„A nemzetközi közösség teljes kudarca” – így értékeli a háborút követően szétszéledt szerbek Koszovóba való visszatérésének folyamatát a belgrádi Koszovó-ügyi Iroda igazgatóhelyettese. Igor Popovics szerint 25 évvel a háború vége után sem létezik olyan mechanizmus, amely lehetővé tenné több mint 250 000 elűzött szerb visszatérését szülőföldjére.
Azt látjuk, hogy 1999-ben 800 000 albánt kifejezetten visszaküldtek Albániából, Észak-Macedóniából, hogy létezett egy hatékony mechanizmus a visszatérésükre. Ha azonban a Koszovó területéről származó több mint 250 000 szerbről van szó, nem létezik semmi ilyesmi. Egyszerűen nem beszélnek róla
– magyarázta a koszovói szerbek jogi védelmével foglalkozó politikus a Kosovo Online-nak adott interjújában.
A koszovói háború 1999-ben ért véget, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghozta 1244. számú határozatát. A dokumentum szerint Koszovó jogilag Jugoszlávia része maradt, azonban ENSZ-igazgatás és NATO-felügyelet alá került. Ezzel megindult az albán menekültek visszatérése, akiknek bosszúja a védtelenül maradt koszovói szerbeket vette célba. Több szerb kulturális-szakrális műemléket is megrongáltak, házakat romboltak le és gyilkosságok is történtek. A szerbek jelentős része végül úgy döntött, elmenekül.
A lakóhelyüket elhagyni kényszerültek visszatérésének kötelezettségét az 1244-es határozat alapján az UNMIK (Az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói igazgatási missziója), majd 2001 novemberétől a Szerbia és az UNMIK megállapodása, az úgynevezett Hackerup–Csovics-megállapodás vállalta magára.
Az otthonukat elhagyni kényszerülő szerbeknek azonban mindössze két százaléka tért vissza Koszovóba, ami a Koszovó-ügyi Iroda igazgatóhelyettese szerint rendkívül alacsony arány.
Ráadásul akik visszatértek, jelenleg is komoly biztonsági kockázatokkal szembesülnek, beleértve a kirablásukat vagy javaik felgyújtását – tette hozzá a Kosovo Online-nak nyilatkozó Igor Popovics.
A Koszovó-ügyi Iroda minden, a tulajdont fenyegető veszély esetén értesíti az összes Koszovóban működő missziót: az UNMIK-ot, az EULEX-et, az EBESZ-t, az EU-delegációt. Minden egyes támadást részletesen leírunk, de valamilyen politikai ok miatt a szerbek hazatérése hirtelen már nem is fontos nekik
– jelentette ki a szerb politikus. Hozzátette: elég, ha az emberek elmennek néhány napra a Közép-Szerbiában élő a rokonaikhoz, és mindent ellopnak tőlük: „marhát az istállóból, mezőgazdasági gépeket, bútorokat a házból… Aztán mindezt úgy tartják számon, mint egyszerű bűnözést, és nem mint nemzetek közötti konfliktust”.
Popovics szerint a visszatérőket gyakran háborús bűnösként kezeli az albán közösség. Vannak például települések, ahova gyakorlatilag tilos belépniük. Ha egy szerb megpróbálja betenni a lábát ezekbe, például hogy felkeresse az ottani temetőkben nyugvó szeretteit vagy egykori házát, a helyi albánok azonnal csapatokba verődnek, és hangos kiabálással űzik ki a háborús bűnösnek titulált egyént.
Egyes esetekben akár letartóztatás is lehet a vége – teszi hozzá Igor Popovics. Emlékeztetett: 2016-ban egy 80 éves férfit rángattak le a buszról, majd zártak fél évre börtönbe, csak azért, mert szerette volna meglátogatni egykori faluját.
Az is gond, hogy az ott élő szerbek nem tudják megművelni a házuktól távolabb eső területeiket, mert az albánok egész egyszerűen ellopják onnan a termést – idézte a helyiek beszámolóit a politikus.
Egész egyszerűen hiába van valahol földjük, nem tudják használni
– mondta Popovics, aki szerint a városokban még rosszabb a helyzet, azokat „teljesen megtisztították” az albánok.
A szerbek Koszovóba való visszatérésének folyamata a világ egyik leghosszabb menekültkrízise, amely jelenleg is tart. Erről beszélt Miodrag Nedeljkovics, az üggyel foglalkozó egyik civil szervezet vezetője.
Ez egy példa a világ leghosszabb ideig tartó menekültválságára. A legrosszabb az, hogy nem hiszem, hogy ezeknek az embereknek a 99 százaléka valaha is visszatérne. Már beilleszkedtek más országokban, külföldön boldogulnak
– tette hozzá a szakértő.
A fiatalokat már nem vonzza vissza oda semmi. Így sajnos néhány szervezettől és adományozótól eltekintve aligha tesz valaki erőfeszítést ennek a folyamatnak az előmozdítására
– mutatott rá Nedeljkovics a Kosovo Online-nak.
Szervezete azon kevesek egyike, amelyek továbbra is igyekszenek elősegíteni a kitelepítettek visszatérését különböző nemzetközi programokon keresztül, de Nedeljkovics elismeri, hogy ez nagyon nehéz feladat, és a visszatérési folyamat sajnos a végső fázisában van.
Gyakorlatilag már nem létezik a kitelepítettek Koszovóba való visszatérésének folyamata, véli Alekszandar Rapajics, egy észak-mitrovicai civil szervezet vezetője is. Szerinte a Koszovóból kiköltözött emberek, akik többnyire Közép-Szerbiában vagy valahol távolabb élnek, már új életet kezdtek. Ott dolgoznak, gyerekeik ott járnak iskolába.
Azt hiszem, az idő múlása megtette a hatását
– fogalmazott.
Mint magyarázta, kezdetben a visszatérést még a túl bonyolult bürokratikus folyamatok nehezítették, mostanra azonban már az akarat is hiányzik.
Az eljárás hosszadalmas volt, sok dokumentumot kértek, könnyebb volt nemet mondani rá
– tette hozzá.
Rapajics egy fontos abszurdumra is felhívta a figyelmet. Szerinte ugyanis, míg a szerbek visszatérése elé számos akadályt állított a koszovói vezetés, addig a hazatérő albánokat jelenleg is tárt karokkal várja.
Most egészen más a helyzet Koszovó északi részén, sorra újítják fel a házakat a visszatérő albánoknak
– nyilatkozta a civil szervezet vezetője, aki arra is rámutatott, hogy már egy másik minisztérium foglalkozik a visszatérőkkel, és egy gyorsabb, hatékonyabb rendszert építettek ki nekik.
Ők rövid időn belül végeznek azzal a bürokratikus folyamattal, ami a szerbek esetében éveken át tartott
– mutatott rá Alekszandar Rapajics.
Koszovó 2008-ban kiáltotta függetlenségét, ezt azonban Szerbia nem fogadta el. A kétoldalú kapcsolatok rendezése a térség uniós csatlakozása szempontjából is kulcsfontosságú, az EU által közvetített, 2011-ben kezdődő egyeztetések azonban továbbra sem hoznak eredményt. Ennek egyik legfőbb oka, hogy Pristina továbbra sem hajlandó teljesíteni Belgrád legfőbb kérését: a koszovói Szerb Községek Közösségének megalakítását.
Borítókép: Koszovói szerb nők ülnek egy padon 2008. február 29-én az 1999-es harcokban elesett szerb áldozatok emlékműve közelében Kosovska Mitrovica városában (Fotó: Kisbenedek Attila/AFP)
