Brüsszel öncélú okokból támadja a magyar szuverenitásvédelmi törvényt

Az EU szerint számos uniós elvet sért a magyar szuverenitásvédelmi törvény, valójában azonban Brüsszel nem a jogállamiságot, hanem saját érdekeit tartotta szem előtt, amikor beperelte Magyarországot a jogszabály miatt − tárta fel elemzésében a XXI. Század Intézet.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Fotó: Anadolu via AFP

A jogállamisági jelentések sértik a nemzeti szuverenitást

Az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentései részben civil szervezetek, részben olyan úgynevezett tanácsadó szervek megállapításain alapulnak, mint amilyen az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége. Előbbi tekintetében lényeges kiemelni a konzultációra felkért szervezetek jelentős számát: a nyilvános adatokból látszik, hogy Magyarország esetében a többi tagállamra vonatkozó konzultációkhoz képest mind 2023-ban, mind pedig 2024-ben rekordszámú, több mint harminc civil szervezettől kért tanácsot az Európai Bizottság a jogállamisági jelentés elkészítéséhez, amelyek túlnyomórészt baloldali NGO-k voltak − hívja fel a figyelmet a XXI. Század Intézet. 

A hivatkozások származása az esetek jelentős részében rendkívül nehezen alátámasztható, hiszen sokszor újságcikkekre, újságírói állásfoglalásokra, magánvéleményekre támaszkodik a jelentés. 

Lényeges kiemelni azonban, hogy 2023-ban Magyarország igazságügyi reformmal kapcsolatos eredményeit a civil szervezetek kritikus és elutasító megállapításaihoz képest is elismerte az Európai Bizottság, meg is kapta hazánk az uniós források egy részét. Ez a jelenség egyértelműen alátámasztja e szervezetek politikailag motivált hozzáállását, de azt is, hogy következetes bevonásuk az eljárás folyamatába alapjaiban kérdőjelezi meg a bizottság jogállamisági értékelésének hitelességét.

Az alapvető tárgyilagosság hiányára jó példa az az eset is, amikor szintén 2023-ban az Európai Bizottság a Lengyelországról szóló országjelentésben a sajtószabadság és a médiapluralizmus hiánya miatt vádolta meg az országot arra hivatkozva, hogy 2022-ben a kelet-lengyelországi Rzeszów városában letartóztatták Pablo González „független újságírót”. A bizottság a sajtószabadságról szóló fejezetben elsősorban González esetével példázta azt a kifogást, hogy Lengyelországban az újságírók „továbbra is nehézségekbe ütköznek munkájuk végzése során.” Éppen ezért rendkívül kínos volt, amikor idén augusztusban az Ankarában végrehajtott nyugati-orosz fogolycsere keretében az új lengyel kormány elengedte vizsgálati fogságából a korábban Pablo González néven szereplő Pavel Rubcovot, aki valójában az orosz katonai hírszerzés (GRU) tisztje volt – amint arról Marius Kaminski volt lengyel belügyminiszter beszámolt az X-en. 

🟥 Pablo Gonzalez to bardzo niebezpieczny, cenny dla wrogiego nam rosyjskiego reżimu agent, który pod przykrywką dziennikarza prowadził działania szpiegowskie, przyjeżdżał również do Polski i zagrażał bezpieczeństwu naszego kraju. ABW zatrzymała go zaledwie kilka dni po wybuchu… pic.twitter.com/eGYZZopZaI

— Mariusz Kamiński (@Kaminski_M_) August 3, 2024

A González-ügy a szokásos módon, valamely baloldali lengyel civil szervezet bemondására került be a lengyel jogállamisági jelentésbe. Holott éppen az Európai Bizottság eljárása az, amely sérti a jogállamiság elvét és veszélyezteti a tagállamok szuverenitását, amikor megalapozatlan, valótlan, külső érdekek által sugalmazott állításokat foglal egy olyan jelentésbe, amelynek megállapításait megkérdőjelezni, jogi úton támadni, ellenük jogorvoslatért folyamodni nem lehet, azonban az érintett tagország uniós forrásokhoz való hozzáférése jelentős mértékben függ tőle. Már ahol, hiszen szemmel láthatóan a 2024-es negatív országértékelése a lengyel jogállamiságról nem képezte akadályát az uniós források kifizetésének.

Lengyelországban az uniós pénzek feloldásához elegendő volt csak egy Brüsszelnek tetsző kormányra váltani − mutat rá a XXI. Század Intézet.

Az Európai Unió csak akkor szuverén, ha nem sérti a tagállamok cselekvőképességét!

Úgy tűnik, hogy az Európai Unió számára a jogállamiság csak akkor számít, ha egyes tagállamok feletti politikai nyomásgyakorlásról van szó. Brüsszeli értelmezésben a jogállamiság megengedi az EU intézményeinek, hogy a gazdasági és politikai érdekeket kiszolgáló álcivil szervezetek védelmének elve mögé bújva a demokrácia legalapvetőbb elveit felváltó önkényuralmat építsenek a szuverén tagállamok megkerülésével. Márpedig ahol a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás nem tartozik össze, az nem jogállam, hanem diktatúra.

Az uniós intézmények felelősséggel tartoznak azért, hogy az európai integráció és annak alapelvei mögé biztosítsák az európai állampolgárok többségének támogatását.

Ez nem adottság, ezt a bizalmat el is lehet veszíteni az igazságtalan eljárások, kettős mérce és a nemzeti önrendelkezést sértő intézkedések okozta csalódások miatt. Mielőbb emlékeztetni szükséges a brüsszeli vezetőket, hogy az Európai Unió csak akkor szuverén, ha nem sérti a tagállamok cselekvőképességét. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha nem harmadik országok vagy álcivil szervezetek érdeke, nem globális elköteleződés vagy üzleti előnyszerzés, hanem saját polgáraik érdekei alapján jár el − zárja elemzését a XXI. Század Intézet.

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: Anadolu via AFP)