A világ egyik leghosszabb menekültkrízise zajlik a Balkánon

Lehetetlenné vált a koszovói szerbek hazatérése, kitaszítottá váltak szülőföldjükön.

Koszovói szerb nők ülnek egy padon 2008. február 29-én az 1999-es harcokban elesett szerb áldozatok emlékműve közelében Kosovska Mitrovica városában. (Fotó: KISBENEDEK ATTILA / AFP) Fotó: AFP

Az is gond, hogy az ott élő szerbek nem tudják megművelni a házuktól távolabb eső területeiket, mert az albánok egész egyszerűen ellopják onnan a termést – idézte a helyiek beszámolóit a politikus. 

Egész egyszerűen hiába van valahol földjük, nem tudják használni

 – mondta Popovics, aki szerint a városokban még rosszabb a helyzet, azokat „teljesen megtisztították” az albánok.

A szerbek Koszovóba való visszatérésének folyamata a világ egyik leghosszabb menekültkrízise, amely jelenleg is tart. Erről beszélt Miodrag Nedeljkovics, az üggyel foglalkozó egyik civil szervezet vezetője.

Ez egy példa a világ leghosszabb ideig tartó menekültválságára. A legrosszabb az, hogy nem hiszem, hogy ezeknek az embereknek a 99 százaléka valaha is visszatérne. Már beilleszkedtek más országokban, külföldön boldogulnak

 – tette hozzá a szakértő.

A fiatalokat már nem vonzza vissza oda semmi. Így sajnos néhány szervezettől és adományozótól eltekintve aligha tesz valaki erőfeszítést ennek a folyamatnak az előmozdítására

 – mutatott rá Nedeljkovics a Kosovo Online-nak.

Szervezete azon kevesek egyike, amelyek továbbra is igyekszenek elősegíteni a kitelepítettek visszatérését különböző nemzetközi programokon keresztül, de Nedeljkovics elismeri, hogy ez nagyon nehéz feladat, és a visszatérési folyamat sajnos a végső fázisában van.

Gyakorlatilag már nem létezik a kitelepítettek Koszovóba való visszatérésének folyamata, véli Alekszandar Rapajics, egy észak-mitrovicai civil szervezet vezetője is. Szerinte a Koszovóból kiköltözött emberek, akik többnyire Közép-Szerbiában vagy valahol távolabb élnek, már új életet kezdtek. Ott dolgoznak, gyerekeik ott járnak iskolába. 

Azt hiszem, az idő múlása megtette a hatását

 – fogalmazott. 

Mint magyarázta, kezdetben a visszatérést még a túl bonyolult bürokratikus folyamatok nehezítették, mostanra azonban már az akarat is hiányzik. 

Az eljárás hosszadalmas volt, sok dokumentumot kértek, könnyebb volt nemet mondani rá

 – tette hozzá.

Rapajics egy fontos abszurdumra is felhívta a figyelmet. Szerinte ugyanis, míg a szerbek visszatérése elé számos akadályt állított a koszovói vezetés, addig a hazatérő albánokat jelenleg is tárt karokkal várja. 

Most egészen más a helyzet Koszovó északi részén, sorra újítják fel a házakat a visszatérő albánoknak

 – nyilatkozta a civil szervezet vezetője, aki arra is rámutatott, hogy már egy másik minisztérium foglalkozik a visszatérőkkel, és egy gyorsabb, hatékonyabb rendszert építettek ki nekik. 

Ők rövid időn belül végeznek azzal a bürokratikus folyamattal, ami a szerbek esetében éveken át tartott

 – mutatott rá Alekszandar Rapajics.

Koszovó 2008-ban kiáltotta függetlenségét, ezt azonban Szerbia nem fogadta el. A kétoldalú kapcsolatok rendezése a térség uniós csatlakozása szempontjából is kulcsfontosságú, az EU által közvetített, 2011-ben kezdődő egyeztetések azonban továbbra sem hoznak eredményt. Ennek egyik legfőbb oka, hogy Pristina továbbra sem hajlandó teljesíteni Belgrád legfőbb kérését: a koszovói Szerb Községek Közösségének megalakítását.

Borítókép: Koszovói szerb nők ülnek egy padon 2008. február 29-én az 1999-es harcokban elesett szerb áldozatok emlékműve közelében Kosovska Mitrovica városában (Fotó: Kisbenedek Attila/AFP)