– Száznégy éven keresztül, teljesen mindegy, hogy milyen politikai rendszerben éltünk, ötven éven keresztül diktatúrában, amely megpróbálta szétverni a közösségünket, mi mindig ragaszkodtunk a hagyományokhoz, a gyökerekhez. Ragaszkodtunk az anyanyelvünkhöz, ragaszkodtunk a kultúránkhoz, ragaszkodtunk a mi hitünkhöz, és ez mindig megtartotta a közösséget. Közösséget építettünk, közösségben gondolkodtunk, és az elmúlt 34 esztendőben is azért tudtunk sikeresek lenni, mert azokat az értékeket tartottuk irányadónak, amelyek a hagyományokhoz kapcsolódnak – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Románia korábbi magyar miniszterelnök-helyettese a CPAC Hungaryn.
Mint mondta, egy etnikai, nemzeti, nyelvi, kulturális kisebbség az mindig konzervatív, hisz mindig azokhoz az értékekhez ragaszkodik, amelyek megtartották és megtartják minden körülmények között.
A hagyományt nem béklyónak tekinti, a hagyományt nem valami nehezéknek tekinti, amit el kell dobni, hanem a hagyományt mindig erős talapzatnak, üzemanyagnak, erőforrásnak tekinti. Azt a hagyományt, amely a születéssel kezdődik, a halállal fejeződik be, és amely rendet szab az életnek. A szabadságot pedig úgy tekinti, mint egy olyan adottságot, amellyel a hagyomány keretei között tud élni
– tette hozzá.
Kritikus a helyzet Kárpátalján
– A kárpátaljai magyarság az egyik legtragikusabb sorsú határon túli magyar közösség, hiszen az elmúlt száz évben a kárpátaljai magyarság öt államhoz tartozott, köztük 45 évig a Szovjetunióhoz, megéltünk két világháborút, több forradalmat és jelenleg is háború van az országban – fogalmazott Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke egy kerekasztal-beszélgetésen. Jelezte, hogy ilyen körülmények között nagyon nehéz megmaradni, mint közösség.
A konzervatív értékek, a hagyományos értékek azok, amelyek erőt adnak nekünk és lehetővé teszik a megmaradást. Ezek közé tartozik természetesen a kereszténység. Azonban jelenleg a helyzet kritikus. Magyarországon, Európa országaiban béke van, Ukrajnában a háború, amely háborúnak katasztrofális következményei vannak az ország lakosságára
– tette hozzá. – Nincsen olyan ország Európában, és a második világháború idején sem volt, amelynek a lakossága tulajdonképpen az elmúlt harminc évben közel a felére csökkent, és amelynek az ipari termelése és a gazdasági fejlődése nem éri el az 1991-es szintet. Természetesen ez rendkívüli mértékben kihat a mi közösségünkre is, amely az elmúlt időszakban számában megfogyatkozott, azonban mindennek ellenére megpróbáljuk és hitelesen próbáljuk megtartani a kárpátaljai magyarságot mint közösséget. Nagyon köszönjük azt a szolidaritást, amely áramlik felénk Magyarország részéről, az ő támogatásuk nélkül ezt nehéz lenne fenntartani – húzta alá Brenzovics László. Kiemelte, hogy rendkívül fontos az, hogy megmaradjon számukra a remény és a hit a jövendőben, hiszen a hit, a remény és a szeretet az, amely segíti megtartani a közösséget és segíti azt, hogy meg tudjanak maradni embernek az embertelenségben. – Bízunk a békében, bízunk, hogy az idei választások a világban ahhoz vezetnek, hogy olyan erők jutnak hatalomra, akik elősegítik azt, hogy megteremtődjön a béke – tette hozzá.
Helyretették a múltat
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és parlamenti frakcióvezetője elmondta, hogy azért érti meg leginkább a vajdasági magyarság a kárpátaljai magyarokat, mert hasonló folyamatokon mentek át a kilencvenes években, a délszláv háború idején. – A fronton mindkét oldalon állhattak magyarok, csak az egyiken horvát, a másikon szerb egyenruha volt. Ez jellemezte a kilencvenes évek elején a hétköznapokat, a kényszersorozások, a behívók és a háborús helyzet. Még nagyobb mértékben sújtotta ez a horvátországi magyarokat, mint a szerbiai magyarokat. Azt követően a szerbiai magyarokat még egyszer megcsapta a háború szele a 90-es évek végén, amikor 78 napon át bombázásoknak volt kitéve az ország, így a vajdasági magyar közösség is – emlékeztetett.
Mi a bombázások idején azzal foglalkoztunk, hogy fölfrissítettük az autonómiakoncepciónkat, létrehoztuk az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácsot, akkor még civil szervezetként, a 2000-s demokratikus fordulatot követően viszont a mi elképzeléseinket sikerült törvénybe iktatni Szerbiában, így ma már a Magyar Nemzeti Tanács alkotmányos és törvényes kategória, az identitásmegőrzés területén fontos témákban az államnak a partnere
– ismertette Pásztor Bálint. Mint mondta, ez nem lett volna elegendő ahhoz, hogy sikeresek legyenek, ehhez arra volt szükség, hogy Szerbiában azok jussanak hatalomra és azoknak szavazzanak bizalmat, akik konzervatív értékekben gondolkodnak, akik a jobboldali értékek mentén politizálnak.
Éppen ezért 12 évvel ezelőtt létre tudott jönni Szerbiában az a kormánykoalíció, amelynek a Vajdasági Magyar Szövetség is a tagja, és létrejött a szerb–magyar kiegyezés a Vajdaságban. Helyretettük a múltat, a negyvenes évek múltját, sikerült hatályon kívül helyeztetni a szerbiai kormánnyal azokat a 1945-ben meghozott határozatokat, amelyekkel a kollektív bűnösség elve alapján megbélyegezték a magyarságot, és azt követően tudtunk az egzisztenciateremtés irányába fordulni, a közös infrastruktúra-fejlesztés irányába, és azóta Szerbiának nincs jobb partnere, nincs jobb szomszédja, mint Magyarország, és Magyarországnak nincs jobb partnere, szomszédja, mint Szerbia. Ehhez arra van szükség, hogy mi, vajdasági magyarok egységesek legyünk, és így tudunk sikeresek maradni. Az ország intézményrendszerén belül kell a gondjainkat megoldani, és erre teszünk kísérletet vajdasági szinten is és szerbiai szinten is. Ezt nevezném én vajdasági modellnek
– jegyezte meg Pásztor Bálint.
Ragaszkodni a hagyományokhoz
– Mindig jó az anyaországba hazajönni. Nagyon örülök annak, hogy a Magyarország és Szlovákia közötti kapcsolat egyre jobb, és én bízom, hogy ez még tovább fog javulni, hiszen nekünk az az érdekünk, hogy a két ország közti kapcsolat a lehető legjobb legyen, és a két nép közti kapcsolat is a lehető legjobb legyen – erről már Forró Krisztián, a Magyar Szövetség országos elnöke, Nagyszombat megyei képviselője beszélt.
Ha nem ragaszkodnánk a hagyományainkhoz, akkor meggyőződésem, hogy most már magyarként nem szerepelnénk Felvidéken sem és más környező országokban sem, hiszen a hagyományok azok, amik megtartanak bennünket. Mi megtapasztaltuk azt, amikor meg akartak törni bennünket a kommunisták is, amikor elhurcolták a felvidéki magyarokat, akaratuk ellenére el kellett hagyniuk az ingatlanjaikat, és egy teljesen új világba érkeztek. Az, hogy ez ne történhessen ismét meg, ezekre az eseményekre, ezekre a történelmi eseményekre fel kell hívni a figyelmet, hiszen bármikor történhet olyan rendkívüli esemény, ami miatt ismét veszélybe kerülhet a magyarság Felvidéken, de láthatjuk, Kárpátalján, vagy például Szerbiában és Romániában is
– tette hozzá. Szót ejtett arról is, hogy a mainstream média azt hirdeti, hogy aki modern, feladja a hagyományait, és dohos szagú, öreg dolog, ha valaki a konzervatív értékekhez ragaszkodik. – Nekünk, a külhonban politizáló magyar politikusoknak nincs más megoldásunk, mint konzervatívként a hagyományokhoz és az értékekhez ragaszkodni, és úgy, ahogy az az imént elhangzott, csak akkor fogunk tudni magyarként megmaradni, hogyha összetartunk és együtt közösen fellépünk, kiállunk a hagyományaink mellett, kiállunk a kultúránk mellett, az anyanyelvünk mellett, és e mentén próbálunk minél nagyobb teret szerezni helyi szinten és a helyi politikában – ismertette Forró Krisztián.
Mint mondta, amikor az Európai Unióba beléptek, sokkal nagyobb elvárásaik voltak, és abban bíztak, hogy sokkal jobb lesz az őshonos nemzeti kisebbségeknek az Európai Unión belül. – Aztán láttuk a Minority SafePack esetében, hogy mintegy egymillió ember aláírta a kezdeményezést, ennek ellenére lesöpörték, és ugyanúgy el lehet mondani azt is, hogy ez az Európai Unió nem az az Európai Unió, amibe beléptünk és ezen változtatni kell
– jegyezte meg.
