– Milyen tapasztalatai voltak megfigyelőként a választások alatt?
– Ez volt az első olyan választás Latin-Amerikában, amelyre az Alapjogokért Központ az újonnan létrehozott madridi irodáján keresztül megfigyelőket küldött. A mi szerepünk egy nagyobb, törvényhozókból, nonprofit aktivistákból és kutatókból álló csapat részeként jött létre, amelyet mexikói partnereink, a Patria Unida és a spanyol Foro Madrid szövetségesei állítottak fel. Ez a számunkra úttörő alkalom segített abban, hogy fokozatosan beilleszkedjünk a fent említett körökbe, akikkel már volt közös programunk, de nem volt tapasztalatunk abban, hogy vállvetve dolgozzunk az ehhez hasonló küldetéseken. Maga a misszió zökkenőmentesen zajlott. Valójában az egyetlen problémás hely, amellyel találkoztunk, egy elektronikus szavazóhelyiség volt, ahol olyan sokan voltak, hogy helyhiány miatt több mint ezer szavazót akartak elküldeni, akik ennek ellenére feszült hangulatban, de maradtak.
– Hogyan segíti a madridi iroda megnyitása a jobboldal megerősödését a spanyol nyelvű országokban?
– A Sao Pauló-i Fórumot – amelyen keresztül a neomarxista méreg a Szovjetunió bukása óta a nyugati féltekén terjeszkedik – ellenző vezetők, pártok, frakciók, mozgalmak és szervezetek már többször összefogtak, hogy közös stratégiákat és napirendeket alakítsanak ki. Szorosabb hálózatokra lehet, hogy szükség lesz, de az infrastruktúra már többnyire megvan. Ami hiányzik a régióból, az egy stabil viszonyítási pont, nem is igazán a kampány és az üzenetek, hanem inkább a konzervatív kormányzás szempontjából. Az a néhány ország, amely a katonai diktatúrák 1970-es évek körüli bukása óta képes volt fenntartani egy konzervatív modellt a hatalomban – Kolumbia a 2000-es években, Paraguay még most is, Bolsonaro Brazíliában vagy Milei Argentínában –, nem képes arra, hogy sikereiket olyan kormányzási modellé szilárdítsa meg, amelyet mások is követhetnek, és ezáltal dominóhatást hozzon létre. Ez is része annak az űrnek, amelyet be akarunk tölteni: Magyarország nemcsak a kultúrharc és a választási kampányok, hanem a jó kormányzás jelzőfénye is. A régiónak látnia kell, hogy a magyar kormánytól van mit tanulni.
– Mi a cél, és hogyan tud az Alapjogokért Központ részt venni ebben?
– A cél az, hogy – mivel a magyarországi konzervatív félpolitikai szereplők ökoszisztémája az Alapjogokért Központon keresztül az első olyan szereplő, amely fizikailag is jelen van az ibériai térségben –, ezáltal Magyarország szélesebb értelemben is aktív szerepet játsszon a régióban zajló koalícióépítő erőfeszítésekben, hogy visszaszorítsák a Sao Paulo-i Fórum hatalmát és a demokrácia, a jogállamiság és a hagyományos társadalom aláásására irányuló terveit. Bár Mexikó nem sok reményt adott, a következő évben számos más olyan választást is érdemes lesz figyelemmel kísérni, amelyekben reményeink szerint aktív szerepet játszhatunk: Uruguay, Chile, Brazília, Kolumbia többek között. Minden szélességi körön szeretnénk kapcsolatokat építeni és megosztani Magyarország tapasztalatait a konzervatív kormányzás modelljének kiépítéséről, hogy szövetségeseink nyugaton is tudják: nincsenek egyedül.
– A CPAC Hungaryn láthattuk, hogy a jobboldal milyen erőt képvisel, ha összefog. Találhat-e a konzervatív oldal új szövetségeseket Mexikóban?
– A fő tanulság a hozzánk hasonló konzervatív beállítottságú szervezetek számára, hogy a mexikói jobboldalnak újra kell gondolnia a szerkezetét, napirendjét és stratégiáit. Az ellenzéki jelölt, Xótchil Gálvez a hagyományosan konzervatív, de egyre inkább liberális PAN párt embere a függetlenség hiányától szenvedett: a megjelenései és a vitán való szereplései úgy voltak megírva, hogy a baloldali győztes, Claudia Sheinbaum árnyékában legyen. Sheinbaum minden progresszív ígéretét, legyen az adóügyi vagy kulturális, Gálvez megismételte, sőt rálicitált. Míg ez már a választás előtt is érezhető volt, és a CFR szilárdan kötődött ahhoz az egy emberhez, aki megpróbálta megkavarni a jobboldali pártspektrumot, egyre világosabb, hogy a PAN háza táján is változásra van szükség. A párt által háttérbe szorított konzervatív hangoknak külső támogatást és hátteret kell találniuk, és mi szeretnénk ennek az erőfeszítésnek a részesei lenni, a Patria Unida helyi szövetségeseivel együtt.
– A választási eredmények fényében hogyan értékeli az eseményeket?
– Mexikó a degeneráció sokrétű formájával néz szembe Claudia Sheinbaum alatt. Azzal az üzenettel, hogy választóit kiemeli a szegénységből, folytatni fogja Mexikó átmenetét egy állami gazdasági modell felé, amelyhez féktelen adósság és hiány társul. A fővároson kívüli választók milliói számára a legfontosabbnak számító biztonsági fenyegetésekkel valószínűleg nem foglalkoznak majd, mivel ezzel felborítanák Andrés Manuel López Obrador, Mexikó hivatalban lévő elnökének „hugs, not bullets” politikáját. A korrupció továbbra is féktelenül virágzik majd, ha a MORENA, Sheinbaum és Obrador pártja továbbra is a „neoliberális” ellenzék befeketítésével lesz elfoglalva, és figyelmen kívül hagyja saját szerepét a korrupt tisztviselők sorainak gyarapításában. Ami talán a legfontosabb: ha Sheinbaum nem mutat semmilyen függetlenséget, akkor Mexikó még inkább vissza fog csúszni egy félautokratikus modellbe, ahol a független intézményeket beszorítják, a választási hatóságokat kevésbé függetlenné teszik, a bíróságokat pedig a barátaikkal töltik fel.
– Lát esélyt arra, hogy az új mexikói kormányzat együtt tud működni a jelenlegi vagy a jövőbeli amerikai kormánnyal az amerikai migrációs válság megoldása érdekében?
– Sheinbaum alatt Mexikó minimális előrelépést érhet el az USA partnereként a határvédelemben, de azt is csak akkor, ha Donald Trumpot megválasztják novemberben, és valódi nyomást gyakorol a kormányra, hogy így viselkedjen. Mexikónak azonban más okai is vannak arra, hogy fenntartsa a jó kapcsolatokat. Északi szomszédja ugyanis vámokat vethet ki, energiát adagolhat és számos más módon fájdalmat okozhat. Az Egyesült Államok megerősítheti a határbiztonságot, nemcsak az északi határon való járőrözés révén, hogy megszelídítse az illegális határátlépéseket, hanem a helyszín délre való áthelyezésével is. Míg Joe Biden alatt az USA és Mexikó határának átlépése Texastól nyugatra könnyebbé vált, és ennek megfelelően az átkelések száma is megnőtt, addig a Közép-Amerikán keresztül karavánokban érkező, de végül Mexikóban maradó migránsok száma is jelentősen megnőtt. Ennek oka, hogy a mexikói elnök szociális nagyvonalúsága kiterjedt nagy részükre, így soha nem látott számú haiti, venezuelai és kolumbiai embert engedett be Mexikóba. Miközben kevés remény van arra, hogy Sheinbaum megváltoztatja ezeket az ösztönzőket, addig a határokon átnyúló migrációs problémára nincs valódi megoldás, ha Mexikó nem foglalkozik a probléma saját belföldi részével is.
Borítókép: Mexikóban a napokban tartottak választásokat (Forrás: AFP)
