Egy családi tulajdonban lévő német vállalat, a Mann+Hummel felügyelőbizottságának elnöke, Thomas Fischer rávilágított arra, hogy az európai szabályozások bonyolultsága miként nehezíti meg a cégek életét.
Több mint ezer adatpont begyűjtése szükséges ahhoz, hogy kielégítsük az európai fenntarthatósági jelentési kötelezettségeket
– nyilatkozta Fischer. Ezek az előírások pedig csak a jéghegy csúcsát jelentik, az EU-ból érkező szabályozások özönével kell megbirkózniuk a vállalkozásoknak – írja a Die Welt német lap. A fenntarthatósági jelentések nem csupán a helyi, hanem a globális partnerek működésének minden aspektusát vizsgálják. Az európai cégeknek immár arra is választ kell adniuk, hogy üzleti partnereik hogyan viszonyulnak a környezetvédelemhez, a társadalmi igazságossághoz, vagy például milyen a nemi bérolló a munkavállalóik körében. Mindez hatalmas adminisztratív terhet jelent, különösen akkor, ha a partnerek olyan távoli régiókban működnek, mint India, Brazília vagy Nigéria – hívja fel a figyelmet a V4NA nemzetközi hírügynökség.
Brüsszel magas lovon ül
Míg a szabályozások mögött általában nemes célok húzódnak meg, azok hatékonyságával és végrehajthatóságával kapcsolatban gyakran merülnek fel aggályok.
Az EU a magas lóról próbálja kioktatni a világot
– jegyezte meg Fischer, hozzátéve, hogy az ilyen jellegű beavatkozások a fejlődő országokban újkori gyarmatosításnak tűnhetnek. Továbbá, néhány üzleti partner szerint egyszerűbb inkább Kínával üzletelni, mint a brüsszeli előírások útvesztőjében navigálni.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az utóbbi időben szembesült a gazdasági szektor heves kritikáival, és válaszul a bürokrácia csökkentésére tett ígéretet. A következő ciklusban a lett Valdis Dombrovskis feladata lesz, hogy a kontinentális szabályozások egyszerűsítését levezényelje. Azonban sok vállalatvezető, köztük a SAG Csoport vezetője, Karin Exner-Wöhrer szerint a bizottságnak nem csupán a szabályok egyszerűsítésére, de alapvető hozzáállásának megváltoztatására is szüksége van. Exner-Wöhrer úgy véli, hogy Brüsszelnek jobban meg kellene bíznia az európai vállalatokban, és nagyobb szabadságot kellene adnia számukra az üzleti irányelvek terén, arra ösztönözve őket, hogy önállóan is felelős döntéseket hozzanak a klímavédelem érdekében.