Az Európai Unió egy új hírszerző szolgálat létrehozását tervezi, amely közvetlenül felelne a külső fenyegetések felderítéséért és az uniós intézmények elleni kémtevékenységek megfékezéséért. Az elképzelést Sauli Niinistö, Finnország korábbi elnöke vázolja fel Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének felkérésére készült jelentésében. Bár a terv elsőre ígéretesnek tűnhet, a központosított hírszerzés gondolata számos kérdést és aggályt vet fel az uniós tagállamok között.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a tervezet jelentős hatalomkoncentrációt eredményezne Brüsszelben. A hírszerzési ügynökség közvetlenül az EU-nak gyűjtene információkat, ezzel részben függetlenítve magát a nemzeti hírszerző szervektől.
A tagállamok azonban eddig is tartottak attól, hogy megosszák legfontosabb biztonsági információikat egymással, nemhogy egy uniós intézménnyel, amely felett kevés közvetlen ellenőrzési joguk lenne. Több ország már korábban is ellenezte a hírszerzési információk EU-s szintű megosztását, így a mostani javaslat várhatóan nagy ellenállásba ütközik.
Egy másik jelentős kérdés, hogy az új hírszerzési ügynökség mennyire lenne hatékony. Az EU jelenleg is rendelkezik a nyilvános és tagállami forrásokból származó információkat elemző szervezetekkel, ám az unió hírszerzési kapacitásai messze elmaradnak a nagyhatalmak, például az Egyesült Államok vagy Kína képességeitől.
Felvetődik a kérdés: valóban szükség van-e egy új hírszerző ügynökségre, ha annak működése csupán újabb bürokratikus terheket és feszültséget okoz a tagállamok között?
A tervezet gazdasági vonzata sem elhanyagolható. A jelentés szerint a tagállamoknak GDP-jük egy részét a hírszerzésre és védelmi kiadásokra kellene fordítaniuk.
Ez komoly anyagi terheket róna azokra az országokra, amelyek már most is jelentős védelmi költségvetéssel küzdenek.
Felmerül a kérdés, hogy az EU nem egy újabb költséges és kevéssé hatékony projektet próbál-e létrehozni, miközben a tagállamok belső gazdasági kihívásokkal szembesülnek.
Az új hírszerzési testület azonban nem csak gazdasági, hanem jogi kérdéseket is felvet. A tervezet javasolja a kémtevékenységek elleni uniós jogi keretek összehangolását, ami logikus lépésnek tűnik, ám ennek gyakorlati megvalósítása számos akadályba ütközhet. Az egyes tagállamok hírszerzési jogszabályai eltérnek egymástól, és a nemzeti szuverenitás kérdése mindennél fontosabb szerepet játszik a biztonságpolitikai döntésekben.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hírszerzési ügynökség terve mögött a brüsszeli hatalomkoncentráció szándéka is állhat. Ursula von der Leyen törekvése, hogy egyre több központi hatalmat összpontosítson Brüsszel kezében, nem először vált ki ellenérzéseket a tagállamok között. Az uniós intézmények központosítása egyes tagállamok számára nem a biztonság, hanem inkább a politikai kontroll kiterjesztésének eszközét jelenti.
Az európai hírszerzési ügynökség létrehozása tehát nemcsak a külső fenyegetések elleni védelemről szól, hanem egy sokkal összetettebb, politikai és gazdasági vitát is generál az Európai Unió jövőjével kapcsolatban. A kérdés az, hogy az EU képes lesz-e olyan intézményt létrehozni, amely valóban a tagállamok biztonságát szolgálja, vagy csupán egy újabb lépés lesz a brüsszeli bürokrácia útvesztőjében.
Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: AFP)
