A józan ész politikáját képviselő politikai szereplők, az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) kihagyták a csúcsjelölti vitát. Nemcsak azért, mert nem hisznek a csúcsjelölti rendszerben, hanem mert nem értenek egyet és nem akarnak sorsközösséget vállalni a háborúpárti, fősodratú európai baloldal színpadi mutatványával.
– Három egyszerű gondolatban össze lehet foglalni ma Európa előtt álló fő kihívásokat – folytatta Kovács Attila. – Ezek közül az első és legfontosabb a háború vagy béke kérdése, és ebben egyértelműen a béke álláspontjára kell helyezkedni.
Ma Magyarországon a kormánypárt, ma Európában a magyar kormánypárt és Magyarország az, amely feltétel nélkül kiáll a béke mellett
– emelte ki a kutatási igazgató.
– A második nagy kérdés a migráció. El kell utasítani az illegális migrációt, el kell utasítani a bűnben fogant európai migrációs paktumot. A harmadik pedig a a genderpropaganda, amely az amerikai woke irányzatokból kiindulva befészkelte magát Európába, és ma az európai gyermekeket veszélyezteti. Ezt is el kell utasítani – mondta Kovács Attila.
A csúcsjelölti rendszernél föderalistább, centralizáltabb elképzelés kevés született az európai kontinensen – vélekedett a szakértő, aki szerint ezzel kivennék a döntéshozatalt a szuverenista, nemzeti, az önálló nemzeti értékeket és érdekeket képviselő tagállamok kezéből.
Ez egy újabb fontos lépés lenne a központosítás, az Európai Egyesült Államok megteremtése felé – hívta fel a figyelmet Kovács Attila.
A rendszer azonban már eddig is meglehetősen kudarcosnak bizonyult, több csúcsjelölt megbukott már az elmúlt években. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy valószínűleg idén sem valamelyik csúcsjelölt foglalhatja el az Európai Bizottság elnöki székét. Erre még a botrányt botrányra halmozó, háborúpárti Ursula von der Leyen jelenlegi elnöknek lenne a legnagyobb esélye, de a tendenciák azt mutatják, hogy ez az esély csökken.
A csúcsjelölti vita pedig nem is tekinthető vitának a szó klasszikus értelmében, hiszen van egy monolit tömb az európai politikában, a centrumtól a jobbközépen keresztül a baloldalig, a zöldekig, a szélsőbaloldalig, a liberálisokig, akik ugyanazt harsogják, és a háborúba tolják bele az európai kontinenst.
Ahogy közeledünk a sorsdöntő júniusi választásokhoz, szembe kell néznünk azzal a hideg valósággal, hogy ugyan nem az Európai Unió és nem a NATO gyújtották a háború tüzét, de minden bizonnyal tovább szították annak lángjait
– erről már Lajkó Fanni, az Alapjogokért Központ elemzője beszélt.
– Ezeknek az intézményeknek a folyosóin most olyan háborús uszítók jönnek és mennek, akik a kontinensünk békéjét és stabilitását fenyegetik – tette hozzá.
A csúcsjelöltek csúcsra járatták a háborús narratívát. Az olyan kezdeményezések, mint például hogy engedélyezni kellene Ukrajna számára a nyugati fegyverek orosz területen való bevetését, azért kockázatosak, mert Oroszország a fegyverszállító feleket is háborús félnek tekintheti, ami azt jelenti, hogy
a NATO és benne Magyarország is belesodródhat a háborúba.
Hasonló veszélyt hordoznak az olyan bejelentések, mint például Thierry Breton belső piacért felelős biztosé, aki arról beszélt, hogy az Európai Unió még idén megnyitja Kijevben az Európai Katonai Innovációs Irodát, amelynek célja, hogy az európai vállalkozások segíthessék az ukrán fegyveres erőket a harctéren, jelentse ezt bármit is – világított rá az elemző.