Ez a titka Orbán Viktor békemissziójának

Kosztur András szakértőt kérdeztük arról, hogyan tudott a miniszterelnök sikert sikerre halmozni rövid idő alatt.

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Felidézte egyúttal, hogy Törökország is nagyon sokat tett közvetítőként a két fél közötti különböző megállapodások tető alá hozása érdekében: egy éven keresztül érvényben volt a gabonakereskedelmi megállapodás, továbbá szó volt az isztambuli megállapodásról is – melyre Vlagyimir Putyin orosz elnök gyakran hivatkozik –, ám abból végül Kijev kihátrált.

Végül tehát az eltérő megközelítés az, ami teret adhat ennek a békemissziónak. Nyilvánvalóan a sikert azért csak relatív módon lehet jelenleg még értelmezni, hiszen a háború lezárásához önmagában nem sokkal kerültünk közelebb, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy nyílt egy kiskapu a tárgyalások lehetősége felé. Ezért fontos az, hogy a béke mellett álló hangok erősödjenek, az eszkalációt pártoló hangok mellett. Mint ahogyan az is, hogy a felek között valamiféle közvetítés, kapcsolat létrejöjjön. Ez a magyar békemisszió lényege

– foglalta össze a szakértő.

A nyugati szövetségi rendszeren belül pedig Magyarország és Törökország az egyetlen – hívta fel a figyelmet a vezető kutató –, melyek mind a két féllel meg tudták őrizni a normalizált kapcsolataikat, ezáltal pedig közvetítőként tudnak fellépni. Kosztur András kiemelte, a világban már többséget alkotnak azok az erők, melyek a háború lezárását szorgalmazzák, ezért is volt fontos és eredményes a békepárti álláspont ismertetése például a Távol-Keleten. Az, amit a nyugati világon belül látunk, hogy a vezetők többsége még folytatná is a háborút, nem jellemző a Nyugaton kívül ennyire – tette hozzá. Alapvetően minden érintett félnek ismerjük az álláspontját, azt amit jelenleg hivatalosan deklarál, viszont egy ilyen személyes találkozó során könnyebb kipuhatolni azt, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben egyik vagy másik fél hajlandó lehet engedni, és melyek azok a kérdések, amelyeket különösen fontosnak tartanak. Ehhez viszont ténylegesen a személyes kommunikáció kell. És mivel a tét nagy, hiszen az eszkaláció veszélye jelen van, fontos is ezeknek a kommunikációs csatornáknak a fenntartása – hangsúlyozta Kosztur András.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan, Törökország elnöke Washingtonban (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)