A 2021 szeptemberében megrendezett szövetségi parlamenti választáson az addig Angela Merkel kancellárral kormányzó CDU a történelme legnagyobb vereségét szenvedte el. Az éppen csak 24,1 százalékot besöprő párt súlyos vezetőségi válságba és útkeresésbe sodródott. Erről ír Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet igazgatója nemrég megjelent elemzésében.
A vélt vagy valós társadalmi elvárásoknak megfelelni próbáló merkeli politika balra tolta a pártot, s a sok elvtelen kompromisszumba és a kormányzásba egyre jobban belefásulva alig volt már felismerhető a CDU „márkajele”, a konzervatív és kereszténydemokrata politika, így a párt szakpolitikái kiüresedtek.
Ennek köszönhetően hármas kihívással szembesül a mai napig a CDU. Egyrészt strukturálisan, mert a tartományokban a baloldali pártokkal kormányoznak a kereszténydemokraták. Másrészt tartalmilag, hisz a kancellárt adó párt korábbi rossz döntéseinek (atomerőművek leállításának bevezetése, migrációs politika, gender) következményei a mai napig hatással vannak a német társadalomra. Harmadrészt személyzetét illetően sem egyszerű a CDU dolga, mert pár kivétellel még mindig Merkel emberei vannak döntéshozói pozíciókban.
2022-ben Friedrich Merz jelenlegi pártelnök csak harmadik nekifutásra tudott diadalmaskodni, miután Merkel emberei először ellenne dolgoztak, de a későbbiekben a rövid életű pártelnökök, Annegret Kramp-Karrenbauer és Armin Laschet csúfosan megbuktak, előbbi az AfD-s politikája miatt, utóbbi, mint kancellárjelölt a Bundestag-választásokon – olvasható az elemzésben.
Számos elemző a jövőre 70 éves Friedrich Merztől várja el a párt hiteles konzervatív énjének a megerősítését, akinek megválasztása óta kétségkívül tisztes választási eredményeket ért el a CDU tartományi szinten, s a szövetségi mérésekben is stabilan 30 százalékon áll, mindazonáltal az igazi konzervatív fordulat még várat magára.
A jó közvélemény-kutatási eredmények a szövetségi kormány rossz társadalmi megítélésének köszönhetőek, az emberek több mint hetven százaléka rossznak tartja Olaf Scholz kormányát. Merz viszont stabilizálni tudta a 2021-es Bundestag-választások után katasztrofális állapotban lévő CDU helyzetét, s most egyúttal 17 év után egy új, karakteresebb alapprogramot fogadnak el. Viszont az AfD-vel szembeni politizálás jelzálogként terheli Merz elnökségét, amelynek tűzpróbája az őszi keletnémet tartományi választások lesznek. Kérdés, hogy hajlandó lesz-e a CDU együttműködni az AfD-vel legalábbis tartományi szinten. Ezt jelenleg még mereven elutasítja.
Eredmények
Friedrich Merz a 972 leadott szavazatból 873 voksot kapott, ez 89,81 százaléknak felel meg. Az öt alelnök az észak-rajna-vesztfáliai szociális és munkaügyekért felelős miniszter, a kereszténydemokrata munkavállalók tagozatának elnöke, Karl-Josef Laumann (92 százalék), a szászországi miniszterelnök, Michael Kretschmer (88 százalék), Andreas Jung baden-württembergi Bundestag-képviselő (79 százalék), Silvia Breher alsó-szászországi Bundestag-képviselő (77 százalék), valamint a schleswig-holsteini oktatási miniszter, Karin Prien (56 százalék) lettek. A CDU-ban régi szokás, hogy regionális alapon („Proporz”) osztják el a tisztségeket, így az észak-rajna-vesztfáliai Merz mellé az ottani nagy CDU-szervezet egy alelnököt is delegálhat Laumann személyében. Ennek megfelelően a további nagy szervezetek is egy-egy alelnököt adnak, valamint a keletnémeteket képviselő Michael Kretschmernek is fontos szerepe van a CDU elnökségében.
Beszédes, hogy az új főtitkár, a konzervatívként számon tartott Carsten Linnemann kapta 91,4 százalékkal az egyik legjobb eredményt, míg a párt balszárnyához tartozó Karin Prien a legrosszabbat. Utóbbi többek között arról ismert, hogy nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem Friedrich Merz kritizálására, s a centrista merkeli szárny egyik fő képviselője.
Bár a kongresszus alkalmából a középutas politikát folytató Daniel Günther és Hendrik Wüst miniszterelnökök most mindenki számára nyilvánvalóan támogatták Friedrich Merzet, de elemzők szerint ez a harmónia hosszú távon törékeny lehet. Merz újonnan hozatta létre a helyettes főtitkári pozíciót, amelyre 77,9 százalékkal választották most meg Christina Stumpp baden-württembergi Bundestag-képviselőt, aki a párt női szárnyát erősíti és fontos feladatokat lát el a párt önkormányzati munkásságában.
Ki nem mondott kérdések
A kongresszuson az volt igazán érdekes, amiről nem volt szó. Fehér elefántként írják le a szakirodalomban azokat a kérdéseket, amelyek mindenkit foglalkoztatnak, de nem beszélnek róluk. A CDU esetében ez a kancellárjelölti kérdés. A párt ambíciója, hogy legkésőbb négy év elteltével leváltsa Olaf Scholz kancellárt, s újra CDU-s kormány alakuljon – írja Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet igazgatója.
Erre nyilvánvalóan Friedrich Merz a legesélyesebb az országosan harmincszázalékos CDU frakció- és pártvezetőjeként. De Merz jövőre hetvenéves és semmilyen kormányzati tapasztalata nincsen, ellenben számos vagyonkezelői múltra tekint vissza.
A minap publikált Spiegel-cikk nem fest kedvező képet a pártelnökről, bár az írás szerzője egy karaktergyilkos újságíró hírében álló zsurnaliszta. A cikkben foglaltak arról szólnak, hogy bennfentesek szerint Merz gyorsan dühbe gurul, nehezen tudja magát kontrollálni és semmisségeken is gyorsan felhúzza magát. Tavaly nyáron például Hendrik Wüst észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök egyik véleménycikkét annyira magára vette a pártelnök, hogy minden tisztségéről azonnal le akart mondani, s szövetségesei csak nagy nehezen tudták megnyugtatni. Egy másik alkalommal egy, a Merkel-szárnyhoz tartozó képviselőnőt a Bundestag nyilvános ülésén állítólag olyan hangerővel leteremtette, hogy az megbotránkoztatta párttársait. A kép, amelyet a balos média Merzről közvetít, a párt balszárnyán helyet foglaló kritikusai helyzetbehozásával is magyarázható. Azok viszont látszólag csendben maradnak, de tudni lehet, hogy az első komoly kudarcnál azonnal ki is hátrálnak Merz mögül.
