális erőszak elkövetésére rengeteg bizonyíték van, viszont mindenkinél, akikkel beszéltünk Jordániában, Ciszjordániában, és bizonyos fokig még az izraeli arab szektorban is, teljes hitetlenséget tapasztaltunk.