– A nyugati emberek fejében sok előítélet él Iránról, például a nők jogaival vagy a vallás és a kormányzat összefonódásával kapcsolatban. Mi igaz ezek közül?
– Az igaz, hogy nagyon vallásos rezsimről van szó. Ez az 1979-es iszlám forradalom után alakult ki. A családom többsége támogatta a forradalmat, szekuláris nacionalisták voltak. Nem gondolták volna, hogy Homeini ajatollah teljesen kisajátítja a hatalmat, és azzá válik, akivé vált. A rendszer már negyven éve van hatalmon, és egy olyan ideológia mozgatja, amely az Amerika-ellenesség és a Nyugat-ellenesség kombinációja. Sok tekintetben elnyomó, a büntetőjog a saríán alapul, a nőknek el kell takarniuk magukat, az alkohol tilos és a többi.
Ami nyugati szemmel meglepő lehet, az az, hogy ennek a rendszernek van társadalmi támogatottsága. Néha, főleg az amerikaiak úgy gondolják, hogy az irániak valójában mind szekuláris liberálisok, csak beleragadtak egy rendszerbe, amely elnyomja őket. Pedig egyetlen kormány sem tud hatalmon maradni ilyen hosszan, ha nincs valódi társadalmi támogatottsága. Vannak, akik tényleg vallásosak, vannak, akik nagyon szegények, és hasznukra váltak a fejlesztések, és az ideológiai és anyagi okok kombinációja révén igen lojálisak a rendszerhez. Egy esetleges bársonyos forradalom, ami elhozza a szekuláris demokráciát, csak fantázia.
– Van bármi arra mutató jel, hogy elmozdulhat a rendszer szekuláris irányba?
– Ez nem teljesen lehetetlen. Van feszültség a siíta klerikusok és a valamivel nacionalistább biztonsági erők között, mint például a Forradalmi Gárda. Ők sok vért hullattak ezért a rendszerért, és felmerül bennük a kérdés, hogy miért nem az övék a közvetlen hatalom. Ali Hámenei legfelsőbb vezető igen öreg, és azt pletykálják, hogy prosztatarákja van. Nem tudni, milyen lesz a következő legfelsőbb vezető. Vajon egyetlen vezető lesz vagy egy bizottság? Ha az utóbbi, akkor lehetséges, hogy a Forradalmi Gárda irányítása alatt áll majd.
– Ez jobb lenne az embereknek?
– Lehetséges, és ez a legreálisabbnak tűnő módja a rezsim megreformálásának. Az olyan intézkedések, mint a nők hajviseletének vagy a bulizásnak a szankcionálása, a rezsimnek sem jók, mert bosszantják az embereket, és abból lázadás lehet. Tehát lazulhat egy kicsit a rendszer. Nem mondom, hogy biztosan így fog történni, de ez lehet a reform útja.
Ez persze nem az, amit az amerikai agytrösztök szeretnének látni, hogy az emberek kimennek az utcára, és megdöntik a rezsimet. Sokan azt hiszik, hogy ha az iráni rezsim összeomlik, akkor az ország külpolitikája kevésbé agresszív és nacionalista lesz. Lehet, hogy az emberek nem szeretik a hidzsábot, de attól még lehetnek nacionalista nézeteik arról, hogy mely területeknek is kellene Iránhoz tartoznia. Úgyhogy igen szkeptikus vagyok azokkal szemben, akik kívülállóként úgy gondolják, hogy teljesen biztosan meg tudják jósolni, merre tart az iráni társadalom.
– Milyen szerepe lehetett Iránnak az október 7-i Izrael elleni támadásban?
– Mindenképpen hasznot húz a történtekből, és nem hiszem, hogy egy olyan csoport, mint a Hamász, bármi ilyesmit tenne Teherán jóváhagyása nélkül. Ami pedig a Hezbollahot és a húszikat illeti, ők kilőttek pár rakétát, de a Hezbollahnak például ennél sokkal komolyabb rakétakészletei vannak. A Hezbollah nem engedte szabadjára az erejét, ami mellett a Hamászé eltörpül. Ez arra utal, hogy Irán nem szeretne totális konfrontációt. Beszélnek az elnyomott gázaiakról, de nem igazán akarnak tenni semmit.
– Mennyire veszélyesek a húszik?
– A Közel-Keleten sokan, még azok is, akik nem szeretik Iránt, figyelik őket, mert más nem tesz semmit Izrael ellen. Amolyan népi hősök lettek. Viszont az Egyesült Államok képes határozott választ adni nekik. A kérdés az, hogy akar-e a Közel-Keletre koncentrálni Amerika most, amikor ott van a rivalizálás Kínával. Amerikai szempontból az lenne a jó, ha a gázai hadművelet véget érne, mert feltüzeli a régiót.
Borítókép: Tintás ujjukat mutatják nők a voksoláson való részvételük bizonyítékául Abdul Azim sah mauzóleumánál, Teherán Rej nevű déli elővárosában 2024. március 1-jén, amikor Iránban parlamenti választásokat tartanak, és megválasztják a Szakértők Tanácsának tagjait is (Fotó: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh)
