A tanulmány rámutat, hogy ezzel szemben a más migrációs háttérrel rendelkezők, például a Kínából érkezettek mindössze nyolc százaléka használja ki a támogatott lakhatást. A délkelet-ázsiai migránsoknak mindössze 14 százaléka, a más uniós országokból érkezőknek pedig szintén 14 százaléka él szociális lakásban.
A francia állampolgároknak csupán a 11 százaléka él ezzel a lehetőséggel
– teszi hozzá a jelentés.
Az afrikai migránsok jelentős része tehát nagy arányban részesül az úgynevezett „HLM-programból” (csökkentett árú bérlakás) Franciaország-szerte, a Maghreb-térségből érkezők szintén aránytalanul nagy mértékben szerepelnek a statisztikában. Az algériaiak 49 százaléka, a marokkóiak és tunéziaiak 44 százaléka szintén részesül az állami támogatásból.
Ugyanakkor a migránsok nagymértékű koncentrációja a szociális lakónegyedekben „visszatérő nehézségeket generált, amelyek különösen sok erőszakos esetet és a bűnözésre alapuló gazdaság kialakulását eredményezik
– jegyezte meg Michel Aubouin a Fondapoltól.
Hozzátette, hogy
a szociális bérlakásokban élők saját közösségeket alkotnak, amelyek elszigetelődnek a városi szövet többi részétől.
A jelentés megjegyzi, hogy a Franciaországban élő bevándorlók 35 százaléka részesül a HLM-ben, hozzátéve, hogy a bevándorló családok ilyen mértékű felülreprezentáltsága megerősíti azt az elképzelést, hogy a franciáknak sok külföldieknek szánt lakóhelyük van.
A HLM-rendszer Franciaország-szerte elterjedt, eredetileg az 1950-es években az alacsony jövedelmű családok megsegítésére hozták létre, és átmeneti intézkedésnek szánták, hogy segítsen nekik talpra állni.
Az Európai Unió 21 millió szociális lakásának negyede Franciaországban található, és a francia adófizetők évente 34 milliárd eurót fizetnek a HLM-ért. Aubouin azonban úgy véli, hogy a modell hatástalannak bizonyult, „mivel a legszegényebbek nem férnek hozzá”, kivéve, ha nem Franciaországban születtek.
