Vasárnap hatályba lépett az Európai Unió élőhelyek természetes állapotának visszaállítását célzó jogszabálya. A megfelelő ökoszisztéma fontosságára az Európai Bizottság hívta fel a figyelmet. A jogszabály értelmében a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell tenniük, amelyek – két ütemben – a sérült állapotban lévő ökosztisztémák helyreállítására irányulnak.
Az EU szárazföldi és tengeri területei legalább 20 százalékát 2030-ig, a teljes területet pedig 2050-ig kell helyreállítani. Az EU adatai szerint az unióban lévő természeti területek mintegy 80 százaléka nem megfelelő állapotú, a méh- és lepkefajok 10 százalékát pedig a kihalás veszélye fenyegeti.
A rendelkezéssel az uniós jogszabályalkotók az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák kedvezőtlen hatásait igyekeznek mérsékelni, ráadásul a megvalósítással az EU hatékonyabban teljesítheti nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségvállalásait, például az európai természet helyreállítását. A jogszabály elfogadását ugyanakkor nagy viták előzték meg, és végül csak kis többséggel sikerült elfogadni, sokan ugyanis attól tartanak, hogy az intézkedések nehéz helyzetbe hozzák az agrárszektorban ténykedőket. Ennek kapcsán ugyanakkor az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy a tagállamok maguk dönthetik el, milyen intézkedéseket vezetnek be saját területeiken.
Finnország máris tervet készít elő arról, hogyan kívánja végrehajtani a rendelet követelményeit – írta a Helsingin Sanomat (HS). A lap emlékeztet arra, hogy a vitatott rendelet célja a természetvesztés előrehaladásának megállítása. Más kérdés, miként lehet mondjuk 2030-ig az EU szárazföldi és tengeri területeinek 20 százalékát „helyreállítani”, vagyis inkább a természeti állapotot az eredeti állapothoz minél közelebb visszaállítani az érintett területeken. A finn kormány egyébként ellenezte a helyreállítási rendeletet, de azt végül elfogadták, amikor Ausztria váratlanul megszavazta júniusban.
A tagállamoknak sok beleszólásuk van abba, hogyan és hol történik a tájrehabilitáció. Ezt kezdik el most Finnországban tervezni. Az Európai Bizottság két évet ad a tagországoknak a terv elkészítésére.
A gyakorlatban Finnországban a legtöbb szükséges intézkedés valamilyen módon a mocsarak és víziutak állapotának javításához kapcsolódik. A helyreállítandó természetes élőhelyek közé tartoznak például a kopár és tiszta vizű tavak, kis folyók és patakok, boreális természeti erdők, gerincerdők, ligetek, víz alatti homokpadok, valamint rétek és bizonyos mocsarak. A helyreállítási intézkedések pedig lehetnek például a mocsári árkok elzárása, az erdőkben a korhadó fák otthagyása és a legeltetés helyreállítása a hagyományosan legeltetésre használt területeken.
Sok vita folyt a szabályozás Finnországra vonatkozó költségeiről, de a becslések igen eltérőek voltak. A finn környezetvédelmi minisztérium júniusi becslése szerint a helyreállítási rendelet végrehajtása évente 700 millió euróba kerülhet Finnországban. Ezt a teljes összeget azonban nem kell mind az állami költségvetésből előteremteni, hiszen Finnországnak már vannak például olyan erdő- és vízvédelmi programjai, amelyek beépíthetők a helyreállítási célok közé, ahogyan más országokban is lehetnek ilyenek.
Borítókép: Nyári tőzegláp a finnországi Kuhmo régióban (Fotó: AFP/Biosphoto/Christophe Perelle)
