Már Dél-Spanyolországban sem látják szívesen a turistákat. A Baleár- és a Kanári-szigetek után most Málaga és Cádiz városában tüntettek az emberek a nyaralók okozta túlzsúfoltság miatt. A „Málaga nem eladó” szlogen alatt megtartott demonstráción körülbelül 15 ezren vettek részt és követelték a kormánytól a tisztességes lakhatáshoz való jog védelmét, ezzel együtt pedig elutasították az elmúlt években különösen fellendült tömegturisztikai modellt.
A jelenlévők transzparenseiken azt a kérdést feszegették, hogy mit akar a spanyol állam egész pontosan: turizmust vagy normális életet? Illetve azt is kérdezték, hogy miért változtatja a kormány vidámparrká a teljes várost azzal, hogy korlátlanul engedi be a turistákat. Azt is kiemelték, Málaga nem arra lett teremtve, hogy a helybelieknek a túlélésért kelljen küzdeniük a tömegturizmus hatásai miatt.
Június közepéig Málagában több mint 12 ezer turisztikai célú otthon szerepelt az andalúz kormány nyilvántartásában. Az olyan népszerű, központi területeken, mint például a Plaza de La Merced, az otthonok 70 százalékát a turizmust szolgálja. Cádizban eközben mintegy háromezer ember részvételével tartottak hasonló megmozdulást, ahol a helybeliek a következőt üzenték a turistáknak:
Nem vagyunk az emléktárgyaitok, sem a játékaitok.
A tüntetést szervező Cádiz ellenáll nevű platform idegenforgalmi adó bevezetését és az olyan speciális adók emelését követelte a turisztikai célra használt ingatlanok esetében, amelyek segítségével javítani lehet a közszolgáltatásokat és mérsékelni a tömegturizmus okozta negatív hatásokat.
Arturo Bernal regionális turisztikai miniszter azt nyilatkozta, hogy az andalúz kormány elkötelezett amellett, hogy a turizmust társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból is fenntartható tevékenységgé tegye a régióban. A demonstrációkkal kapcsolatban viszont úgy fogalmazott: nincs értelme céltáblává tenni Spanyolország legfontosabb bevételi forrását. Arra igyekezett felhívni a tüntetők figyelmét, hogy a nemzetközi sajtóban már így is nagy visszhangja van a tiltakozásoknak, ami visszavetheti az idén a legfontosabb külföldi piacokról érkezők utazási kedvét. Bernal kiemelte azt is, hogy minden andalúz családnak van legalább egy alkalmazottja a vendéglátóiparban, ezért nem tanácsos túlzásba vinni a tiltakozást.
A spanyolok problémája az, hogy az albérletpiac az elmúlt néhány évben radikálisan megváltozott. A hosszú távra bérelhető ingatlanok többsége eltűnt, a lakástulajdonosok nagy része inkább turisztikai célra használja a lakását a nagyobb bevételi lehetőségek miatt. Ennek következtében viszont az árak rendkívül magasra ugrottak, ráadásul rengeteg család nem tud stabil otthont találni magának, legfeljebb tíz hónapra kötnek velük szerződést, majd a nyári csúcsszezonra ki kell költözniük a lakásukból.
Az egyre nehezebb körülmények miatt néhány héttel ezelőtt már Barcelonában, a Baleár-szigeteken, a Kanári-szigeteken, Baszkföldön és Kantábriában is tüntettek a spanyolok a tisztességes lakhatási jog visszaszerzése érdekében.
Barcelona önkormányzata a közelmúltban jelentette be, hogy a helyiek kétségbeesését látva hajlandó radikális lépést tenni és 2029-ig megszünteti az összes turisztikai célú ingatlant a városban úgy, hogy nem ad ki új engedélyeket, a meglévőket pedig nem hosszabbítja meg.
