Az Alapjogokért Központ sajtótájékoztatóján Kovács Attila európai uniós kutatási igazgató és Lajkó Fanni, az Alapjogokért Központ elemzője értékelte a 2024-es európai parlamenti választások eredményét.
Kovács Attila megállapította, hogy megnőtt a jobboldali, konzervatív képviselők száma az Európai Parlamentben, ezzel szemben pedig visszaestek azok a baloldali pártok, amelyek az elmúlt öt évben az európai politikai porondon leginkább támogatták az illegális migrációt, a genderkérdéseket Európában és leghangosabban szólaltak fel Ukrajna katonai támogatása mellett.
Ha a számok mögé tekintünk, akkor azt látjuk, hogy azon képviselők aránya, akik ellenzik a háborút, 23-ról 36 százalékra nőtt. Azon képviselők aránya, akik ellenzik a gender propagandát, a megelőző időszak 22 százalékáról most 34 százalékra nőtt, és azon képviselők aránya, akik ellenzik az illegális migrációt 27 százalékról közel 42 százalékra nőtt
– állapította meg Kovács Attila.
Kovács Attila szót ejtett a júliusban kezdődő soros magyar elnökségről is, amelyet kirívó lehetőségnek tart arra, hogy Magyarország „elnöki pozícióban ülve moderálja azokat a politikai diskurzusokat, amelyek az európai politikában az év második felében történnek.”
Lajkó Fanni a sajtótájékoztatón elmondta, hogy bár az Európai Néppárt (EPP) megtartotta vezető pozícióját, úgy tűnik, hogy a konzervatív erők együttesen az új Európai Parlament második legerősebb tömbjévé válhatnak.
Egy egységes jobboldali szövetségnek létrehozása vízválasztó lenne Brüsszelben. Ez a szövetség átalakíthatná az Európai Uniót, biztosítaná azt, hogy a döntések az uniós polgároknak az akaratát tükrözzék, ami a béke, az illegális migráció elutasítása, a nemzeti szuverenitás hangsúlyozása, valamint a hagyományos európai uniós értékeknek az előtérbe helyezése
– jelentette ki.
Elmondása szerint nem csak európai szinten erősödtek meg a konzervatív erők, hanem tagállami szinten is, kiemelve Franciaország, Ausztria és Németország példáját, ahol a francia ellenzéki párt, a Nemzeti Tömörülés elsöprő sikert aratott, Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPO) tört előre, Németországban pedig a CDU-CSU győzött.
